Kötélpálya blog

Bajorországban a muzeális korúnak számító felvonók megőrzésének hagyománya van. Ők büszkélkedhetnek például a világ legrégebbi, eredeti állapotában megőrzött, máig is üzemelő, nagykabinos felvonójával - a Predigstuhlbahn-al.
A fafaragó népművészetéről méltán híres, festői Oberammergau-ban is találhatunk egy technikatörténet szempontjából unikumnak számító felvonót az ötvenes évekből. Igaz, pályafutása alatt többször átesett kisebb-nagyobb korszerűsítéseken (például: hajtómű-, kötélcsere), de alapkonstrukciója még megépítésének idejéből származik.
Az 1684 méteres Laber csúcsára közlekedő liftet 1957-ben adták át a turista-forgalomnak. A 11 személyes kabinok kétköteles rendszerűek: a masszívabb teherhordó kötélen a kabin futóműve gurul, míg a vékonyabb vonókötél magáért a mozgatásért felelős (bővebben erről itt). Ugyanakkor nem ingaüzemben működnek, hanem a végállomáshoz érve megállítják a kötélpályát, a ki- és beszállást követően egy speciális mechanikus szerkezettel megfordítják a kabint, majd folytathatja útját vissza-irányba. Mivel a kötélpályán összesen 4 kabin található, azoknak az utasoknak, akik még nem érték el a végállomást, tehát éppen a két végpont között tartózkodnak, meg kell várniuk a „kötélen lógva” a ki- és beszállás, illetve a kabin-megfordítás folyamatát.

Laber Bergbahn egyik kabinja Oberammergau felett. (Wikipédia)

Völgyállomás épülete. (lift-world.info)

A megfordítás folyamata közben. (lift-world.info)

A megfordítást végző szerkezet: miután a kabin rágurult a fordító sínjére, az egész 180 fokkal megfordul (a szabadban egyébként a kabin futóműve a vastagabb, teherhordó kötélen gurul - lásd. első fotón). Lejjebb a vonókötél látható, amely a kabin mozgatásáért felelős. (lift-world.info)

YouTube videó a fordító szerkezetről.

A kabinok még az ötvenes évekből valók. (lift-world.info)

A felső végállomásnál (lift-world.info)

Témával foglalkozó oldalak:

• http://www.lift-world.info/de/lifts/2754/datas.htm
• http://de.wikipedia.org/wiki/Laber_Bergbahn
• Lifttársaság hivatalos honlapja: http://www.laber-bergbahn.de/
• Archív fotók az építkezésről: http://www.laber-bergbahn.de/?Bilder:Archiv

Stuttgart délnyugati részén fekvő, 31 hektárnyi területű Waldfriedhof a város legnagyobb temetője. Olyan prominens személyek nyugszanak itt, mint például a híres mérnök és feltaláló Robert Bosch. Az 1913-ban megnyitott temetkezési hely a városközponthoz képest magasabban, földrajzilag dombos területen található, ezért 16 évvel később, 1929-ben Heslach-városrész Südheimer Platz nevű terét és a 85 méterrel magasabban fekvő temető bejáratát egy siklóval kötötték össze.

A kábelvasutat jelenleg a Stuttgarti Villamostársaság (Stuttgarter Straßenbahnen AG) üzemelteti, amely érthető módon nem turista- hanem inkább hivatásforgalmat bonyolít le, ezért normál tarifával vehető igénybe. Speciális mivolta miatt a helyiek csak Özvegyexpressznek hívják.

A vonalon egy járműpár közlekedik, az 536 méter hosszú oda- vagy visszautat kb. 4 perc alatt teszik meg. A sikló napközben 20 perces időközönként jár. A háború előtti hangulatot sugárzó járművek belső borítása mahagóniból, a külső pedig tíkfából készült. Érdekesség, hogy a belső világításhoz szükséges áramot a pálya fölé kifeszített (hárompólusú) felső-vezetékből nyerik. A siklót 2003/2004-ben korszerűsítették, beleértve a vezérlést, a mechanikát, valamint a faborítású járműveket is egyaránt. A sikeres felújítást és a korhű megőrzést a Schwäbischen Heimatbund szövetsége Baden-Würtenbergi Műemlékvédelmi Díjjal jutalmazta 2007-ben, mivel a kreatív ötleteknek köszönhetően úgy sikerült korszerűsíteni a siklót, hogy közben eredeti jellegéből semmit sem vesztett.

Südheimer Platz-nál található alsó végállomás (lift-world.info).

A sikló épp (nem messze balra) a Südheimer Platz-nál található végállomást hagyja el (Wikipédia).

Az egyik faborítású jármű belülről (Wikipédia).

Az út felénél kitérővágányokon találkozik a két kábelvontatta jármű (lift-world.info).

Régi és új világ találkozása: rolós faburkolat alatt már a korszerűsített vezérlőpult működik (Wikipédia).

A felső, temetőnél található végállomás belülről (Wikipédia).

Tengeröböl felett kifeszített kötélpályáról e blog oldal hasábjain már esett szó, víz alatti felvonóról még nem, igaz, sok nem is létezett belőle, csupán egy példánnyal kísérleteztek Marseille sziklás tengerpartjánál.

A koncepció szerint a turisták különlegesen kialakított, búvár kabinokban, 10 méteres mélységbe leereszkedve, egy 500 méter hosszú és kb. 10 perces utazás során megcsodálhatják a tenger alatt rejlő élővilágot. A Téléscaphe de Callelongue névre hallgató liftrendszert 1967-ben nyitották meg, azonban nem volt hosszú életű. Drága kiépítése, valamint költséges karbantartási igénye miatt csupán egy évig üzemelt, 1968-ban leállították és elbontották. A 6 darabos kabinflottát a jobb stabilitás érdekében két párhuzamos drótkötél mozgatta és a két, sziklákra telepített végállomáson található kötélvezető görgő-rendszerek segítségével ereszkedtek le és jöttek fel a tenger habjaiból. Beszálláskor a kabinok felső harang-részét felemelték, majd a visszahelyezéskor hermetikusan lezárták. A tengerszint alatti 10 méteres mélységű utazást a drótkötélpálya természetes belógásával érték el.

A búvár felvonó-rendszer még az egyéves működése idején, az egyik, sziklára épült végállomás felől nézve (www.vieux-marseille.com).

A kép tanúsága szerint a biztonságos utazásra búvárok is figyeltek (www.vieux-marseille.com).

Egyik búvárkabin a víz alatt. www.vieux-marseille.com szerint a felvonó éjjel is üzemelt.

Néhány, a sziklaöbölben el nem bontott kötélmozgató kerék rozsdásodó maradványa emlékeztet a már rég elfeledett, de annál szokatlanabb felvonóra (www.vieux-marseille.com).

Korabeli felvétel a felvonóról. Működése a francia nyelv ismerete nélkül is megérthető.

Hasznos linkek a témában:

• http://www.vieux-marseille.com/pages/telescaphe/telescaphe2.htm
• http://gondolaproject.com/2013/04/15/underwater-cable-car-telescaphe-de-callelongue-marseille-france/

A Budai-hegyekben a menetrend szerint járó Fogaskerekű vasút mellett talán a másik legnagyobb műszaki attrakciónak számít a Jánoshegyi Légpálya, avagy ismertebb nevén a Libegő.

Története egészen a harmincas évekig nyúlik vissza, amikor ifj. Hantos István mérnök állt elő először a Zugliget és János-hegy közé építendő drótkötélpálya ötletével, amely akkor csak az előkészületekig jutott el. 1940-ben a Fővárosi Villamos Vasút Vállalat által újra naprendre került az építése, de a második világháború kitörése miatt ez újra meghiúsult. 1945 tavaszán újra előjöttek az ötlettel, ekkor már egy egész kötélpálya-rendszer részeként, olyan lift-tervekkel mint például a Hármashatár-hegy és Óbuda határa közt létesítendő felvonóval. Természetesen ebből a változatból sem lett semmi.

1967-ben történt az igazi fordulat, amikor Budapest XII. kerületi tanácsa határozatot hozott a drótkötélpálya építéséről. A terveket az Út- Vasúttervező Vállalat készítette. Az építkezés 1969-ben indult meg Pataki László irányítása alatt, valamint az Országos Bányagépgyártó Vállalat fővállalkozásában. A kötelet, illetve a lift székeit Ausztriából importálták, a felvonóoszlopokat Tatabányáról szállították és a helyszínen egy szán-szerű szállítóeszközzel csúsztatták a helyükre. Stílusában a 60-as, 70-es éveket idéző völgyállomás épülete a volt 58-as villamos végállomásánál, ma kempingként üzemelő terület bejáratánál található. A kötélpálya hossza 1040 méter, szintkülönbsége pedig 262 méter, az út kb. 12 percig tart. A felső állomástól nem messze található az Erzsébet kilátó, valamint a Gyermekvasút János-hegy, valamint Virágvölgy állomása.

A Libegőt hivatalosan 1970. augusztus 20-án adták át a nagyközönségnek, amely azonnal népszerűvé vált: a megnyitáskor a zugligeti állomásnál már többezres kígyózó tömeg várakozott, az üzem első évtizedében pedig nem kevesebb, mint 4,5 millióan utaztak vele. A névadásra a kerületi vezetés pályázatot írt ki. A végül is „nyertes” Libegő név viszont nem szerepelt a rengeteg beküldött javaslat között.

1990-es évek elején a felvonó egy nagyobb felújításon esett át, a székeket ismét az osztrák Girak sífelvonógyár által szállított, de korszerűbb típusúakra, a kötelet viszont magyar gyártmányúra cserélték, amelyet 1992-ben újra egy megbízhatóbb, osztrák változatra kellet lecserélni. A drótkötelet mozgató, eredetileg fix sebességű villanymotort is kicserélték változtatható sebességűre (0,3 - 2 m/s között). Érdekesség, hogy az első üzembe helyezett kötél 9 év alatt összesen 20 métert nyúlt, ezért 4 alkalommal kellett lerövidíteni. (Ez a nyúlási érték egyébként normálisnak számít.)

A baleset szerencsére ezidáig elkerülte a Libegőt és a kezdeti szemetelések a felvonó alatti lakókertekben, az utazók lábának elkapdosása, valamint a Libegőre való felkapaszkodások is megszűntek. Kisebb üzemzavarok egyszer-egyszer előfordultak a lift történetében, egy esetleges áramszünet esetén, „evakuáláskor” a segédüzemet egy Lada 1300-as benzinmotor látja el. A lift üzemeltetését a BKV Zrt. végzi.

Épül a Libegő. (hg.hu)

Régi fotón üzem közben az első generációs székekkel. (egykor.hu)

Libegőt népszerűsítő, korabeli plakát. A völgyállomásnál még villamos-csatlakozással. (hg.hu)

Zugligeti völgyállomás épülete. Lassan időszerűvé válik a felújítása, esetleg átépítése egy stílusosabbra. (Wikipédia)

Panorámában gazdagabb völgy-menet. (Wikipédia)

Libegővel foglalkozó ajánlott oldalak:

• http://hu.wikipedia.org/wiki/Libeg%C5%91
• http://hg.hu/cikk/design/10169-40-eve-libeg-a-libego/
• http://egykor.hu/budapest-xii--kerulet/libego/1254
• http://fovarosi.blog.hu/2010/08/20/40_eve_libeg