Mont Blanc szomszédságában található, 3842 méter magas Aiguille du Midi - kötélpályával történő - meghódítására egészen 1955-ig kellett várni, noha az első konkrét tervek már 1905-ben napvilágot láttak. Témánk főszereplője egy előd-felvonórendszer, mely inkább csak próbálkozásnak volt tekinthető, mivel számos elé háruló akadály miatt végül sosem juthatott fel Aiguille du Midi zord csúcsához.
Természetesen a terv eléggé merésznek tűnhetett a huszadik század legelején, hiszen a kötélpályás személyszállítás igencsak gyerekkorát élte. Ebben az időszakban lelkes mérnökök számos technikai megoldásokkal kísérleteztek, annak érdekében, hogy minél hatékonyabb és biztonságosabb liftet építsenek. 1908-ban adták át például svájc legelső személyszállító kötélpályáját.
Aiguille du Midi (Wikimédia - Garrondo)
A megvalósításra az első világháború után került sor: az első, 1059 és 1690 méteres tengerszint feletti magasság között közlekedő, ingaüzemű nagykabinos felvonó szakasz 1924-re épült meg, az olasz Ceretti & Tanfani nevű vállalat szabadalmi tervei alapján. A völgyállomás Chamonix város Les Pélerins körzetéből indult, La Para magaslatig. A lift átadását egyébként az itt rendezett téli olimpiai játékokra időzítették, amely a bob versenyszám nézőit szállította volna, az erre kialakított középállomásig. A határidőre azonban nem sikerült elkészülnie: a kabinpárból csupán egy közlekedett - ellensúly, azaz ellen-kabin hiányában - szállítókapacitását erősen leredukálva, így az olimpiai személyzetet leszámítva a nagyközönségnek még nyárig várnia kellett, hogy kipróbálhassa.
Felvonó indul Les Pélerins (Chamonix) völgyállomásról.
(www.remontees-mecaniques.net - Laurent Berne)
A második, La Para - Les Glaciers közötti szakaszt (1695 m - 2404 m) 3 évre rá, 1927-ben adták át. A felvonóval nemcsak a nyári időszakban utaztak, gyönyörködve a felső végállomástól szinte karnyújtásnyira található, egészen a La Para-ig leereszkedő gleccserfolyamokban, hanem a téli hónapokban síelni vágyó turisták is felkeresték. Hamarosan a város, illetve az üzemeltetők is meglátták az ebben rejlő lehetőséget: sípályákat jelöltek ki, bajnokságokat rendeztek, a felső végállomáson szálloda és étterem épült, a felvonó kabinok elejét pedig síléctartó kosarakkal látták el.
Téli életkép a kötélpályák, valamint a sízés hőskorából.
(www.remontees-mecaniques.net - Laurent Berne)
A tervek szerint a következő lépés a Lest Glaciers-től a 3600 méter magas Col du Midi csúcsig közlekedő felvonó volt. Ebben a magasságban mind a táj mind az időjárás egyre zordabbá válik. A mérnökök itt is nagy befogadó képességű kabinokban gondolkodtak, így felvetődött egy korszerű, több tartóköteles felvonórendszer alkalmazása, melynek köszönhetően az jobban ellenállna az oldalszélnek, illetve a nyomvonal közepe táján csupán egyetlen, központi felvonóoszlop segítségével alá tudnák támasztani a teljes, 2 kilométer hosszú kötélpályát. Az előkészítő munkák 1938-ban megkezdődtek, az építőanyagokat és a munkásokat két darab, erre a célra ideiglenesen kiépített teherlifttel szállították (az egyik a központi felvonóoszlop helyéül szolgáló hegygerincre, a másik Col du Midi csúcsára közlekedett). Ellentétben a meglévő két szakasz "klasszikus" épületeivel az új völgyállomásnak - a kor "futurista" hangulatát idézve - egyszerű, égbetörő vonalakkal rendelkező vasbetonszerkezetet álmodtak meg, az erre telepített felvonó-vezérlő építmény kialakítása is merőben szokatlan volt.
A harmadik szakasz alsó végállomása. Az építkezések idáig jutottak. A vasbeton szerkezet viszont majdnem kész: a tervek szerint is egy végtelenül egyszerű, mindennemű borítást nélkülöző épületet szántak ide, középpontba helyezve a funkcionalitást. A képen látható, 45 fokos lejtőn lévő "kocsiban" a felvonó hajtóműve, valamint a vezérlőhelyiség kapott volna helyett. Ez a szerkezet a vasbetonra szerelt síneken mozgott volna, dinamikus ellensúlyként biztosítva a tartókábelek optimális feszességét, amelyen majd a felvonó két kabinja gurul. A feszesség mellett biztonsági szerepe is lett volna ennek a megoldásnak: például a kábelek fagyása esetén a többletsúlyuk a kocsit előre húzná, ezáltal figyelmeztetve a vezérlőt, hogy váltson lassú menetbe. A szokatlan szerkezetre az is lehet a magyarázat, hogy a két kilométer hosszú kötélpályát csupán egyetlen felvonóoszlop támasztotta volna alá, így nagyobb mértékű lett volna a kábelek belógása is.
(www.remontees-mecaniques.net - Monchu)
A második világháború kirobbanása ellenére a munkálatok nem álltak le, azok majdnem végig folyamatosan haladtak, a fegyveres konfliktus utolsó éveiben, illetve az azt követő időszakban azonban jelentősen lelassultak. A mostoha időjárási körülmények, illetve az időközben jelentkezett technikai fiaskók miatt is akadozó és sajnos balesetektől sem mentes építkezés egyre több pénzt emésztett fel. A meglévő kötélpályákra is lassan ráfért volna egy átfogó felújítás, nemcsak kora, hanem technikai elavultsága miatt is. A biztonságos üzem érdekében kisebb renoválásokon természetesen átestek - ekkor kaptak korszerű kabinokat is - szállítókapacitásuk azonban már kevésnek bizonyult. Ráadásul az átadást követően még mindig nem érték volna el Aiguille du Midi csúcsát, tehát az utolsó, azaz a negyedik szakasz kiépítése még hátra volt. Mindezeknek köszönhetően kirajzolódott egy teljesen újragondolt, új vonalon közlekedő, sokkal korszerűbb technikai megoldást felvonultató és csupán két szakaszból álló felvonó-rendszer megvalósításának terve. Amilyen hosszú ideig tartott az elődlift részleges kiépítése, oly gyorsan készült el az új kötélpálya, amelyet 1955-ben meg is nyitottak a nagyközönség számára. A hivatalos átadó előtt négy évvel, 1951-ben a régi felvonórendszert a helyi hatóságok biztonsági okokra hivatkozva a kirándulók és sízők elől lezáratták, azt már csak építkezési feladatokra használhatták, 1958-ban pedig végleg leállították.
A felvonórendszerek elhelyezkedése. Sárga vonal: a húszas években elkészült rendszer (Les Pélerins - La Para - Les Glacier); piros vonal: a befejezetlen szakasz (Les Glaciers - Col du Midi); kék vonal: a ma is közlekedő, kétszakaszos felvonó. (Google Earth)
Az új felvonó átadása után a régi kötélpálya-rendszert nem bontották el, így az épületek, felvonóoszlopok, sőt még a kabinok is fellelhetőek, amíg ellenállnak a természet erőinek (illetve a vandál kezeknek). A képen a második lift-szakasz, Les Glaciers nevű felső végállomása látható, jobbra tőle pedig a félbemaradt harmadik szakasz maradványai.
(www.camptocamp.org - Christian)
A harmadik szakasz alsó végállomásának félkész maradványai. A korábban említett, sínen mozgó vezérlő-kocsinak - úgy látszik - idővel nyoma veszett. (www.camptocamp.org - Maria Goran)
La Para - Les Glaciers szakasz egyik rozsdásodó felvonóoszlopa. A háttérben jobboldalt a napjainkban is üzemelő felvonó egyik kabinja látható. (www.camptocamp.org - Christian)
Col du Midi (3600 m), azaz a harmadik, befejezetlen szakasz felső végállomása 2008-ban. Kész csoda, hogy az állványzat ennyi időt kibírt, méghozzá az itt uralkodó zord időjárásban.
(www.aiguilledumidi.net)
La Para középállomás még meglévő, második generációs kabinja - kidekorálva.
(www.remontees-mecaniques.net - L. Berne)
A legjobb állapotban jelenleg az alsó szakasz völgyállomása van, amelyet a 2000-es években teljesen felújítottak, ezzel is emléket állítva a felvonóépítés úttörőinek. A képen is látható, kötélpálya felőli nyitott oldalát üvegfallal zárták le. A Gare des Glaciers nevű, ma szálláshelyként üzemelő épületben különböző nagyságú és felszereltségű szobák kaptak helyett, valamint egy nagy közösségi terem is kialakításra került. (Wikimédia - AntonyB)
És amely végül elérte Aiguille du Midi csúcsát: a kötélpálya 1955-re készült el, majd 1991-ben egy átfogó felújításon esett át. (Wikimédia - Clément RAOUX)
Kapcsolódó oldalak:
- http://www.remontees-mecaniques.net/bdd/reportage-tph-v-18-de-l-aiguille-du-midi-les-glaciers-ceretti-tanfani-dyle-bacalan-3869.html
- http://www.garedesglaciers.com/
- https://seclectic.wordpress.com/2014/10/05/gare-des-glaciers-and-the-original-aiguille-du-midi-cable-car/
- Courmayeur - Chamonix: felvonókkal a Mont Blanc hegyláncain
- Skyway Monte Bianco: új olasz látványosság, francia aggodalommal
1 komment
Címkék: Franciaország Mont Blanc nagykabin Aiguille du Midi Chamonix inga-üzem
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2016.09.15. 22:54:49
Elképesztő a kilátás, már amikor van, igaz ötpercenként változik az időjárás.A kis japán turisták (pólóban, miniszoknyában, sortban jöttek fel) arcára ráfagyott a mosoly, szó szerint...
Lassan megint kéne menni, olvasom, hogy van egy csomó új fejlesztés a környéken...Na majd talán jövő nyáron.