Kötélpálya blog

A németországi Freiburg közelében működő, 1283 méter magas Schauinsland-hegyre közlekedő felvonó komoly múltra tekinthet vissza, ráadásul típusát tekintve világelsőnek is számított. Az előzményekkel együtt története már több kilencven éves.

Kötélpálya egy részlete. (Wikimédia - Andreas Schwarzkopf)

Freiburg kilátóhegyének gyors és kényelmes megközelítésére irányuló ötletek már az 1900-as évek előtt napvilágot láttak. Hosszas tervezések és előkészítések után végül 1928-ban sikerült bejegyezni a felvonó építésére létrehozott részvénytársaságot, a kivitelezéssel pedig Ernst Heckel vállalatát bízták meg. A város peremén található Horben községnél 1929-ben történt a hivatalos alapkőletétel. Egy évvel később, 1930. július 17-én ünnepélyes keretek között át is adták a körülbelül 3,5 kilométer pályahosszúságú felvonót, amely a maga nemében úttörőnek számított. Ebben az időben nagyobb személyszállítási kapacitás esetén kizárólag ingaüzemű, nagykabionos liftek jöhettek szóba, mint például a szintén német Bleichert gyár termékei. A kabinok száma ebben az esetben kötött, ami két darabot, azaz egy párt jelent. A kiskabinos gondola-liftek - melynél a szállító egységek a végállomásokon a végtelenített kötélpályáról lecsatlakoznak, majd egy lassabb szállítóláncon, vagy manuálisan visszafordítják - csak később, a második világháború után kezdtek elterjedni. A freiburgi Schauinslandbahn esetében e két lifttípust ötvözték: a 10 darab, egyenként 25 személyes kabin - amelyek egy vastag tartókábelen gurultak és vonókötelek mozgatták őket - kinézetben és méretben az ingaüzemű felvonókat idézték, azonban a végállomásokon a gondola liftekhez hasonlóan a vonókötélről lecsatlakozva a terminálon visszafordították őket, biztosítva az összes egység közlekedtetését, ami jelentősen megnövelte a szállítókapacitást. Mondhatnánk azt is, hogy előhírnöke volt a kétezres években elterjedt, egyenként 30 személyes, óriás gondola-lifteknek. Meg kell azonban említeni a rendszer egyik gyenge pontját: az épp indításra előkészített kabin miatt az egész kötélpályát egy rövid időre meg kellett állítani, amíg a kábelre történő rácsatlakozás ("dokkolás") meg nem történt.
Egy 1932-es, kezelő személyzet figyelmetlenségéből adódó balesetet leszámítva a felvonórendszer jól vizsgázott, sőt a háború idején 1944 és 45 között éjjelente betegszállításra is használták a hegyen működő hadi kórházat kiszolgálva.

Az 1987-es felújítás előtti eredeti kabinflotta egyike kiállítva a freiburgi közlekedésbarátok egyesületének kocsiszínjében. A kabin elején egy síléctartó rekesz is helyet kapott. A felső, futóműves tartószerkezet már nem található rajta. (Wikimédia - Andreas Schwarzkopf)

1987-ben, több mint 12 millió utas leszállítása után a felvonón átfogó felújítást hajtottak végre a Heckel és a Bleichert utódvállalataként ismert, PWH (Pohlig-Weserhütte) nevű cég közreműködésével. A kabinokat kisebb, azaz 11 személyesre cserélték le, azonban a nagykabinos, ingaüzemű kinézetét meghagyták, számát viszont megnövelték: a kötélpályán immáron 37 személyszállító egység közlekedik. A korszerűsített rendszernek köszönhetően a kabinokban már nem kell kísérő személyzetnek utaznia, természetesen indulás előtt a kötélpálya megállítására sincs már szükség. Mindamellett, hogy az átépített felvonónak a kor biztonsági elvárásainak is maximálisan meg kellett felelnie, törekedtek arra is, hogy az eredeti lift szerkezeti jellegzetességéből a lehető legtöbbet megtartsanak.

A második nagyszabású renoválást 25 évvel később, 2012-ben hajtották végre a svájci Garaventa segítségével. Ekkor új elektromos, hajtás-, valamint fékrendszer kapott. Az alátámasztásért felelős tartóköteleket - amelyen a kabinok futóműveikkel gurulnak - pedig integrált optikai szálakkal ellátott változatra cserélték, szavatolva a völgy- és hegyi állomás közti kommunikációs adatátvitel hatékonyságát is - írja az üzemeltető cég honlapja. Az egyre melegebb nyarak, valamint a kevés számú nyitható felületek miatt a kabinokat ellátták napelem táplálta elektromos szellőztető berendezésekkel.

 Az 1987-es revízió utáni kabinok egyike éppen a felső végállomáshoz érkezik. Kialakítását tekintve ez is az ingaüzemű felvonóékat idézi.. (Wikimédia - joergens.mi)

.. a végállomásokon azonban jól látszik a gondola-liftekre jellemző műszaki kialakítás: a kötélpályáról lecsatlakozott kabinok lassan visszafordulnak, közben megtörténik az utascsere. (Wikimédia - Andreas Schwarzkopf)

Érkezés az alsó állomásra. (Coub rövid szkeccs)

Szerencsére az állomások épületeit nem bontották el, hanem maradt az eredeti, amelyekhez csatlakozik egy szabályos kör alakú épület is, ahol a kabinok visszafordulnak. (Wikimédia - MMauchi)

A felvonó egyik érdekessége, hogy a kabinokat nem egy, hanem két kötélhurok mozgatja: a fotón a két vékony kábel az. A vastag kábelen pedig a futóművének kerekeivel gurul. Ugyanez a kialakítás az 1987 előtti változatra is érvényes volt. (www.lift-world.info - andi)

A kötélpálya másik érdekessége a félúton található, ún. "kábelfeszítő állomás" (németül Spannstation). A felső, valamint az alsó végállomás közt végigfutó, kabinok alátámasztásáért felelős, 3,5 kilométer hosszú tartókötél nem egyetlen kábelsodronyból, hanem két elkülönített szakaszból áll. A hajdanán középállomásként is funkcionált építménynél a kábelek erre a helyre futnak be, melyek optimális feszességét a rákötött betonsúlyok biztosítják. Mivel a teherhordó kötelek folytonossága ezen a kis szakaszon megszakad, a kabinok futóművei áthidaló acélsínen futnak keresztül - ez látszik éppen a fotón. (Wikimédia - Andreas Schwarzkopf)

Egy 1932-es filmhíradó képkockáin az ekkor még szinte vadonatúj felvonó. (YouTube videolink)

A fenti videón pedig már az utódlift szerepel. (YouTube videolink)

Adatok:
Völgyállomás: 473 m
Hegyi állomás: 1220 m
Kötélpálya max. sebessége: 4 m/s ~ 14,4 km/h
Kötélpálya hossz: 3565 m
Kabinok száma: 37 db + 1 szervizkabin

Kapcsolódó oldalak:

• https://de.wikipedia.org/wiki/Schauinslandbahn
• https://www.schauinslandbahn.de/
• https://www.lift-world.info/de/lifts/682/datas.htm

Ismét egy alpesi oldtimer-lift vonul nyugdíjba - bő 63 éves szolgálat után. Egy élő műszaki ritkasággal leszünk szegényebbek.

Bajorország dél-keleti csücskében, az osztrák alpesi vonulatba beékelődve fekszik a Berchtesgaden Nemzeti Park és annak festői szépségű tava a Königssee. A hegyi tó bejáratától pár perc sétányira lévő kétszakaszos lift, a Jennerbahn 1953 óta szállította utasait. Az akkoriban forradalminak számító, svájci Von Roll-féle gyorsrögzítős rendszerű felvonón összesen 140 darab kétszemélyes oldalülős szék (mint másodosztály) és 30 darab szintén kétszemélyes, fedett kabin (mint első osztály) közlekedett, későbbiekben azonban az összes szállítóegységet fokozatosan kabinosokra cserélték. (Érdekes adalék, hogy ennek a rendszernek, nevezetesen a Von Roll 101-nek a licencét az akkori Csehszlovák Transporta Chrudim gyár is megvásárolta, így számos oldalülős üzemelt északi szomszédunk síterepein is.)

Völgyállomás - most már ex - épülete. Az üzemeltető honlapján lévő látványterv szerint elbontják és a mai trendeknek megfelelően egy modern épületkomplexumot húznak fel helyette. (Wikimédia - Mattes)

A kötélpályát 1970-es években felújították, ekkor kapott egységesen új CWA gyártmányú kabinokat, de meghagytak néhány bevethető, oldalülős széket is a rendszerben. A húszperces utazást követően az 1800 méter magasan fekvő felső végállomástól kis kirándulással feljuthatunk az 1874 méteres Jenner-csúcsra, ahonnan kitűnő kilátás nyílik az alatta elterülő Königssee víztükrére.

A székes változathoz hasonlóan a kétszemélyes - nem túl tágas - CWA kabinokban is "oldalvást" haladtunk. A "retro" rácsos szerkezetű felvonóoszlopok görgői alatt felerősített biztonsági terelőlemezek és a kabinok gyorsrögzítőjénél lévő dupla keréksor Von Roll-jellegzetességek. (Wikimédia - Slashme)

A felső végállomás felvonóháza belülről. (www.lift-world.info - Radim Polcer)

Von Roll-rendszer "lelke": a rugós gyorsrögzítő szerkezet, nyitott állapotában. A felvonóállomást elhagyva a középső pofák fogják majd közre a vonókötelet. (www.seilbahn-nostalgie.ch)

Egy kis nosztalgia: néhány darab székes szállítóegységet meghagytak a nyári üzemre. (www.lift-world.info - Radim Polcer)

A téli üzemkor sípályákat is kiszolgáló létesítmény idősebb kora ellenére műszakilag kifogástalan állapotnak örvendett, azonban kapacitása már nem volt nevezhető kielégítőnek, így a döntéshozók egy korszerű, nagyobb átbocsátó képességű és akadálymentesített felvonórendszer beruházása mellett döntöttek. A búcsúmenetet március 5-én tartották, mielőtt az utazóközönség előtt végleg bezárták volna. A tervek szerint az új, kabinonként 10 személyes gondola-liftet 2018 májusára adják át. A korszerűsítés két ülőliftet is érint, ezeket is lecserélik, így gyakorlatilag a sícentrum liftparkjának jelentős része is megújul.

Felső végállomás felől nézve. A háttérben jobbra látható masszívum az osztrák-bajor határhegy. Túloldalt Salzburg és elővárosai fekszenek. (Saját fotó)

Őszi kilátás a Jenner-csúcsról Königssee felé. A háttérben látható, tó mögötti hegyláncok csipkéi már osztrák felségterületen vannak - onnan letekintve a salzburg-tartományibeli Saalfelden vagy Maria Alm települést látnánk. (Saját fotó)

Kapcsolódó oldalak:

• http://www.jennerbahn.de/de/neubau-jennerbahn/
• http://www.lift-world.info/de/lifts/resort/schoenau_am_koenigssee/jenner/index.htm
• http://blog.berchtesgadener-land.com/2017/03/01/alte-jennerbahn-neubau/
• https://de.wikipedia.org/wiki/Jennerbahn

Azok számára, akik nem csak az utóbbi években látogatják a szlovákiai síterepeket, ismerősen csenghet az ún. (kétszemélyes) oldalülős lifttípus. A hasonlóság e bejegyzésben szereplő svájci felvonó és szlovák társa közt nem véletlen. Például az alacsony-tátrai Chopok síterepén sokáig üzemelt oldalülős felvonó is a konstrukciót kitaláló Von Roll felvonógyártó vállalat licensze alapján épült (VR101-es típus). Mivel a sízők - mai szemmel kissé szokatlan módon - a menetiránynak oldalt utaztak, a ki és beszállást másképpen nem is lehetett volna megoldani, minthogy a liftszék a végállomáson lejött a gyorsabb sebességű, végtelenített kötélpályáról. Ekkor lehetett ki- és beszállni, valamint a tartóban lévő síléceket kivenni vagy éppen betenni.

Az Oberdorf–Weissenstein kötélpályát pontosan 1950-ben adták át. Az oldalülős megoldás mellett valószínűleg költséghatékonysága miatt dönthettek, mivel az ötvenes években már létezett hasonló rendszerű, ugyanakkor fedett, gondola-kabinos változat, azonban nem volt még oly nagy mértékben elterjedve (svájci példánál maradva kis-kabinos liftet már 1946-ban is átadtak Gstaadnál). Egyébként a kötélpálya felső végállomása egy elegáns szálloda, a Hotel und Kurhaus Weisseinstein mellett épült.

Völgyállomás fából készült épülete. A ház kötélpálya felőli kijárata is zárható volt az esti leállás után - ez a megoldás abban az időben elterjedtnek számított. (Wikipédia - Micha L. Rieser)

A kötélpálya egyik széke közelebbről. A csapadék és a közvetlen napsütés ellen műbőr ponyvás tetővel szerelték fel, nagyobb menetszél esetén pedig a ponyva oldalt is kibontható volt. (lift-world.info - Radim Polcer)

A kötélpálya két szakaszból állt (661 m - 1064 m - 1280 m), a Nesselboden nevű középállomás épületében eredetileg a felvonókezelők tolták át a székeket a második szakaszhoz, ezt 1994-ben automatizálták.

A felvonó völgyállomása belülről. Bent a székek görgős futóművükön gurultak körbe, a lassabb sebességű haladást az acélsín alatt található szállítólánc biztosította. Eredetileg az ilyen típusú lifteket kézzel mozgatták az indítóhelyükre - lásd. lent, második videó. (Wikipédia - Micha L. Rieser)

A középállomás automatikus szállítólánc-rendszerét 1994-ben telepítették. (Wikipédia - Taxiarchos228)

Kötélpálya vonalvezetésének egyik érdekes szakasza: méghozzá egy vasúti pálya felett (lift-world.info - Radim Polcer)

A felvonó sorsa a kétezres évek vége felé pecsételődött meg. A svájci közlekedési hatóság a lift fő alkatrészeinek elöregedett állapotára hivatkozva mihamarabbi leállítását, valamint egy teljesen új lift megépítését szorgalmazta, ellentétben az annak megmaradásáért küzdő Pro Sesseli nevű egyesülettel, valamint a svájci műemlékvédelmi bizottsággal. A vitában végül is az új lift építésének terve győzött, mivel a jelenlegi biztonsági feltételeknek csak úgy tudott volna megfelelni, ha egy teljesen átfogó, nem kis költségekkel járó felújításon esett volna át, elvesztve ezáltal technikatörténeti jelentőségét és muzeális értékét - ezt az érvelést az ellenérdekű szervezetek természetesen nem fogadták el. A felvonó 59 év után, 2009 novemberében közlekedett utoljára.

Lebontott völgyállomás maradványa. A helyén új, gondola-felvonó épül. (Wikipédia - Gestumblindi)

Az elődöt már csak videó felvételeken láthatjuk.

Oldalülős lift példa Csehországban

Az alábbi, akkurátusnak is mondható videó egy klasszikus, Von Roll-licenszű liftről készült, amely a csehországi Sněžka csúcsára közlekedett 2012-ig. Svájci rokonával ellentétben ezen a felvonón nem végeztek semmilyen műszaki korszerűsítést az eltelt idők során, így például szállítólánc híján a székeket kézzel tolták az indítóhelyükre. Miután az utasok elhelyezkedtek, a kioldószerkezetet megrántották, ezáltal a szék legurult az lejtős sínpályán, amíg el nem érte a kötélpálya sebességét. A szék görgős futóművénél található szorítópofák a kötelet befogták, ebben a pillanatban azt már a kötélpálya mozgatta.

Kapcsolódó oldalak:

• lift-world.info
• Wikipédia: Sesselbahn Oberdorf–Weissenstein
• www.bergbahnen.org/lexikon/kapitel8.php

Az eredeti bejegyzés írásakor a Zöld vonalon, azaz a Línea Verdén még folytak a munkálatok. Nos, december 4-én ünnepélyesen átadták ezt a szakaszt is a nagyközönségnek:

Frissen átadott Zöld vonal - zöld színű kabinokkal. Hossza 3,7 kilométer, innen átszállva a Sárga vonalon utazhatunk tovább az 4150 méter magasan fekvő El Alto település felé (www.cambio.bo).

 Zöld, illetve a többi vonal elhelyezkedése (a térképre kattintva nagyobb változat jelenik meg - Wikipédia - Michael F. Schönitzer/OpenStreetMap - CC BY-SA 3.0).

A videón a Zöld vonal egyik köztes felvonóállomása felé haladva.