Kötélpálya blog

Az idén kivételesen korábbra (május legvégén, illetve június legelején) tervezett ausztriai kirándulásom alkalmával igazi előszezoni hangulattal szembesültem. Salzkammergut néhány turisztikai gócpontját, mint például Hallstatt városkáját vagy Gmundent leszámítva a többi helyszínt viszonylag szerényebb számú közönség látogatta, nem beszélve a hegyi Hüttékről: az egyik ilyen helyen például én voltam az egyetlen ebédelni vágyó vendég, miattam kapcsolták fel a vendégtér világításait, valamint a háttérzenét. Az alábbi beszámolóban három helyszín kerül bemutatásra.

Katrin Seilbahn – Bad Ischl

Bad Ischl hallatán a turistáknak általában a következők ugranak be: isler sütemény, gyógyfürdő, Ferenc József császár, Lehár Ferenc zeneszerző. Talán kevesebben tudják, de az ötvenes évek legvége óta "házi" síhellyel is rendelkezik, méghozzá a délnyugatra fekvő 1542 méteres Katrin-hegyen. A nyáron is működő négyszemélyes gondola lift osztrák viszonylatban már korosnak számít: 1978 óta közlekedik, leváltva az 1959-ben üzembe állított elődjét.

Életkép a Katrin-lift völgyállomásának várócsarnokában. Nyári szezonban, főleg ha még kevés az utas (fénykép készítésekor én voltam az egyedüli), szakaszosan, azaz félóránként indítják be a felvonót. Ha az utasok elfogytak és az összes kiránduló megérkezett a felső végállomásra, ismét leállítják a következő kezdési időpontig. A fotón látható óra szerint még öt percet kellett várnom, hogy kinyissák az üvegajtót.

Az alsó végállomás felvonóházában az előd-lift garnitúrájából ki volt állítva egy kabin. Ezek még kétszemélyesek voltak: a bal oldali képen látszik az ajtó mellett lévő két síléctartó. A jobb oldali fotón látható, kabinra erősített fura csövek kvázi "lökhárítóként" funkcionáltak: a végállomáson miután lejöttek a végtelenített kötélpályáról, egymás mögött sorakozva lassan körbefordulva várakoztak az újbóli útra, ilyenkor egymásnak koccanhattak, a lökhárító megléte nélkül megsértve például a plexiüvegezésüket.

A képes beszámolót színesítve videofelvételt is készítettem a lefelé vezető útról. (Ha nem jelenne meg a beágyazás: YouTube link)

Fentről nemcsak Bad Ischl városát csodálhatjuk meg, hanem a távolban a Traunsee déli végét is.

Katrin-hegyet egyébként teljesen körbe lehet kirándulni. A képen a Hallstatti-tó északi kanyarulatát láthatjuk, a háttérben blog-oldalunk egyik régebbi szereplőjével, a Krippenstein vonulataival.

Feuerkogelbahn - Ebensee

A Traunsee déli csücskénél lévő Ebensee település liftje több szempontból is érdekes. Először is a német Bleichert közreműködésével gyártott előd-liftet már 1927-ben megnyitották a nagyközönségnek, ezzel megszerezve Ausztria harmadik legrégebbi nagykabinos felvonója címet (a Tiroler Zugspitzbahn, illetve a Raxseilbahn után). Az 1588 méteres magasságra vezető kötélpályát természetesen többször korszerűsítették: 1946-ban nagyobb (18 helyett 25 személyes) kabinokat kapott a Jenbacher Werke gyártól, az ötvenes évek közepén a hajtóművet modernizálták, megnövelve a maximális utazósebességet. A legnagyobb mértékű korszerűsítést 1985-ben végezték el rajta, gyakorlatilag a felvonóházakat leszámítva mindent lecseréltek. A nyolcvanas évek formatervi trendjének megfelelő kinézetű, immár 37 személyes kabinpárt kapott elektromos ajtóvezérléssel, a felvonó legnagyobb sebessége pedig a korábbi 6,2 m/s-ról 12 m/s-ra (kb. 43 km/h-ra) emelkedett.

A felvonó másik érdekessége, az 1960-as években forgatott Kémek a Sasfészekben című angol-amerikai háborús filmben történő szereplése. Erről egy korábbi bejegyzésben már megemlékeztem.

Feuerkogelbahn völgyállomása. Liftrekonstrukciók alkalmával bevált és megszokott módszer, ha meg kívánják hagyni a meglévő épületet, ugyanakkor nagyobb méretű kabinra cserélik az elődöt, jobbra-balra mozgó csúszóperont építenek be. Miután a szállító egység elhagyja az épületet, a peron átcsúszik a másik oldalra, fogadva az ellen-kabint.

A fenti két képen ugyanaz a felvonóház, csak belülről. A bal oldali fotón jól kivehető a lépcsősorral egybeépített csúszóperon.

A felső végállomástól kb. negyedórás séta után, a Kranabethhütte felől nézve. A hátteret Gmunden városa szolgáltatja.

Feuerkogel természetesen sípályákkal is rendelkezik, a képen az egyik korongos húzóliftje látható. A fotó azért érdekes és szokatlan, mert nyáron a húzóegységeket teljesen le szokták szerelni: csak a felvonóoszlopok és az üres kötélpálya árulja el, hogy télen egyébként ott sílift üzemel. Jelen esetben - valószínűleg karbantartási céllal - azonban csak az alsó részüket távolították el.

Az 1946-ban gyártott, második generációs kabint az egyik hegyi étterem mellett állították ki. Új funkciója szerint a Feuerkogel felvonó történetét bemutató múzeum. Mind a kabin, mind a benne lévő fotótablók állapota sajnos folyamatosan romlik. Egy-egy napsütés fakította fénykép le is esett a tablóüvegek aljára.

A kabinmúzeum belülről. A központi helyet elfoglaló portrén Rudolf Ippisch, a Feuerkogel kötélpályájának kiötlője látható.

A régi és az új teherhordó kötél egy-egy darabját is kiállították: a kötélgyártás fejlődése szembetűnő.

Feuerkogel felvonóról is készítettem egy rövid videót. 0:34-nél megfigyelhető a régi kötélpálya egyik vasbeton oszlopának fundamentuma. A legvégén látható a lift elektromos ajtóvezérlése működés közben. (YouTube videolink)

Kulm sísánc - Taupliz/Bad Mittendorf

Síugró versenyek egyik rendszeres résztvevője a Kulmkogel oldalában létesített természetes sánc - méreteit tekintve a pontos megnevezése sírepülő sánc, mely több átépítést is megélt, legutoljára 2014-ben, így elődjénél természetesen még nagyobb lett - az ún. hillsize jellemzője már eléri 225 métert. (Dióhéjban a hillsize az indulási és érkezési pont közötti távolság. A sánclejtő alján található érkezési pont környékét kell minden versenyzőnek megcéloznia. Ha mindenki másnál messzebb sikerül túlszárnyalnia azt, sáncrekordot állít fel.) Versenyen kívül a műtárgy szabadon látogatható. Tekintve, hogy a legutóbbi átépítés előtt sem rendelkezett szerény méretekkel, még a 2004-es rekonstrukció alkalmával a versenyzők és a személyzet részére ülőliftet is telepítettek, a zsűri és közvetítő épületnél pedig egy középállomást is kialakítottak.

 Sánc mellett közvetlen balra (és kissé följebb) látható a zsűri és közvetítő épület, kicsivel még arrébb, szintén balra a természetes sánc erdejében vezet az ülőlift nyomvonala.

Sánclift alsó állomása..

.. valamint a középállomása. A gyártással a dél-tiroli Leitner céget bízták meg.

Kapcsolódó oldalak:

• Eddigi képes nyári beszámolók