Kötélpálya blog

Következzen blog olvasóm, Zsák András fényképes élménybeszámoló sorozatának 4. része.
Riport helyszínei: Pinzgau, Pongau, Hohe Tauern és Zell am See – Kaprun régiók, Saalbach-Hinterglemm települések.

Uttendorf

Weißsee Gletscherbahn I+II

A szabadnapomon kirándulást terveztem Mittersill-nél. Bár itt felvonó nincs, egy gyönyörű tóhoz vitt az utam egy völgy végében. Mivel olyanok olvassák, akik kirándulni is szeretnek, ezért nem hagyom a levegőben, mi is lehet ez a hely?! Hintersee in Felbertal.
Innen hazafelé tartva elvileg SUP-ozni szerettem volna egy fürdőtónál. És ilyenkor lép közbe az élet… Jobbra Uttendorf, Weißeee, állt a táblán. No itt a helyem. De a tó csak nem akart előtűnni.
Cserébe egy csodaszép alpesi panoráma úton juthatunk fel a völgyállomásig, ahol volt egy tó (Stausee), de leginkább víztározónak tűnt és nagyon szorgosan dolgoztak a partján különböző lánctalpas markolók.
Amennyiben hinni lehet a térképnek a völgyállomáshoz tartozó településféle a keresztségben az Enzingerboden nevet kapta és már egyből 1480 méteren található.
A parkolóban egy nagyon „cool arc” segít eligazodni, hová kell parkolni és meggyőz arról, hogy ha nem szabad a fenti tavakon SUP-ozni, akkor is lenyűgöző lesz a kötélpályázás, ki ne hagyjam. Ahogy megláttam a szorgalmasan lefelé-felfelé igyekvő kabinokat, végem volt és tudtam, hogy igaza van. Ez a részleg 4 személyes kabinokkal dolgozik, viszont abból jó sok van.

SUP-ozni valóban tilos, a jegykiadó kisasszony már a kérdésemtől is kishíján kitért a hitéből és ha nincs köztünk az üvegkalitka, talán tettlegességre is sor került volna. Gyorsan visszaügettem a kocsihoz, a hátamról a nagy SUP-zsákot leraktam a csomagtartóba és immáron csak a kirándulós hátizsákommal, jófiúként visszatértem és illedelmesen vettem egy jegyet.
Mint egy óvodás a játékbolt előtt karácsonykor… Úgy forogtam, hogy elszédültem. Mindenfelé nézve csodát látsz. Ha egész nap ezt kellene néznem sem tudnám megunni. Számomra érdekes volt az is, hogy a völgy-, és középállomás között előbb felhúznak minket egy „dombra”, majd azon átbukva lefelé libbenünk a középállomás felé (1780 m). Itt jobbra a Grünsee terül el.
A kabinok az indulásnál nem finomkodnak egymással, olyan kedves ütközéseket produkálnak egymással, hogy a légzsáknyitás határát súrolják. A középállomáson egy Z betűt tesz meg a kabin, mielőtt nekilódul a hegy felé.
A hegyállomás a „Rudolfshütte”, 2300 méteren fekszik, a középállomástól idáig vezető út kápráztató, lélegzetelállító és nagyon szeretnék még jelzőket találni, de nem tudok. Kisebb-nagyobb vízesések, sziklaképződmények, fagyott hótömbök és bal kéz felé a Tauernmoossee kíséri végig ezt a szakaszt. Egyre feljebb érve elfogynak a fák és kopár sziklás, minimál növényes részhez érünk.
A hegyállomáson gleccserekről szóló kiállítás tekinthető meg, viszont én a természetet szerettem volna látni, így ez a program off.
Kiérve a szabadba azt éreztem, ide szeretnék disszidálni. Itt lennék bármi, vagy akármi. Ha a sok turista (velem együtt persze) nem lett volna ott, csodálatos béke, nyugalom és a kopárság ellenére is élettel teli sziklás, vizes környezet fogad.
Legelésző tehenek között pillantom meg a hihetetlen zöld színű gleccsertavat, a Weißsee-t. Majd balra egy Sessellift (a jegyen a Medelz név szerepel) tűnik fel a horizonton. Elvileg a Medelzkopfot lehetne a hegyállomástól megmászni (2760 m). Nosza futás, van még idő. 2300-2600 méterre libegtet fel nagyjából 10 perc alatt. Nem is tudom merre nézzek, mit fotózzak. A lift egy kétszemélyes libegő. Felérve 7 percet sétálok előre, hogy tátsam a szám és megnézzem a sárga túraútvonal táblákat. De egy szempillantás alatt a körben lévő hegyek felett átbukik néhány fekete felhő, két perc alatt erős szél, dörgés, villámlás. Mindez csak azért érdekes, mert a fent rekedt kb. 25-30 embert beterelik a libegő-hegyállomás talapzata alá, közé és több mint egy órán át várjuk, hogy mikor juthatunk le. Annyira jó idő volt egész nap, hogy természetesen rövidnadrág, egy polár hosszúujjú és esőkabát mindössze a nálam lévő ruházat. Az idő hirtelen 9 fokra hűl és erős szél, hideg eső esik. Nem ez volt életem legszebb 1 órája.
Egy szusszanásnyi (villámlások közötti) szünetben villámgyorsan (utólag vicces, ott nem volt annyira az) beindítják az ülőliftet és dupla sebességen, mint ahogy felfelé jöttünk, leküldik az embereket.
A kezem elfagyott teljesen (augusztusban…), de kitartóan ügetek a Gletscherwelt Weißsee felvonója felé, hogy zárás előtt lejussak.
Visszafelé szemtanúja lehettem annak, ahogy a középállomáson a „váltónál” kivesznek már kabinokat a forgalomból, illetve leszakaszolják a működést és a völgy-hegy helyett, hegy-közép és közép-völgy irányban mozognak már a kabinok. Természetesen ennek okán egy szimpatikus Charlie hasonmás mutatta, hogy szálljak ki szépen és „spazieren” kissé arrébb és ott megtalálhatom a lefelé menő újabb kabinomat. Óriási élmény volt és csodaszép természeti környezetet láthattam. Ajánlom!

Íráshoz tartozó képgaléria:

Hintersee Mittersill

A Weißsee gleccservilága

Völgyállomás Weißsee

A dombon átbukva a középállomás látványa

A középállomást elhagyva

Kabinflotta egyik tagja

Hegyállomás Rudolfshütte

 Alpesi béke a hegyállomáson

A libegők (Medelzbahn)

A kétszemélyes libegőről a Rudolfshütte (a kép jobb szélén) és a Weißsee

Vihar előtti csend 2600 méteren

Viharfelhők gyülekeznek

Völgyállomás és a Stausee

folytatása következik.. 

Előzmények:

• Olvasói élménybeszámoló Salzburg tartományból és környékéről - 1. rész
• Olvasói élménybeszámoló Salzburg tartományból és környékéről - 2. rész
• Olvasói élménybeszámoló Salzburg tartományból és környékéről - 3. rész