Bevallom, e képes nyári beszámolóm több szempontból is kissé megkésettnek tekinthető. Egyrészt jócskán az ősz közepén járunk, másrészt az itt bemutatott fotók között jó párat még 2009 nyarán készítettem, azonban az ideiekkel vegyítve talán teljesebb képet kapunk a környékről - no meg a liftjeiről. Egy hűvös és esősebb évszakban ráadásul még kedvesebb a nyári visszaemlékezés..
Az ausztriai Pinzgau-vidék egyik mellékvölgyében, az Uttendorfból nyíló Stubachtalban járunk. A hajtűkanyarokkal tarkított, keskeny hegyi út végén található annak a felvonónak a völgyállomása, amellyel feljuthatunk a 2300 méteren, festői környezetben fekvő, Weißsee nevű mesterséges tóhoz. Ez a víztározó a kisebbik tagja a stubachtali vízerőmű-rendszernek: 300 méterrel lejjebb található a jóval kiterjedtebb Tauernmoosse nevű felduzzasztott létesítmény, melyet csak csoportos vezetés alkalmával lehet közelebbről megtekinteni. A Tauernmoossee vízéből, turbinák segítségével előállított elektromos áramot az Osztrák Államvasutak, az ÖBB hasznosítja, az egész létesítmény-komplexum egyébként a közlekedési társaság infrastruktúra divíziójának, az ÖBB-Infrastruktur AG-nak tulajdonában van. Az erőmű kiemelten fontos Ausztria számára, hiszen ez látja el az ÖBB teljes villamosított hálózatának 17 százalékát elektromos vontatóárammal.
A vízerőmű múltja sajnos nem makulátlan: noha építését már 1936-ban elkezdték, azonban a második világégés alatt ezt a feladatot - a Német Birodalmi Vasút "megbízására" kényszermunkásokkal végeztették. A rabokat Dachauból szállították át az uttendorfi mellék-koncentrációs táborba. A szomorú eseményekről a Weißsee partja mellett elhelyezett emléktáblán olvashatunk.
Tauernmoossee és a Weißsee víztározó a Magas-Tauern Nemzeti Parkban, valamint a hozzávezető kétszakaszos, hatszemélyes gondola-lift a Weißseebahn (1480 m - 1780 m - 2315 m)
(A képre kattintva nagyobb változat jelenik meg - www.hohetauern.info.)
A Weißseebahn kabinjában ülve, útközben a középállomás felé, amely egy kisebb völgyben fekszik (egy Grünsee nevű kis tavacska mellett), ezért haladunk egy rövid szakasz erejéig lefelé. A másik érdekesség, ahogy a képen is látható, a két kötélpálya-szakasz egymástól kissé eltolódva helyezkedik el. Tehát, miután az állomásépületbe érve lelassít a kabinunk, egy S-alakú utat tesz meg a szállítóláncon, elhaladva a központi tároló mellett, folytatva az utat a felső végpont felé. (A képre kattintva nagyobb változat jelenik meg.)
A középállomás belülről, az eltolás miatti S-kanyar kezdőpontjánál. Itt egyébként lehetőség van a ki- és beszállásra - egy fotó erejéig én is kipattantam. A kabinok retrós érzete nem véletlen: a felvonót 1982-ben adták át, a gondolákat pedig azóta sem cserélték le korszerűbb modellekre - a karbantartásukat viszont példásan végzik. A zsanéros kivitelű, automata ajtók úgy nyílnak és csukódnak, mint ahogy a normál nyílászárók szoktak. Becsukódáskor viszont figyelni kell, mert valósággal bevágódnak egyik pillanatról a másikra.
Bal kanyar után szépen lassan haladunk a jobb kanyar felé. Közben az S kanyar közepe tájt becsukódnak (azaz bevágódnak) a kabin ajtajai, utána újra kinyílnak, ezáltal a tisztán "üzemi területnek" számító részbe nem tudunk kilépni. Háttérben a központi tároló egység látható.
A felső végállomás mögött elterülő a Weißsee víztározó, valamint a partja felett álló Rudolfshütte étterem és szálloda épülete. Ez a bejegyzés egyetlen, nem saját készítésű fotója, ugyanakkor az összkép miatt szerintem eléggé fontos. Őszintén szólva nem tudok rá választ adni, hogy miért nem készítettem fényképet innen, annál is inkább, mert erre a magaslatra én is felmásztam.. (Wikipédia - Cactus26 - CC BY-SA 3.0)
A másik oldal felől viszont készült fotó - háromezres csúcsokkal és kisebb-nagyobb gleccserekkel tarkítva. Nem véletlenül havják a vidéket Weißsee Gletscherwelt-nek (azaz gleccservilágnak). A kép bal szélén látható hegycsúcs a Johannisberg (3453 m), jobb oldalon a legmagasabb kiemelkedés pedig az Eiskögele (3426 m). Ez utóbbi csúcs a három szövetségi tartomány - Salzburg, Kelet-Tirol és Karintia határán fekszik. Ha még magasabb helyről lehetett volna készíteni fényképet, akkor talán kikandikálna Eiskögele mögött a Großglockner (3798 m), Ausztria legmagasabb hegycsúcsa is. Közben a felvonókról se feledkezzünk meg: az előtérben balra egy korongos húzólift portál-felvonóoszlopa rajzolódik ki.
A gondola-lift végállomásának szomszédságában található az ÖBB kétszakaszos, szolgálati felvonójának felső végpontja is. Természetesen az üzemi területre nem lehet belépni, csak az üvegajtón keresztül tudtam lefotózni ezt az érdekes kabin-csontvázat, amely régen személyszállító felvonóként működött, most teher-szolgálatot teljesít. Egyes újságcikkek szerint ezt a liftet egy komplett alagút-rendszerrel teljesen ki szeretnék váltani. Az alsó, illetve felső végállomást leszámítva az ingaüzemű-felvonó vonalvezetése a turista forgalmat lebonyolító gondola-lifttől jelentősen eltér: középállomását a Tauernmoossee víztározó mellett építették ki. Régi képeslapok pedig arról tanúskodnak, hogy ez a lift volt az elődje a mostani Weißseebahn-nak.
Weißsee, közvetlen a Rudolfshütte mellől fotózva. (A képre kattintva nagyobb változat jelenik meg.)
A fotó bal oldalán egy ülőlift, a Medelzbahn látható, amely nyáron is közlekedik - plusz Eurókért fel is ülhetünk rá. A felvonóval a névadó Medelzkopf (2761 m) tövéig juthatunk fel közvetlenül. Arrafelé a turistabakancs már erősen ajánlott, mivel zord sziklás területek és havas katlanok váltogatják egymást.
Medelzbahn völgyállomása közelebbről..
.. és még közelebbről. A beszállást egy fa dobogó könnyíti meg. Télen természetesen nincs rá szükség, hiszen az odalapátolt hó olyankor a dobogó magasságáig ér. Ebből a lift-típusból is egyre kevesebbet látni Ausztriában - motorjának jellegzetes, "légvédelmi szirénás vinnyogásával" együtt. Ez a példány 1980-ban épült.
Coub
Szólj hozzá!
Címkék: kalandpark Magyarország Zemplén Sátoraljaújhely kabinos-lift átcsúszó-lift Tatralift