Kötélpálya blog

A Kötélpálya-blog nem kevés számú bejegyzésében szerepel az osztrák Doppelmayr cég neve. Nem véletlenül, hiszen napjainkra a világ legnagyobb kötélpálya-konstruktőrévé vált.

Cégér az egyik nyolcszemélyes gondola-kabinban. A név alatti negyedik piktogram egyébként már nem érvényes: 2003-ban az épületfelvonó-divíziót a svájci versenytárs, a Schindler csoport vásárolta fel. (Wikimédia - Bene16)

A vállalatot 1892-ben alapította Konrad Doppelmayr az ausztriai Wolfurtban - a székhely jelenleg is itt található. A családi vállalkozás ekkor még különböző ipari berendezések és alkatrészek, mint például erőmű-turbinák, famegmunkáló eszközök, hidraulikus prések gyártásával foglalkozott. Fia, Emil a húszas évek végén vette át az irányítást, rátermettségét bizonyította az a tény is, hogy a nagy gazdasági világválság idején egyetlen alkalmazottját sem kellett elbocsátania. 1937-ben gyártották le legelső (húzólift típusú) felvonójukat a Vorarlberg tartományban lévő Zürs am Arlberg számára.

A második világháború alatt egy német gépgyár leányvállalataként a Harmadik Birodalom utasítására hadi üzemként működött tovább. A háború után újra a család irányítása alá került a vállalkozás, a negyvenes évek közepétől pedig ismét a felvonógyártás helyeződött a középpontba. 1953-ban megkapták első tengerentúli, azaz kanadai megrendelésüket. A cég fejlődése innentől mondhatni töretlen, egyre nagyobb részesedést elérve a személy- és teher-drótkötélpályák piacán. 1956-ban megnyitották képviseletüket San Franciscoban, a világ második, Doppelmayr-gyártmányú ülőliftjét pedig az Egyesült Államoknak szállították le (az első Ausztrália volt). A vállalat nevéhez számos technikai szabadalom is fűződik.

2002-ben a cég tovább bővült, miután felvásárolta a svájci Garaventa felvonógyártó vállalatot. Innentől kezdve a Doppelmay/Garaventa csoport égisze alatt működik mindkét üzem, megosztva a feladatokat: gondola és ülőliftek konstrukőre a Doppelmayr, míg a siklók és nagykabinos ingaüzemű liftek kompetenciája a Garaventa. A fúzió során nemcsak két üzemegység egyesült, mivel a Garaventa korábban felvásárolta az osztrák Girak felvonógyárat, valamint a szintén osztrák Swoboda (ma Carvatech néven működő) karosszéria- és kabingyártó vállalatot. A cég divíziójához tartozik a svájci CWA kabingyártó vállalat is.

Jelenleg az alapító dédunokája, Michael Doppelmayr vezeti a vállalatbirodalmat, amelynek világpiaci részesedése körülbelül 60%, azaz éllovas ebben az ágazatban. Irodáik, kirendeltségeik Európán és Észak-Amerikán kívül Dél-Amerikában, Ázsiában, Ausztráliában, sőt Afrikában is megtalálhatóak.

Néhány Doppelmayr/Garaventa termék, melyek a blog oldalon is szerepeltek:

Kanadai Whistler és Blackcomb hegyét összekötő 28 személyes gondolaliftje. A 4,4 km hosszú kötélpálya belógások elleni alátámasztásaihoz csupán 4 darab felvonóoszlopot használtak. Leghosszabb táv két oszlop között 3 km, ez a maga nemében egyedülálló a világon. A kötélpálya földtől mért vertikális legmagasabb távja 436 méter.. [Teljes cikk] (fotó: Wikimédia - Crystalmountainskier)

A svájci Linthal vízerőmű építkezéséhez nagy teherbírású teherliftek viszik fel az eszközöket és a munkagépeket.. [Teljes cikk] (fotó: www.blick.ch)

A világ legmagasabban fekvő kötélpályája a Dagu Glacier Gondola, mely Kínában, azon belül is Szecsuan tartomány északi prefektusában, Ngawa-ban található, elérve a szinte karnyújtásira lévő gleccservidéket.. [Teljes cikk] (fotó: Wikimédia / Panoramio - aisccd)

3600 méter magasan fekvő La Paz jelenleg három városi kötélpályát üzemeltet, tömegközlekedési eszközként.. [Teljes cikk] (fotó: gondolaproject.com)

Londonban rendezett, 2012-es olimpiai játékok idején nyitották meg a Temzét 1 kilométeres hosszúságban átszelő Emirates Air Line drótkötélpályát, amelyet aTransport for London (TfL) közlekedési vállalat üzemeltet. Ez az Egyesült Királyság első városi kötélpályája, neve pedig a 45 millió fontba kerülő építkezési munkálatokat 36 millió fonttal szponzoráló, dubai székhelyű Emirates légitársaságtól származik.. [Teljes cikk] (fotó: Wikimédia - Nick Cooper)

Ausztria legmagasabban fekvő felvonóját, a Wildspitzbahnt 2012-ben adták át. A 3440 méter magasan található épületkomplexumban egy kávézó is helyet kapott.. [Teljes cikk] (fotó: www.frener-reifer.com)

Sikló mint tömegközlekedési eszköz Velencében. Tronchetto mesterséges szigete és Piazzale Roma között ingaüzemben közlekedő járműpár főleg a turistaforgalmat szolgálja ki a város nyugati csücske, valamint a parkolóház-komplexuma között.. [Teljes cikk] (fotó: Wikimédia - Luca F)

Szlovákiai Volkswagen gyár autószállító liftjeinek műszaki alapja a sívilágból ismert funitel-rendszerű liftek.. [Teljes cikk] (fotó: spectator.sme.sk)

Keresztül-kasul a Kolmardeni Szafari-parkon Svédországban. Az eredetileg 1967-ben épített liftet 2011-ben építették át a Doppelmayr közreműködésével.. [Teljes cikk] (fotó: www.funivie.org)

.. és még egy ráadás:

Las Vegas, Mandala Bay nevű közforgalmú járműve - működési elve hasonló a velenceihez. A cég jelenléte az amerikai piacon eléggé jelentős. (fotó: Wikimédia - doppelmayr cable car)

Témához kapcsolódó oldalak:

• http://www.doppelmayr.com/ - hivatalos honlap
• http://www.dcc.at/ - Doppelmayr városi kötélpálya divízió
• http://www.doppelmayr-mts.com/ - Doppelmayr teherszállító divíziója

Azok számára, akik nem csak az utóbbi években látogatják a szlovákiai síterepeket, ismerősen csenghet az ún. (kétszemélyes) oldalülős lifttípus. A hasonlóság e bejegyzésben szereplő svájci felvonó és szlovák társa közt nem véletlen. Például az alacsony-tátrai Chopok síterepén sokáig üzemelt oldalülős felvonó is a konstrukciót kitaláló Von Roll felvonógyártó vállalat licensze alapján épült (VR101-es típus). Mivel a sízők - mai szemmel kissé szokatlan módon - a menetiránynak oldalt utaztak, a ki és beszállást másképpen nem is lehetett volna megoldani, minthogy a liftszék a végállomáson lejött a gyorsabb sebességű, végtelenített kötélpályáról. Ekkor lehetett ki- és beszállni, valamint a tartóban lévő síléceket kivenni vagy éppen betenni.

Az Oberdorf–Weissenstein kötélpályát pontosan 1950-ben adták át. Az oldalülős megoldás mellett valószínűleg költséghatékonysága miatt dönthettek, mivel az ötvenes években már létezett hasonló rendszerű, ugyanakkor fedett, gondola-kabinos változat, azonban nem volt még oly nagy mértékben elterjedve (svájci példánál maradva kis-kabinos liftet már 1946-ban is átadtak Gstaadnál). Egyébként a kötélpálya felső végállomása egy elegáns szálloda, a Hotel und Kurhaus Weisseinstein mellett épült.

Völgyállomás fából készült épülete. A ház kötélpálya felőli kijárata is zárható volt az esti leállás után - ez a megoldás abban az időben elterjedtnek számított. (Wikipédia - Micha L. Rieser)

A kötélpálya egyik széke közelebbről. A csapadék és a közvetlen napsütés ellen műbőr ponyvás tetővel szerelték fel, nagyobb menetszél esetén pedig a ponyva oldalt is kibontható volt. (lift-world.info - Radim Polcer)

A kötélpálya két szakaszból állt (661 m - 1064 m - 1280 m), a Nesselboden nevű középállomás épületében eredetileg a felvonókezelők tolták át a székeket a második szakaszhoz, ezt 1994-ben automatizálták.

A felvonó völgyállomása belülről. Bent a székek görgős futóművükön gurultak körbe, a lassabb sebességű haladást az acélsín alatt található szállítólánc biztosította. Eredetileg az ilyen típusú lifteket kézzel mozgatták az indítóhelyükre - lásd. lent, második videó. (Wikipédia - Micha L. Rieser)

A középállomás automatikus szállítólánc-rendszerét 1994-ben telepítették. (Wikipédia - Taxiarchos228)

Kötélpálya vonalvezetésének egyik érdekes szakasza: méghozzá egy vasúti pálya felett (lift-world.info - Radim Polcer)

A felvonó sorsa a kétezres évek vége felé pecsételődött meg. A svájci közlekedési hatóság a lift fő alkatrészeinek elöregedett állapotára hivatkozva mihamarabbi leállítását, valamint egy teljesen új lift megépítését szorgalmazta, ellentétben az annak megmaradásáért küzdő Pro Sesseli nevű egyesülettel, valamint a svájci műemlékvédelmi bizottsággal. A vitában végül is az új lift építésének terve győzött, mivel a jelenlegi biztonsági feltételeknek csak úgy tudott volna megfelelni, ha egy teljesen átfogó, nem kis költségekkel járó felújításon esett volna át, elvesztve ezáltal technikatörténeti jelentőségét és muzeális értékét - ezt az érvelést az ellenérdekű szervezetek természetesen nem fogadták el. A felvonó 59 év után, 2009 novemberében közlekedett utoljára.

Lebontott völgyállomás maradványa. A helyén új, gondola-felvonó épül. (Wikipédia - Gestumblindi)

Az elődöt már csak videó felvételeken láthatjuk.

Oldalülős lift példa Csehországban

Az alábbi, akkurátusnak is mondható videó egy klasszikus, Von Roll-licenszű liftről készült, amely a csehországi Sněžka csúcsára közlekedett 2012-ig. Svájci rokonával ellentétben ezen a felvonón nem végeztek semmilyen műszaki korszerűsítést az eltelt idők során, így például szállítólánc híján a székeket kézzel tolták az indítóhelyükre. Miután az utasok elhelyezkedtek, a kioldószerkezetet megrántották, ezáltal a szék legurult az lejtős sínpályán, amíg el nem érte a kötélpálya sebességét. A szék görgős futóművénél található szorítópofák a kötelet befogták, ebben a pillanatban azt már a kötélpálya mozgatta.

Kapcsolódó oldalak:

• lift-world.info
• Wikipédia: Sesselbahn Oberdorf–Weissenstein
• www.bergbahnen.org/lexikon/kapitel8.php

Az eredeti bejegyzés írásakor a Zöld vonalon, azaz a Línea Verdén még folytak a munkálatok. Nos, december 4-én ünnepélyesen átadták ezt a szakaszt is a nagyközönségnek:

Frissen átadott Zöld vonal - zöld színű kabinokkal. Hossza 3,7 kilométer, innen átszállva a Sárga vonalon utazhatunk tovább az 4150 méter magasan fekvő El Alto település felé (www.cambio.bo).

 Zöld, illetve a többi vonal elhelyezkedése (a térképre kattintva nagyobb változat jelenik meg - Wikipédia - Michael F. Schönitzer/OpenStreetMap - CC BY-SA 3.0).

A videón a Zöld vonal egyik köztes felvonóállomása felé haladva.

Ki kicsoda rovatom első szereplője sokak számára nem ismeretlen, több bejegyzésben is szerepelt, amely ősszel ünnepelte 75 éves fennállását. A születésnap alkalmából egy kisebb kiállítás keretén belül megismerkedhettek az érdeklődők néhány, emblematikusnak számító termékükkel élőben, illetve fényképeken keresztül. A jubileumra könyvet is kiadtak, melyben részletesebben is megismerhetjük a svájci cég történetét. 

Az olteni székhelyű vállalatot Anton Frech alapította 1939-ben, eredetileg Aarburgban, CarosserieWerke Aarburg néven, ahol először gépjármű-karosszériák és felépítmények tervezésével és gyártásával foglalkoztak. Tizenhét évvel később, 1956-ban dobták piacra első gondola-kabinjukat.

Az első kabinok 1956-ból (www.cwa.ch).

Kiállítás résztvevői:

Szépen restaurált, 1956-os modell korhű sífelszerelésekkel és kulcsos zárral (www.facebook.com/Seilbahntechnik).

Egy tengerentúli megrendelés a hatvanas évekből. DELUXE 6 típusú kabin 1965-ben debütált, az egyesült államokbeli Vail sícentrum négy évvel később rendelt belőle. Szerkezeti anyaga alumínium, panoráma üveggel ellátva. 1974-től már automata ajtómechanizmussal is kaphatóak voltak. Az itt kiállított modell még hagyományosan nyílik - jobb oldalán található, biztonsági láncra fűzött kulccsal (www.facebook.com/Seilbahntechnik).

Egy DELUXE 4 változat - önműködő ajtókkal, üzem közben (Nockalmbahn, Bad Kleinkirchheim, Ausztria - lift-world.info).
YouTube videó is van róla: https://www.youtube.com/watch?v=VwWGXlccdaU

1977-es GLACIER modell - az ajtómechanika ugyanaz. A cég terminológiájával élve: költséghatékony formatervezéssel. (www.facebook.com/Seilbahntechnik).

Ami a CWA-nak történelem, itt még valóság: az ausztriai Weißsee kötélpályáján, napjainkban. Ahogy az ottani bejegyzésben is írtam: a zsanéros kivitelű, automata ajtók úgy nyílnak és csukódnak, mint ahogy a normál nyílászárók szoktak. Becsukódáskor viszont figyelni kell, mert valósággal bevágódnak egyik pillanatról a másikra. (saját fotó).

A cég egyik legismertebb terméke. Talán nem is gondolnánk, de a képen látható, OMEGA típus harminc évvel ezelőtt, 1984-ben debütált. Azóta persze a konstrukció számos technikai korszerűsítést megélt, de az alap-dizájn még most is felismerhető, a legyártott OMEGA-példányok száma pedig már elérte a negyvenezret (www.facebook.com/Seilbahntechnik).

OMEGA típus a kétezres évek végéről, teljes plexi-oldalborítással, üzem közben (Stubnerkogelbahn - Bad Gastein, Ausztria - lift-world.info).

Nekünk, magyaroknak sem kellett messzire mennünk, hogy találkozzunk e kabintípus egyikével, csak a budapesti Erzsébet téren álló óriáskerékig.. (saját fotó)

Ha már a nem szokványos felhasználási területeknél tartunk, íme egy állatkerti kötélpálya szafari-stílusú, rácsos kabinnal, szintén az OMEGA típusból (Kolmarden, Svédország | Wikipedia - Zoostar - CC BY 3.0).

1980-ban a cég Aachen-ből elköltözött - az új székhely Olten lett, de a név maradt CWA (nem pedig CWO).
A 2001-es év egy másik nagy fordulópont a CWA történetében, amikor is az osztrák Doppelmayr felvonógyártó vállalat felvásárolta a céget, így jelenleg az ő égisze alatt működik. Az üzlettel minden bizonnyal a svájci vállalat is jól járt, hiszen a Doppelmayr által épített gondola-lift rendszereket szinte mindig CWA kabinokkal szállítják, így volt ez olyan tengeren-túli (komoly referenciáknak számító) megbízásoknál is, mint például Bolíviában, Kanadában vagy Kínában, ráadásul az osztrák cég szerint forgalmuk és bevételük évről évre nő.

Egyéb kabintípusaik - a teljesség igénye nélkül:

A gondola-lifteken kívül természetesen más kabin-típusok és egyéb járművek gyártásával is foglalkozik a cég. A termék-paletta a Doppelmayr-fúzió előtti időkben is elég színes volt, az osztrák felvonógyártó vállalat technikai innovációinak köszönhetően azonban még tovább bővült.

Az ausztriai Wagrainban 2013 év végén átadott, két hegyet összekötő kötélpályán 130 személyes, CWA gyártmányú kabinpár közlekedik inga-üzemben. A vertikális távolság eléri a 2300 métert (www.sonnberg.com).

A svájci Titlis emblematikus kabinja a CWA-tól, amely gyakorlatilag egy mozgó kilátó. Az 1992-ben átadott, nyolcvan személyes, körpanorámás személyszállító egységet a világon először forgópadlóval látták el (lift-world.info).

Városi sikló Nápolyban. A vonal 1990-es felújítása alkalmából új, 450 személyes - egyben a világ legnagyobb befogadóképességgel rendelkező - járműveket kapott (Wikimédia - Salento81 & Barrosh.m - CC BY-SA 3.0).

Doppelmayr-féle sikló Velencében: az automata vezérlésű és kábel-rendszerrel mozgatott járműpár Isola de Tronchetto parkolóházai és Piazzale Roma között ingázik 2010 óta (Wikimédia - Didier Descouens - CC BY-SA 3.0).

Galzigbahn 24 személyes, két-köteles, Funitel-rendszerű CWA kabinja egy látványos és egyedülálló működésű felvonóházban (St. Anton am Arlberg, Ausztria - lift-world.info)

Témához kapcsolódó oldalak:

• www.cwa.ch - hivatalos honlap
• A képek alatti linkekre navigálva a hivatkozott blog-bejegyzések olvashatók el.