Kötélpálya blog

Pontos magyar elnevezés híján körülbelül így lehetne legjobban lefordítani azt a felvonórendszert, amelyet az alpesi sízés hajnalán találtak fel és amely azóta már csak technika-történelem.

Főleg Svájcban népszerű - de Olaszországban, sőt Észak-Amerikában is előforduló - közlekedési eszköz ötlete egy nagyméretű szánkó és egy sikló összeházasításából jött: a siklóhoz hasonlóan két "jármű" közlekedett ingaüzemben oda-vissza, amelyet a felső végállomáson elektromotor segítségével hajtottak.

Szánkólift a svájci Wildhausban - a rendszert 1949-ben lecserélték "hagyományos" sífelvonóra (seilbahn-nostalgie.ch)

Előnye az olcsó kiépítésében és üzemeltetésében rejlett, mivel egyáltalán nem volt szükség vaspálya telepítésére (a kisebb terep-egyenetlenségeket pedig fahidakkal küszöbölték ki). Hátránya is ebből adódott, hiszen hómennyiség tekintetében gyérebb szezon esetén nem volt igazán bevethető (igaz kb. 70-80 évvel ezelőtt ez a jelenség jóval ritkábban fordult elő). Vastag hóréteg esetén azonban jól használható eszköznek bizonyult, akár egyszerre 50 embert is elszállított egy hegymenet alkalmával.

A szánkólift sematikus ábrája: 1.) szánkó-járművek; 2.) szánokat mozgató, végtelenített kötélpálya; 3.) elektromos meghajtás; 4.) kötélpálya feszességéért felelős, csigás ellensúly.
A hagyományos, vaspályás sikló-lifteknél a kötélpálya nem végtelenített: csak a járművek felső végéhez rögzített vonókötélre van szükség (illetve az alsó súly és kerék sem létezik). Itt azonban azért kellett végtelenítettet alkalmazni, mert a súrlódás visszafogó ereje nagyobb volt, ezért a lefelé menő járműre ható gravitációs erő kevés volt a biztonságos haladáshoz. (www.seilbahn-nostalgie.ch)

Sínek híján a pályán tartást kormányozható szántalpakkal oldották meg, melyet a jármű elején helyet foglaló vezető (illetve felügyelő) kezelt, természetesen egy kormánykerék segítségével. A felvonó műszaki megoldását tekintve nem volt túlságosan bonyolult, ugyanakkor fel volt szerelve megfelelő fékező és biztonsági segéd berendezésekkel (pl. túlfutás esetén a végállomásokon vészleállítókkal, saját telefonos kommunikációval a két végállomás között). Tavasszal pedig a hó elolvadása után a vontatókábelt leszerelték és felcsévélték - a téli üzemkezdésig.

A szánkólift vagy szánkó-sikló virágkora körülbelül a harmincas évekre tehető. Meglepő módon - főleg Svájcban - egyes példányok elég sokáig üzemeltek: a típus utolsó két hírmondója Saanenmöserben 1986-ig, Grindelwaldban pedig egészen 1995-ig működött. Jelenleg már mindenhol felváltották a napjainkban jól ismert felvonórendszerek.

Saanenmöser egészen 1986-ig üzemelő szánkó-liftje. Az alumínium kocsiszekrény jellegében a hagyományos siklójárműveket idézte. (seilbahn-nostalgie.ch)

A havas pályára ideiglenesen telepített görgők a kötél súrlódását csökkentették. (seilbahn-nostalgie.ch - C. Gentil)

Egy másik érdekesség: a fotón is látható lejtési viszonyokra görgős oszlopokat találtak ki, amelyek megakadályozták, hogy a vonókötél a szánkót a pályáról felemelje. (seilbahn-nostalgie.ch)

Témával foglalkozó oldalak és további fényképek:

• http://www.seilbahn-nostalgie.ch/skilifte.html
• http://www.seilbahn-nostalgie.ch/geschichte.html#Anker152335
• http://de.wikipedia.org/wiki/Schlittenseilbahn
• Képek a Hüttenberg - Grotzenbüelen üzemelő szánkóliftről: http://www.skilift-nostalgie.ch/galerie/thumbnails.php?album=40