Még több bejegyzésre kíváncsi?
Böngésszen a Bejegyzésbankban!
Tipp: egérrel a link fölé érve mini bevezető nyílik le.
Valamint sért(eget)ő, illetve off kommentek törlésének joga fenntartva.
360 fokos panorámavideót készítettek Köln felvonójának egyik kabinjából (blog-bejegyzés a kötélpályáról és történetéről: itt), amelyet a Kölner Stadt-Anzeiger nevű helyi hírlap saját YouTube-csatornáján közzé is tett. Ha kíváncsiak vagyunk, hogy milyen is a Rajna felett átliftezni, az alábbi videót megnézve megtehetjük:
Menet közben az egér segítségével (kattintva és húzva) nézelődhetünk (YouTube videó link)
Kapcsolódó oldalak:
Nemrégiben adta hírül a Frankurter Allgemeine Zeitung, hogy elkezdődtek a 2962 méter magas Zugspitze bajorországi oldalán közlekedő felvonójának megújítási munkálatai. A projekt körülbelül két évig fog tartani, a tervek szerint a meglévő kötélpályát 2017 májusáig üzemeltetik, párhuzamosan az új felvonó építésével. 2017 májusa és decembere közt pedig a hegy gyomrában közlekedő fogaskerekűvel, valamint a vasút felső végállomásától induló lifttel (a Zugspitz-Gletscherbahnnal) helyettesítik. Ezen kívül természetesen van más feljutási eszköz is, hiszen az osztrák (azaz a tiroli) oldalon is üzemel egy hasonló, nagykabinos konkurencia.
Ahogy a blog oldal egy régebbi bejegyzésében is volt szó róla, a hegy meredekebbik felén közlekedő Zugspitze-felvonót, vagy más néven Eibseebahnt 1963-ban adták át a turistáknak. A lift völgyállomása a névadó Eibsee - hegyi-tó mellett található, két kabinja egyenként 44 személyes. A mindössze 2 darab tartóoszloppal rendelkező kötélpálya az 1952 méteres szintkülönbségével a maga nemében is monumentális, a völgyállomás 998 méteren, a hegyi-állomás 2950 méteren található, az utazás pedig kevesebb, mint 10 percig tart.
Ötvenkét éves szolgálat után lassan búcsúzik a jelenleg üzemelő Eibseebahn (Wkipédia - Michael J. Zirbes)
A jelenlegi hegyi állomás.. (Flick.com - Ian Fisher)
.. és az új látványképe. (zugspitze.de)
A teljesen új, 4,5 kilométer hosszú kötélpályát a tervek szerint csak egyetlen (acélszerkezetű) felvonóoszlop fogja alátámasztani, melynek magassága eléri a 127 métert, ezzel túl is szárnyalja az osztrák Kitzsteinhorn síterepen lévő felvonóoszlop magassági világrekordját. A kötelek 3213 méteres, alátámasztás-nélküli távja is világcsúcsnak fog számítani ebben a műfajban. Az új kabinok nagyobb befogadóképességűek, azaz 120 személyesek lesznek és ahogy egy korszerű, nagykabinos lifteknél elvárható, üvegablakaik egészen a padlóig érnek majd. A személyszállító egységekről jelenleg csak ennyit lehet tudni, a dizájnjukat egyelőre titokban tartják.
A Bajor-Alpok jelképének számító Zugspitzét évente egyre több turista és síző keresi fel, azonban a 44 személyes kabinpár szállítókapacitása (mely félóránként közlekedik oda-vissza) már nem elégséges a megnövekedett tömeggel szemben: a legnagyobb csúcsforgalom idején előfordulhat akár két és fél órás várakozás is a völgyállomásnál, ilyenkor kb. 4000 ember is megfordul a hegycsúcs keresztjénél. A határ túloldalán, közvetlen a szomszédban pedig ott van a korszerűbb és kényelmesebb felvonóval rendelkező, osztrák konkurencia, így az üzemeltetőnek mindenképp lépnie kellett, még ha a projekt megvalósítása kb. 50 millió Eurót is követel.
Kapcsolódó oldalak:
Városi kötélpályákkal kapcsolatban a Rajnáról esett már szó, amikor is a németországi Koblenz városa feszített ki kábelt a folyó fölé 2011-ben, méghozzá a kétévenként megrendezett országos kertészeti és tájépítészeti kiállítás (németül Bundesgartenschau) apropója miatt. Az ötlet persze nem volt új keletű, hiszen már jóval korábban, 1957-ben a kiállítás akkori aktuális rendezője, Köln is átadta saját, Rajna felett átívelő felvonóját. Az elsőbbség tehát mindenképp Kölné, olyannyira, hogy abban az időben ez volt Európa első, folyam felett átívelő kötélpályája. Nyomvonalát az akkor még nem létező Zoobrücke mellett, a kiállítóhelyeknek otthont adó Deutz városrészbeli Rheinparknál, valamint a Riehl városrészbeli állatkert között jelölték ki. A munkálatokkal a német PHB-t bízták meg (róla lásd. Bleichertről írt bejegyzést). Az ünnepélyes megnyitón az első utasok között ott volt az akkori nyugatnémet kancellár (és egyben Köln korábbi főpolgármestere) Konrad Adenauer is.
Megnyitó ünnepségen az egyik kabinban, Konrad Adenauer nyugatnémet kancellár. (www.aachener-zeitung.de - Kölner Seilbahn GmbH)
A gondola-lift forgalmát jelenleg is ugyanazokkal a négyszemélyes kabinokkal bonyolítják le, a flotta összesen 44 darabos. A kötelek alátámasztásáért felelős, három felvonóoszlop közül a legmagasabb eléri az 50 métert.
Kötélpálya egyik felvonóoszlopa nem messze a Riehl városrészben található állatkert közelében. (Wikimédia - HOWI)
Miután az országos seregszemle lezajlott, 1963-ban az előbb említett Zoobrücke építésébe kezdtek, melynek folyományaként a kötélpályát lebontották, mivel az egyik oszlopa pontosan a tervezett híd útjában állt. Hosszú tanácskozások és viták után - például zavarja-e majd az autósokat a felettük közlekedő kabinsor - úgy döntöttek, hogy módosított nyomvonallal, de visszaépítik a felvonót. A kötélpályát a Rheinparknál kissé meghosszabbították, így elfért a frissen megépült híd mellett, majd afelett áthaladva megy tovább az állatkert irányába. 1966-ban tehát megindulhatott a forgalom mind a hídon, mind a kötélpályán egyaránt.
Rajna déli partja (Deutz) felé.. (lift-world.info - kaldini)
.. valamint az északi partja (Riehl) felé, alatta a Zoobrückével. (Wikimédia - Maxim75)
A felvonó egyik végállomása a Rheinpark szélénél, mellette a később épült Claudius Therme nevű gyógyfürdő, amely még épp idefért.. (Wikimédia - 1971markus)
A-Rosa Aqua nevű folyami cirkáló, háttérben a felvonó egyik kabinjával. (Wikimédia - Rolf Heinrich, Köln)
2014 októberében a lift újra az újságok címlapjaira került, sajnos nem igazán pozitív vonatkozásban, szerencsére személyi sérülések nélkül: nem sokkal az üzemzárás előtti órában hatalmas szélvihar támadt, aminek következtében az egyik gondola-kabin futóművének egy görgője leugrott a teherhordó kötélről, a biztonsági rendszer pedig leállította az egész kötélpályát. Ekkor összesen két kabinban tartózkodtak, az egyikben egy kétgyermekes család, a másikban egy unokatestvérpár. A késő estig tartó mentési akció során a kabinból kötéllel engedték le az utasokat, a család esetében a Rajnára vezérelt tűzoltóhajó fedélzetére, mivel ők éppen a folyó felett vesztegeltek.
Hírdás a mentési akcióról a német ZDF csatornán (youtube.com)
Update cikk:
Kapcsolódó oldalak:
A hajdani lipcsei felvonógyár a mostani osztrák Doppelmayr-hoz hasonlóan a világ legnagyobb vállalatbirodalma volt - persze még egy korábbi időszakban, a 20. század elején. Azonban a gazdasági világválság nem kímélte, valamint a háború utáni évek sem bántak vele kegyesen. Mondhatnánk azt is, rossz időben és rossz helyen volt.
Adolf Bleichert Dessauban született 1845-ben, lipcsei szülők gyermekeként. Mérnöki tanulmányai alatt ismerkedett össze Theodor Ottoval és együtt alapították meg kötélpálya tervező vállalkozásukat, amelynek első terméke egy teher felvonó-rendszer volt Teutschenthalban, nem sokra rá pedig a Krupp művek egyik kohó egységétől kaptak megbízást. A közös munka nem sokáig tartott, 1876-ban elválltak útjaik. Otto ezután Julius Pohliggal, a kötélpálya ipar egy szintén neves úttörőjével dolgozott tovább, Bleichert pedig sógora segítségével megalapította Adolf Bleichert & Co., Fabrik für Drahtseilbahnen nevű cégét Lipcsében. A felvonók tervezésével és gyártásával foglalkozó cég rövid időn belül sikeressé vált, ekkor még az ipari szektort szolgálták ki teljes egészében - mint például bányaüzemeket. Olyan sikeres fejlesztéseknek is köszönhetően, mint az automata gyorsrögzítő rendszer, melynek segítségével a teherszállító egység le tudott csatlakozni a végtelenített kötélpályáról a végállomásokon, Németországon kívül Franciaországba, Spanyolországba, Nagy-Britanniába és Japánba is exportálták felvonóikat. Bleichert társ-vállalatként az észak-amerikai Trenton Iron Company-t bízta meg termékeik gyártásával és forgalmazásával, így felvonó-rendszerük belépett az Egyesült Államok piacára is. A századforduló után Argentínába is eljutottak. Adolf Bleichert 1901-es halálával két fia, Max és Paul vette át a vállalkozást.
Az első világháború idején természetesen külföldi piacukat elvesztették, ezen idő alatt a haditermelés számára szállítórendszereket fejlesztettek és építettek. A háború után azonban nagy fordulópont következett be. Az olaszországi Dél-Tirolban egy bizonyos Luis Zuegg (tökéletesített és továbbfejlesztett) találmánya keltette fel a vállalat érdeklődését: a mérnök egy nagykabinos ingaüzemű liftet állított üzembe a Meran melletti Hafling / Avelengo településnél. Egy évre rá - 1924-ben - a cégnek sikerült megállapodnia a mérnökkel, a lincensz-szerződés megkötése után pedig elindulhatott a "Bleichert-Zuegg" rendszerű felvonók gyártása.
Luis Zuegg minta-liftje a Meran/Merano melletti Hafling/Avelengonál, Dél-Tirolban. (www.tecneum.eu - Albert Innerhofer - Tourismusverein Hafling-Vöran-Meran 2000 / Associazione turistica Avelengo-Verano-Merano 2000)
Ebben az időszakban a Bleichert már a világ legnagyobb felvonógyártó vállalataként volt ismert, a merani minta-felvonó sikere után pedig számos idegenforgalmi hely szeretett volna hasonló lifttel büszkélkedni. Íme néhány példa ezen felvonókra:
Schmittenhöhebahn - Zell am See - Ausztria (www.sommerschi.com),
Predigtstuhlbahn Bad Reichenhall - Németország (Wikimédia - MatthiasKabel),
Montserrat - Spanyolország (www.remontees-mecaniques.net),
Teleférico del Puerto - Barcelona - Spanyolország (lift-world.info - Micha)
Krossobanen - Rjukan - Norvégia (Wikimédia - Besse),
Tiroler Zugspitzbahn - Ausztria, nemsokkal a munkálatok befejezése után (www.sagen.at),
Wankbahn - Garmisch-Partenkirchen - Németország (www.bergbahngeschichte.de - Huber-Verlag),
Téléphérique de Grenoble Bastille - Franciaország (Wikimédia).
A rendszer gyakorlatilag a mai napig ezen a szabadalmon nyugszik, természetesen a technika fejlődésével folyamatosan tökéletesedik, mind biztonsági, mind pedig szállító kapacitás tekintetében.
Az 1929-ben kirobbant gazdasági világválság a cég kimagasló számú megrendelései ellenére sajnos őket sem kímélte. 1932-ben a német bankrendszer teljes összeomlása hatására végül csődöt kellett jelenteniük. A céget a Felten & Guilleaume Carlswerk AG nevű vállalat vásárolta fel, így az Bleichert Transportanlagenbau GmbH-ként folytatta tovább útját. A cég megmentésével a Bleichert család kezéből kikerült az irányítás valamint a tulajdonlás.
A második világháború idején az üzem náci fennhatóság alá került, átállítva azt töltényhüvelyek gyártására. A szövetséges bombázásokkor a gyár súlyosan megsérült, a háború után a szovjet megszállási övezethez, 1946 nyarától pedig szovjet fennhatóság alá került. Az újjászervezett vállalat a Szovjetuniónak jóvátételként darukat, acélkábeleket, elektromos szállítójárműveket és egyéb más ipari jellegű berendezéseket gyártott. Az ötvenes években a többi NDK-s üzemekhez hasonlóan államosították (ez volt a "VEB" típusú, azaz Népi Tulajdonú Üzemek kora). 1953-tól az üzemvezetőség kérése ellenére átnevezték VEB Schwermaschinenbau Verlade- und Transportanlagen-re (Szállító- és Rakodógépgyárra) - vagy közismertebb nevén VTA Leipzig-re, ezzel már a Bleichert név is eltűnt a termékek címkéjéről. A jóvátétel után a gyár ismét épített kötélpályákat, azonban 1991-ben, a német újraegyesítés idején a volt szocialista üzemet teljesen felszámolták.
Bleichert, mint a keletnémet szocialista ipar résztvevője a lipcsei ipari vásáron 1952-ben. A kép előterében egyik termékük, egy lánctalpas daru látható. (Wikimédia - Deutsche Fotothek)
A második világháború után a nyugati zónában lévő Felten & Guilleaume Carlswerk tehát elvesztette a szovjet szektorban "rekedt" leányvállalatát, ezért megalapította saját, Bleichert Transportanlagen GmbH nevű cégét Kölnben. Korábbi időszakokban felvásárolt üzemek egyesítésével a leányvállalat neve 1962-től kibővült Pohlig-Heckel-Bleichert Vereinigte Maschinenfabriken AG-ra (PHB), majd a nyolcvanas években PHB Weserhütte-re, mely más nehézipari produktumok mellett természetesen felvonótervezéssel és gyártással is foglalkozott (mint például Rofan hegyére közlekedő nagykabinos ingalift építésével az ausztriai Achensee mellett). Későbbi vállalat-fúziók következményeként az üzemkomplexum felvonó-gyártó részlegét felszámolták, a meglévő műszaki terveket és dokumentációkat az osztrák Doppelmayr-nak eladták. Ezzel nemcsak Kelet-, hanem Nyugat-Németországban is véget ért a Bleichert féle, nagy múltú felvonó-örökség.
A "nyugati Bleichert" - azaz a PHB Weserhütte nevű vállalat utolsó megbízásainak egyike: a németországi Schauinslandbahn rekonstrukciója. (Wikimédia - Ipab)
Kapcsolódó oldalak:
Coub
Szólj hozzá!
Címkék: város Németország Köln gondola-lift Rajna 360 fokos videó