Kötélpálya blog

Ennek a lifttípusnak az érdekessége, hogy noha alapegysége kis méretű kabinokból áll, nem a klasszikus módon működik, mint ahogy már itt írtam (Hogyan működik a kis-kabinos és ülős gyorslift?). Ebben az esetben általában 3-5 darab kabin fixen van rögzítve a kötélpályára, a kabincsoportok egy vagy több párt alkotnak - pl. olyan helyen, ahol a két végállomáson kívül középállomást is beiktatnak. Mivel a kabincsoport az állomásokon nem tud lejönni a kötélről (fix rögzítésű), a nagykabinos felvonókhoz hasonlóan meg kell állítani a liftet, ki és beszállás után pedig újraindítani.

A csoportlifteken belül két fajta rendszer is létezik: az egyik a végállomáson - a hagyományos kötélpályákhoz hasonlóan a kötélfordító korongon megfordulnak és folytatják útjukat vissza, a másik esetben inga üzeműek, tehát oda-vissza közlekedésűek, mint például a nagykabinos liftek.

A típus előnye, hogy minden utas kényelmesen, ülve utazhat - szemben az állóhelyes, nagykabinos liftekkel, valamint a kis-kabinos és ülős gyorsliftekhez képest egyszerűbb és olcsóbb az üzemeltethetősége. Hátránya, hogy egyszerre kevesebb utast képes elszállítani, mint - a már említett, pl. 150 személyes nagykabinos felvonók, illetve meg kell várni a következő kabincsoport érkezését. A kapacitás növelésére még több kabincsoport-párt is be lehet iktatni ugyanazon kötélpályán, ebben az esetben a liftben tartózkodva (a szabadban a „kötélen lógva”) meg kell várni a végállomásra beért kabincsoport utascseréjét.

Csoportlift Saalbach egyik sípályáján (Salzburg tartomány, Ausztria; www.lift-world.info).

Ugyanennek a liftnek a középállomása (www.lift-world.info).

Egy csoportlift végállomása. Itt a ki- és beszállás után megfordulnak a kabinok, folytatva visszafelé útjukat (Pertisau, Tirol, Ausztria; www.lift-world.info).

A Dachstein déli oldalán nemcsak nagykabinos lift megy föl, a személyzet, illetve a karbantartó egység számára egy speciális csoportlift áll rendelkezésre: a csoport egyik tagja hagyományos kabin, a másik pedig teherlift - úgynevezett Materialbahn. Ez a kis-egység ingaüzemben közlekedik oda-vissza (Ramsau am Dachstein, Stájerország, Ausztria; www.lift-world.info).

Gerlosstein-ben 2x2 kabin közlekedik, 1 kabin 27 embert képes elszállítani, kivételesen ezek állóhelyesek (Zell am Ziller, Tirol, Ausztria; commons.wikimedia.org).

A Mont Blanc lélegzetelállító gleccserei fölött ilyen csoportliftekkel utazhatunk szédítő magasságban (Chamonix, Rhône-Alpes, Franciaország; commons.wikimedia.org).

Ausztria legismertebb hágójának - a Grossglockner-Hochalpenstrasse - egyik kiágazásánál található a 9 km hosszan elnyúló Pasterze-gleccser. A 3798 méter magas Grossglockner-hegy lábánál fekvő gleccserhez a műút-kiágazás végén található Franz-Josefs-Höhétől (2356m) lehet siklóval - a Grossglockner Gletscherbahn-al leereszkedni.

1963-as átadásakor csupán egy-két lépést kellett megtenni a 2212 méteres völgyállomástól a Pasterze vastag jegéig. Mára ez sajnos megváltozott. Sokan a klímaváltozást okolják, egyesek szerint a Gleccserfolyamon több-százéves, periodikus fogyás és hízás figyelhető meg. Mindenesetre a pár lépés séta napjainkra egy több mint félórás, kb. 300 méteres "lépcsőzéssé" módosult, köszönhetően az egyre gyorsabb, szinte exponenciális ütemű olvadásnak, szakértők szerint ez már évente a 10 métert is meghaladja.

A sikló még az eredeti 33/33 személyes kabinpárral közlekedik, a pálya szintkülönbsége 144 méter, a legnagyobb meredeksége pedig eléri 95,5%-ot. A jelenlegi helyzetet látva felmerülhet az emberben a mára "csupán" 212 méter hosszú sikló meghosszabbításának gondolata, kiváltva a lefelé tartó, meredek lépcsőzést.

A sikló lentről. Középen kikerülik egymást. (www.nationalpark-hohetauern.at)

Fentről még meredekebbnek látszik a pálya. (www.funimag.com)

Alsó végállomás. Valaha idáig ért a Gleccser. (www.funimag.com)

A sikló távolabbról. Fent a Franz-Josefs-Höhe hatalmas parkolóháza. (www.funimag.com)

A tábla tanúsága szerint 2005-ben itt még a Gleccseren sétálhattunk.. (Saját fotó)

A felső-ausztriai Hallstatt mellett fekvő Obertraun községének egyik kereszteződésében áll egy szobor-felvonókabin. Az alkotást persze nem szobrászmester készítette, a szebb napokat is megélt kabin hajdanán Krippenstein sziklás hegyére szállította télen a sízőket, nyáron pedig a túrázókat.

Szobor-reinkarnáció Obertraun-ban.

A kétszakaszos, nagykabinos felvonórendszert 1951-ben, illetve 1956-ban adták át a nagyközönségnek. Az első szakasz völgy-állomása 609 méteren, a második szakasz végállomása 2100 méteren fekszik, a hegytetőről gyönyörű kilátás nyílik a Hallstatti-tóra, valamint a Dachstein masszívum csúcsaira. Az első szakasz végállomásánál található az UNESCO világörökségéhez tartozó Dachstein-Óriásjégbarlang (németül Dachstein-Rieseneishöhle), valamint a Dachstein-Mamutbarlang.

Még hajdanán üzem közben.

A régi sárga kabin, háttérben a festői Hallstatt tavával.

2007-ben egy nagyszabású beruházás keretében, a Steurer felvonógyártó cég közreműködésével felújították a Krippenstein kötélpályájának mindkét szakaszát, beleértve a teljes gépészetet, illetve nagyobb férőhellyel rendelkező, áramvonalas, Carvatech márkájú kabinokat vásároltak (a régi kabinokat egyébként a Carvatech elődcége, a Swoboda gyártotta). A felvonóházként szolgáló eredeti kőépületeket meghagyták.

Alsó liftszakasz kabinja leszerelés után. Egy hosszú szolgálat vége.

Az egyik kabin új "feladatkört" kapott, továbbra is a sízőket szolgálja, de már másként..

Vadonatúj kabin a régi felvonó-épülettel.

A megújult Carvatech kabinok panorámaüvegezésűek.

Alsó szakasz végállomása (azaz a középállomás). Az új kabinok nagyobbak lettek, de az épület maradt az eredeti, ezért itt jobbra-balra-csúszó peront használnak, így nem kell kiszélesíteni, vagy lebontani a házat.

A második szakasz felső végállomása a Krippenstein-en.
A felvonóház körülötti épületkomplexum egy mára már üresen álló hegyi szálló.

Hat évvel a második szakasz megnyitása után, 1961-ben a Krippenstein csúcsáról egy másik felvonót is létesítettek a kb. 300 méterrel lejjebb fekvő Gjaidalm felé. Ez lett végül a harmadik szakasza a drótkötélpálya-rendszernek. A szintén nagykabinos inga-liftet azonban nem újították fel, még ma is eredeti állapotában üzemel.

A harmadik, "legfiatalabb" szakasz még nem esett át az átfogó felújításon.

Update bejegyzés: 2014-es képes nyári beszámoló

Képek forrása:

• www.lift-world.info
• www.sommerschi.com/forum/reportagen-f8/krippenstein-26-1-2009-klasse-statt-masse-t1814.html
• www.alpinforum.com/forum/viewtopic.php?p=245960

Svájcban a festői Vierwaldstättersee, illetve a híres Pilatus-hegy szomszédságában található 1898 méter magas Stanserhorn-ra 1975-ben létesítettek először drótkötélpályát (a felvonó-állomás egyébként 1850 méteren van). Ez a nagykabinos lift egészen 2011 októberéig üzemelt, amikor is teljes átalakításon esett át. 2012 júniusában nyílt meg az új és a világon egyetlen ilyen konstrukciójú emeletes liftje, amelynek felső szintje teljesen nyitott, innen is kapta a Cabrio-Bahn elnevezést.

(lift-world.info)

Az alsó/felső szinten 30/30 személyes kabin-párt a svájci Gangloff karosszériagyár tervezte és építette. Ezt a felvonó-rendszert a szakmában Funifornak nevezik, melynek lényege az, hogy a nagykabinos lift nem 1 darab középső futóművel rendelkezik, mint ahogy a hagyományos esetben szokás (lásd itt), hanem a hosszanti oldalain egy párral. Ennek megfelelően a lift dupla vonó és teherhordó kötél-rendszerrel rendelkezik, melynek köszönhetően nemcsak stabilabbá válik az oldalszelekkel szemben, hanem megvalósítható ez a szokatlan nyitott-tetejű megoldás is.

A speciális kabin-párhoz speciális felvonóoszlop szükségeltetik (lift-world.info)

Funifor-rendszerű kabin oldalsó futóműveivel (lift-world.info)