Kötélpálya blog

Az Alpok hegyei közt ezeket a kisebb teherlifteket - vagy németül Materialseilbahn-okat – főleg a menedékházak, turistaházak vagy Hütték árukkal való ellátására, valamint a magasan fekvő, állatokkal (pl. szarvasmarhák tartásával) foglalkozó gazdaságoknál a tej és egyéb feldolgozásra váró élelmiszerek völgybe való szállítására használják. A drótkötélpálya-technika elterjedésével jelentősen könnyebbé vált ezeken a helyeken a teherszállítás, nem csoda tehát, hogy rengeteg helyen találkozhatunk ilyen fajta olcsó és egyszerű felépítésű teherliftekkel, melyeket nagyrészt kisebb liftépítő vállalkozások telepítettek. Működtetésükre általában elektromotort használnak, de előfordul dízelmeghajtású változat is. Leleményesebb mérnökök úgynevezett ballasztmeghajtást is alkalmaztak, bővebben, még ma is működő ilyen liftről itt lehet olvasni.

Repülési térképeknél sajnos sok helyen egyáltalán nincsenek feltüntetve a magashegyi régiókban kifeszített teher-drótkötélpályák, ezáltal veszélyeztetik a katonai, illetve a civil (pl. helikopteres) légi közlekedést, ezért például a Svájci Légierő néhány éve felajánlotta, hogy az országuk területén díjmentesen elbontják a már nem használt, de annál inkább nagy kockázatot jelentő létesítményeket.

Teherlift Oberfeld-nél - Dachstein-régió, Krippenstein, Ausztria (alpinforum.com)

Elferhütte teherliftjének felvonóoszlopa - Stubai-völgy, Ausztria (alpinforum.com)

Ugyanennek a teherliftnek a végállomása: Elferhütte - Stubai-völgy, Ausztria (alpinforum.com)

Lakattal zárható tetős, 250 kilós teherlift a festői Zillergrund-ban, Ausztriában. Ennél az figyelhető meg, hogy a liftet a vonókötél segítségével felfelé felcsörlőzik, lefelé pedig a súlyánál fogva visszaeresztik. (Wikimedia)

Még a mobilkorszak előtti időkből: "Seilbahntelefon", azaz felvonótelefon. Talán még most is működik és felszólhatunk vele a menedékházba, ha indulhat a szállítmány. (Saját fotó)

Egy műszakilag komolyabb teherlift völgyállomása. A lift 2434 méteren fekvő Taschachhaus turistaházát szolgálja ki Ötztal-ban, Ausztriában. (Wikmedia)

Taschachhaus, a felső végállomás. (Wikimedia)

Az ausztriai Vorderlanersbach-ba két teherlift is befut, melyek a hegyekben lévő szarvasmarha gazdaságokat szolgálják ki. Az egyik völgyállomása. (alpinforum.com)

Az ausztriai Stubai-Alpokban található Franz Senn Hütte privát teherliftjének alsó végállomása. Érdekessége, hogy nyitott teherplatója alkalmas 2 személy szállítására is. (Saját fotó)

Innsbruck olimpiai sísánca – más néven a Bergisel Sísánc jelenleg is olyan rangos versenyeknek ad otthont, mint például az évente megrendezett négysáncverseny - azon belül pedig a viadal harmadik állomásaként szerepel. A sísánc elődjét 1927-ben nyitották meg, akkor még úgynevezett természetes sáncként volt megépítve. Ez azt jelenti, hogy maga a nekifutó, illetve az elugró rész egy erre kialakított dombon fekszik, ezáltal nem szükséges komoly műtárgyat építeni. A legnagyobb átalakítások az 1964-es innsbrucki téli olimpián, illetve legutoljára 2002-ben történtek.

Ez a sísánc az utóbbi évtizedekben komoly építménnyé fejlődött, amelynek terveit egy neves londoni építész, Zaha Hadid készítette. Maga a vasbeton műtárgy alját (a sáncasztal-szintjét), illetve a nekifutó tetejét egy 50 méter magas torony köti össze, amelybe személyfelvonót is beépítettek. A torony tetején panoráma kilátót és éttermet létesítettek, amely versenyidőszakon kívül turisták számára is látogatható.

A cikkben néhány sánccal kapcsolatos szakszó szerepel, ezt kívánja egy kicsit megvilágosítani az alábbi ábrás magyarázat (akit nem érdekel a sísánc "varázslatos világa", az nyugodtan átugorhatja):

A sísánc egy precíz mérnöki pontossággal megtervezett és felépített, a sportág szigorú kritériumainak megfelelő létesítmény a sánctorony tetejétől egészen a kifutóig:

• Maga a műtárgy egy dombszerű sánclejtő tetején található, ahonnan a versenyző a nekifutón keresztül a kívánt sebességet eléri,
• a sáncasztal pedig ahonnan elugrik és kezdődik maga a repülés. Itt a megfelelő ugrás pillanatának elkapásával dől el majdnem az egész ugrás milyensége (leszámítva a repülés közbeni kisebb korrekciókat).
• A versenyző a műtárgy alatt lévő sánclejtő területére érkezik meg, a kívánatos távolság a "HS" vagy más néven "Hillsize"-pont, tehát ezt kell megcéloznia minden versenyzőnek. Ha ezt túlszárnyalja, akkor esélyes, hogy sáncrekordot állít fel (hacsak már másvalaki ezt nem ugrotta meg), ugyanakkor nehezebb a leérkezés is, mivel a lejtő meredeksége itt már nem olyan nagy, ezáltal a talajfogáskor nehezebb "kiállni" az ugrásból, azaz eleshet, ráadásul a zsűrinek a megérkezés szépségét is pontoznia kell (az kap magas pontszámot, aki szépen kivitelezett, haránt terpeszállásban, ún. Telemark talajfogással érkezik meg).
• A kifutón fékezi le magát az ugró. Ebben a cikkben tárgyalt Bergisel sísáncnak az adott helyhiány miatt eléggé rövid a kifutója, ezért meredeken fejeződik be, hogy kellően lelassítsa az éppen megérkező versenyzőt.
• A zsűri az adott ugrást természetesen aszerint is pontozza, hogy milyen messzire ugrott a versenyző. Ebben van segítségükre a sánclejtőn kialakított pontozó terület, ennek középvonala a K-pont, amely egyben a sánclejtő legmeredekebb pontja is.

(Wikipedia grafika fordítása, forrás: Tkarcher)

Mivel a sáncasztaltól itt több mint 130 métert lehet ugrani, a repüléshez és az érkezéshez épített íves sánclejtő is hatalmas. Ezért, hogy ezt a meredek távot fölfelé a versenyzőknek – turistaszezonban pedig a vendégeknek ne gyalog kelljen leküzdeniük, a 2002-es nagy átalakításkor egy sikló járművet is kiépítettek, melynek pályája 255 méter hosszú és 85 méter szintkülönbséget hidal át. Ellentétben a hagyományos siklókkal, járműpáros helyett csupán 1 darab 35 személyes, vezető nélküli, kabinos jármű közlekedik oda és vissza, ezért a sínpályába egy lapos ellensúlyt kellett beépíteni. A siklót a dél-tiroli Leitner vállalat építette, a járműszekrényt pedig az osztrák Carvatech szállította.

A sísánc és tőle balra a sikló. Előtérben a zöld sánclejtő, ahová leérkeznek a versenyzők, háttérben a sánc nekifutó része az 50 méter magas toronnyal. (lift-world.info)

A sikló járműve a felső végállomás közelében. Noha a pálya követi a sánclejtő dombszerű ívét, a kocsiszekrény a beépített kiegyenlítő berendezéseknek köszönhetően vízszintes marad. (lift-world.info)

És a lenti végállomásnál. Megfigyelhető, hogy jobban látszik a jármű alsó sötétszürke, "tortaszeletre" hasonlító része, mivel lent meredekebb a pályája. (lift-world.info)

A sánc dombjának alján található az alsó végállomás. Nemcsak turisták részére. (lift-world.info)

A sikló sínek közt megbúvó ellensúlya (lift-world.info)

Helyhiány miatt a sánc kifutó részét meredeken építették meg, ezáltal kissé színházas jelleget kölcsönöz neki. Háttérben Tirol székhelye, Innsbruck látható. (flickr.com / IngolfBLN)

A blogban volt már szó város, tengeröböl felett, vagy kolostornál közlekedő liftekről. A most bemutatandó kabinos felvonó - kötélpályák szempontjából szintén egzotikus helyen üzemel: a Kolmardeni Szafari-parkban. Észak-Európa legnagyobb állatkertje, Svédországban, Östergötland megyében található, területe eléri a 250 hektárt, becsült látogatói száma pedig az 551 ezret évente. A parkot a nagyközönségnek 1965-ben nyitották meg.

A különféle madaraknak, hüllőknek, halaknak, oroszlánoknak, zsiráfoknak, elefántoknak otthont adó állatkertet 1967-ben, sajátos attrakcióként kabinos lifttel is ellátták, megteremtve az állatkert felfedezésének eme érdekes módját. Maga a felvonó egy irányba - az óramutató járásával ellenkező irányba közlekedett, körbejárva az állatkert területét. A 3172 méter hosszú körút mentén négy állomást, az állatkert négy sarkát érintette, ebből 3 felvonóház volt alkalmas a ki- és beszállásra. Átadásakor ez volt Európa leghosszabb liftje.

A Kolmardeni Állatkert régi liftjének térképe (www.alpinforum.com).

1967-ben épült lift még üzem közben (www.alpinforum.com).

Az egyik fordító-állomás, ahol nincs ki- és beszállási lehetőség (www.alpinforum.com).

Mivel az állatkert vezetősége szerint a több mint 40 éves felvonó inkább önmagában volt nagy attrakció, az állatokat róla nem lehetett olyan jól megfigyelni, mert az nagyrészt a park területének szélein haladt, 2011-ben a régi liftet elbontották és az újat teljesen új területre, az állatkert Safari-parkjába telepítették, ahonnan „élvezhető közelségeben” csodálhatják meg a látogatók az oroszlánokat, zsiráfokat, medvéket, zebrákat és más egyéb vadállatokat. Az új lift pályája szintén egy nagy kört ír le, hossza 2,6 km, de ellentétben a régivel, csak egy állomással rendelkezik a többi helyen csak megfordítják a kabinokat. Nem messze a felvonóháztól az út során még egymás felett is kereszteződik hurokban a drótkötélpálya. A sípályákról már jól ismert, 78 darabos CWA gyártmányú kabinflotta egyenként 8 személyes, plexi üvegezés helyett azonban biztonsági vasrácsokkal látták el, valamint külső fényezése és belső üléshuzata zebra-, tigris-, illetve zsiráf-mintázatúak, elősegítve ezzel is a „szafariság” élményét.

Térkép az új, 2011-ben átadott liftről, immáron a Szafari-park felett (www.funivie.org).

A 78 darabos kabinflottának és az állatkert oroszlánfalkájának egyike (Wikipedia).

Az egyetlen végállomás ki- és beszállási lehetőséggel, még az építés idején. A felvonórendszert az osztrák Doppelmayr építette (www.alpinforum.com).

Az állomás belülről (www.funivie.org).

Tigris-mintás svájci CWA gyártmányú szafari-kabin (www.funivie.org).

Utazás közben tájékoztatót is hallgathatunk a parkról és állatairól, egyelőre 3 nyelven, de ahogy látszik, még bővíthető.. (www.funivie.org)

Az egyik szakaszon egymás felett a kötélpálya hurokban keresztezi önmagát (www.funivie.org).

Az egyik kabin-fordító szakasz (www.funivie.org).

Egy kis kanyar és mehetünk is tovább.. (www.funivie.org)

Nem zavarja egyáltalán az állatokat a felettük hangtalanul közlekedő lift (www.funivie.org).

Kapcsolódó téma: Hogyan működik a kis-kabinos és ülős gyorslift?

Santa Maria de Montserrat bencés kolostora 880 környékén épült Katalóniában, Barcelonától 50 kilométerre, az 1236 méter magas Montserrat sziklás hegyén. A kolostor az 1500-as években egy bazilika-épületegyüttessel egészült ki, jelenleg is fontos keresztény zarándokhely és turista célpont.

A nehéz feljutást a XX. század elején több közlekedési eszköz kiépítésével is megkönnyítették:

1892-ben fogaskerekű vasutat létesítettek a völgytől egészen a bazilikáig, majd 1930-ban átadták az Aeri de Montserrat drótkötélpályát is. Mivel innentől kezdve párhuzamosan két közlekedési eszköz is rendelkezésre állt a feljutásra, ráadásul a nagykabinos lift egy gyorsabb alternatívát kínált, kevesebben vették igénybe a fogaskerekűt. Az ebből fakadó pénzügyi problémák, végül egy baleset miatt 1957-ben bezárták a vonalat. A növekedő látogatottság miatt, azonban napirendre került az újranyitás gondolata, hosszas tervezés után 2003 júniusában nyílt meg az immáron teljesen korszerű vonal.

A drótkötélpálya mai napig az eredeti, 1930-ban átadott műszaki konstrukciónak felel meg. A Bad Reichenhall-ban található Predigstuhlbahn-al való műszaki és kabin-szerkezeti hasonlósága annak köszönhető, hogy mindkét liftet a német Bleichert cég építette két év különbséggel. A kötélpálya völgyállomása 139 méter magasan, a hegyi állomás pedig 683 méteren fekszik, a két kabin 35-35 személyes, az utazás ideje 5,5 perc. A Spanyol Polgárháború után a súlyosan megrongálódott felvonót helyreállították és jelenleg is üzembiztosan működik.

Montserrat hegyén ezeken kívül két sikló is épült: 1918-ban a Funicular de Sant Joan, amely a kolostortól a hegy tetején álló Szent János kápolnához vezet föl - innen pazar kilátás nyílik például a tengerpart felé. A pálya hossza 503 méter a legnagyobb meredeksége pedig eléri a 65,2 %-ot. A vonalat 1997-ben teljesen felújították, ekkor kapta meg a 2 db új 60 személyes panoráma-kivitelű siklójárművet.

A másik, Funicular de la Santa Cova nevű siklót 1929-ben adták át. 56,5 %-os maximális meredekségű pályája mindössze 262 méter hosszú, a kolostortól egy barlang-kápolna felé ereszkedik le, ahol a legenda szerint egy pásztor találta meg a Mare de Déu, azaz a Fekete Madonna nevű kegyszobrocskát. A siklót 1991-ben felújították, a járműveket korhű állapot szerint restaurálták, de a 2000-es hatalmas esőzések következtében az alsó állomás, valamint az egyik jármű súlyosan megrongálódott, így a 2001-es felújítás után a Sant Joan siklójához hasonló panorámaüveges járműveket kapott.

Mindhárom vasúti vonal a Katalán Tartományi Vasút (Ferrocarriles de la Generalidad de Cataluña) társaság kezelésében áll.

A vasúti járművek, illetve a drótkötélpálya sematikus térképe (Saját grafika).

Az eredeti fogaskerekű gőzös (www.remontees-mecaniques.net).

2003-ban megnyitott, korszerűsített fogaskerekű vasút (www.remontees-mecaniques.net).

Az 1930-ban megnyílt drótkötélpálya anno a fogas vetélytársa volt (Wikipedia).

Bleichert által gyártott lift egyik jellegzetes, tömör vasbeton oszlopa (www.remontees-mecaniques.net).

Felső végállomás épülete (www.remontees-mecaniques.net).

Ugyanez a végállomás belülről az eredeti sokszögű, körpanorámás kabinnal (www.remontees-mecaniques.net).

A hegyek közt megbúvó apátság a fogas végállomásával, valamint a drótkötélpálya épületével (www.remontees-mecaniques.net).

Sant Joan panoráma-siklója (Wikipedia)

Ugyanennek a siklónak a pályája a kolostor felől nézve (Wikipedia).

Az apátság a sikló végállomásáról nézve (Wikipedia).

A másik, Santa Cova nevű sikló felső végállomásának épülete (Wikipedia)..

.. pályája (Wikipedia)..

.. valamint a barlang-kápolnánál lévő alsó végállomása (Wikipedia).