Kötélpálya blog

A cseh határnál található Oberwiesenthal a második világháború után az újonnan alakult szocialista államban fontos belföldi turisztikai szerepet töltött be. Főként a télisportot kedvelők körében örvendett nagy népszerűségnek, de magaslati gyógyüdülőként is igen ismert volt. Az NDK legmagasabb hegcsúcsára, az 1215 méter magas Fichtelbergre közlekedő, napjainkban közel százéves múlttal bíró felvonónak az aranykora is erre az időszakra tehető.

Fichtelberg-Schwebebahn egyik kabinja érkezik a hegytető felső végállomásához. A völgyállomás 911 méter magasan fekszik, így a szintkülönbség "csupán" 300 méternyi. Igaz, középhegységről beszélünk. (Wikimédia - Salino01)

Oberwiesenthal látképe, háttérben a Fichtelberggel. A sárga szaggatott vonal a nagykabinos felvonó útját jelzi. A város közvetlen az országhatár mellett fekszik: a fénykép készítője már Csehország területén áll. (Wikimédia - Rafael Brix)

A kezdetekhez vissza kell mennünk a múlt század elejéig: a gyógyüdülő házi hegyére történő kényelmes és gyors feljutással kapcsolatban számos ötlet és terv született, azonban a megvalósításra a "nagy háborút" követően, 1924-ben kerülhetett sor. A nagykabinos ingaüzemű felvonó építésével két lipcsei székhelyű vállalatot bíztak meg: az ekkor már nemzetközi ismertségű Adolf Bleichert & Co-t, valamint az Allgemeine Transportanlagen-Gesellschaft-ot (ATG). Idegenforgalmi vonzerejét erősítve egy szánkópályát is kialakítottak a hegy lankáján.

Sajnos a vártnál kevesebb utasszám, a magas üzemeltetési költségek, valamint az időközben felmerült problémák javításainak plusz kiadásai miatt a lifttársaság a harmincas években csődbe ment, ráadásul a fő hitelező követelése messze meghaladta annak piaci értékét, így végül a befektető 1936-ban áron alul felvásárolta. (Érdekesség, hogy két évvel később, 1938-ban a tulajdonos lánya kapta meg, mint nászajándékot.) A harmincas évek legvégén az utaslétszám ismét növekvő tendenciát mutatott, így a hatékonyabb szállítókapacitás érdekében nagyobb befogadó képességű kabinpárt rendeltek: 12 ülő és 6 állóhelyes helyett 40 állóhelyes változatot.

A második világháború után a szovjet megszállási övezetben a Fichtelbergi Felvonót államosították, azonban leromlott műszaki állapota miatt nem sokáig közlekedhetett, így 1948-ban le is állították. 1950-es években a turizmus újra fejlődni kezdett a frissen megalakult Német Demokratikus Köztársaságban. A felvonó teljes körű felújításával a közben szintén államosított Bleichert & Co-t, új nevén Verlade- und Transportanlagen (VTA) Leipzig vállalatot bízták meg. 1956-ban a forgalom újra elindult, az utaslétszám pedig meredeken emelkedni kezdett, olyannyira, hogy a szállítókapacitás növelése érdekében korszerűsítéseket kellett végrehajtani már a hatvanas évek elején. Így többek között félautomata vezérlést, valamint egy erősebb vontató berendezést kapott, 10,5-ről 6 percre csökkentve az 1175 méteres pályautat. A drezdai repülőgépgyárat megbízva a meglévő kabinpárt 44 személyes könnyűszerkezetes változatra cserélték.

Képeslap 1974-ből. (www.glorie.de/Fichtelberghaus/fb3.html)

A legközelebbi átfogó felújítás 22 évvel később, 1984-től kezdődött egy lengyelországi műszaki tervezőiroda közreműködésével, melynek keretén belül az acélkábeleket alátámasztó felvonóoszlopok lecserélésre kerültek, az új tirisztor-vezérlésű hajtással pedig az utazás 6 percről 3,5-re csökkent. Az előkészületi munkák után a liftüzem az 1985/86-os síszezonban szünetelt. A sípálya-rendszert egyébként az évtizedek során történt fejlesztéseknek köszönhetően immáron több húzólift és egy együlős lift is kiszolgálta.

Hegytetőn a felvonó sötétbarna állomásépülete, háttérben a Fichtelberghaus nevű szálloda és étterem komplexummal, valamint egy 31 méter magas kilátótoronnyal. (Wikimédia - Thilo Leibelt)

Ugyanaz a felvonóház, csak közelebbről, a nyári idényben. A képen jól látszik, hogy a kabin futóműve két alátámasztó acélkábelen fut, a középső vékonyabb pedig a vontató sodrony. (Wikimédia - Kvikk)

Kettes számú kabin útközben, az oldalán látható korabeli fotókon a felvonó történetének mérföldkövei. (Wikimédia - Kora27)

Az alsó végállomás kialakítása. (lift-world.info - Christopher)

Az NDK megszűnése és a két német állam egyesülése után a létesítményeket működtető "népi tulajdonú üzem" (azaz VEB) Oberwiesenthal városhoz került, immáron mint korlátolt felelősségű társaság. A sícentrum a kilencvenes évek végén egy négyszemélyes ülős gyorslifttel is bővült, párhuzamosan az "őslift" nyomvonalával. Mivel a korosodó nagykabinos felvonó üzemeltetési engedélye 2011-es határidővel lejárni készült, Oberwiesenthal városi tanácsa egy korszerű kiskabinos gondolalift beruházása mellett döntött, leváltva a régit. Németország egyik legrégebbi liftjét végül is a csere projekthez rendelkezésre álló elégtelen mennyiségű pénzforrás, valamint a helyiek tiltakozása mentette meg, így végül is egy újabb átfogó felújításnak köszönhetően a végső leállítás és elbontás veszélye egyelőre nem fenyegeti, sőt tovább szolgálhatja a sí- és szabadidő-centrumot.

Tűzeset a Fichtelberg csúcsán

1963 februárjának egyik éjszakáján tűz ütött ki a Fichtelberg-szállodában. Noha a tűzoltók nagy erőkkel és azonnal kivonultak, a hegyre felvezető bekötőút a zord hófúvások következtében járhatatlannak bizonyult: az egyetlen jármű, amivel megközelíthették a nagykabinos lift maradt. Noha a felvonó az oltási műveletekben derekasan helytállt (ez idő alatt kb. negyvennyolcszor ingázott fel és alá), a tűzoltók munkáját a környéket éppen sújtó általános vízhiány is hátráltatta, így a patinás épület sajnos teljesen leégett. A romokat eltakarították, helyére pár év múlva a korszakra jellemző, könnyűszerkezetes konstrukciót emeltek, amelyet aztán harminc évvel később, a kilencvenes évek végén lebontottak, felépítve egy az 1963-as év előttire emlékeztető, szebb kinézetű épületet.

Kapcsolódó oldalak:

• https://de.wikipedia.org/wiki/Fichtelberg-Schwebebahn
• http://www.glorie.de/Fichtelberghaus/fb1.html
• https://www.fichtelberg-ski.de/
• Egy kis történelem: Adolf Bleichert & Co. felvonógyár

A pandémiás helyzet okozta utazási korlátozások szerencsére a képzeletünknek nem szabhatnak határt, így ha virtuálisan is, de kiránduljunk egyet Alaszka fővárosának panoráma liftjével.

A szövetségi állam Kanadával határos, öblökkel és fjordokkal tagolt, valamint kisebb-nagyobb szigetekkel tarkított keskeny szakaszát nevezik Alaszka "serpenyő-nyelének" (Alaskan Panhandle-nek) is. Földrajzi adottságaiból fakadóan, valamint a meghúzott határvonalaknak köszönhetően ezen terület városainak többségét kizárólag repülővel vagy hajóval lehet megközelíteni. Így van ez a főváros, Juenau esetében is.
A Gastineau-csatorna partján épült város sűrű fenyőerdővel borított, meredeken magasba törő, több ezer méteres hegyek lábánál bújik meg. A festői helyet immáron hegymászás nélkül, egy meredek kötélpálya segítségével, "felülnézetből" is megcsodálhatják a turisták.

Juneau, Alaszka dél-keleti "nyelében". (Wikipedia - OpenStreetMap)

A Leitner-Poma cég által gyártott nagykabinos ingaüzemű felvonót 1996 őszén adták át, amely a tengeri kikötőtől a város közvetlen közelében található Mount Roberts hegy (1164 m) 550 méter magas szakaszáig visz fel. Ott kilátó, étterem, valamint egy természetvédelmi látogató központ (nature center) várja a vendégeket, illetve túraösvények vezetnek lefelé vagy tovább a hegy magasabb régiói felé.

Mount Roberts Tramway meredek kötélpályája. Háttérben Juneau város kikötőivel. (Wikimédia - Mfwills)

A lift hamar népszerűvé vált, ezt az is jól mutatja, hogy a 16 millió dolláros beruházás a megnyitást követő év nyári szezonjában körülbelül 3 milliós megtérülést hozott. A népszerűség hátulütője, hogy nyár közepén a hatalmas óceánjárón utazó turisták tömeges érkezésével a völgyállomás termináljánál a várakozási idő igencsak megnő és ezen a helyzeten a kabin-pár 60-60 fős maximális férőhelye nem igazán segít. Igaz, maga az út körülbelül hat percet vesz csupán igénybe.

A fénykép közepén látható a Mount Roberts oldalában futó kötélpálya, melynek völgyállomása közvetlen az óceánjárók által használt kikötő méretes mólóinál található. A vonal legfelső szakasza éppen beleveszik az alacsony felhőtakaróba. (Wikimédia - Dmitry Brant)

A felső terminál tartogat technikai érdekességeket: a kilátóként is funkcionáló végállomást a fenyőerdő fölé emelték, ezért az acélszerkezetes építményt feszítőkábelekkel látták el, ellensúlyozva a lefelé irányuló erőket. A kabinok mozgatásáért felelős kábelhurkot az acéltornyon forgótárcsák segítségével átvetették, a hegyoldalban pedig megtalálható annak (tárcsás) visszafordító szerkezete, hidraulikus feszítőkkel lehorgonyozva. A műszaki dolgok iránt fogékony emberek az alatta vezető gyalogösvényen ezt meg is tudják csodálni, méghozzá működés közben. Természetesen a kabinokat tartó kábelpárok (amin futóműveikkel gurulnak) is szintén a sziklába vannak lerögzítve. Ahogy a fényképen is látszik a felvonóállomást elhagyva egy fedett hídon keresztül lehet elérni a hegyoldalt és az ott található épületkomplexumot, ahol többek között étterem és egy természetvédelmi látogató központ is található. (Wikimédia - Gillfoto)

Felső végállomás kissé távolabbról fotózva, háttérben a környező csatornákkal, távolban pedig a Chilkat Range havas csúcsaival. (Wikimédia - Gillfoto)

Kabinpár oldalait tlingit motívumok díszítik, valamint az egyik szállítóegység a Raven (tlingit nyelven Yéil) azaz holló, a másik pedig az Eagle (Chaak), sas nevet kapta. Ez nem meglepő, hiszen a felvonó üzemeltetője a dél-kelet alaszkai őslakosok tulajdonolta Goldbelt Incorporated. (Wikimédia- Gillfoto)

Rövid videó a felvonóról.

(Megjegyzés: e bejegyzés írása idején a felvonó hivatalos honlapja szerint a rendkívüli helyzetre való tekintettel az idei, azaz a 2020-as szezonban a liftüzem teljes mértékben szünetel, az előre megvásárolt jegyek pedig a 2021-es évre lesznek érvényesek.)

Kapcsolódó oldalak:

• https://en.wikipedia.org/wiki/Mount_Roberts_Tramway
• https://liftblog.com/2016/07/11/mount-roberts-tramway-celebrates-twenty-years/
• http://mountrobertstramway.com/

Egyetemek campusain közlekedő kötélpályák bemutatása nem ismeretlen ezen blog hasábjain. A lengyelországi Wrocław (magyarul: Boroszló) történelmi város is egy ilyen speciális szállító eszközzel büszkélkedhet: a 2013-ban átadott felvonó az ottani Műszaki- és Tudományegyetem két campusát köti össze, melyek az Odera folyó két partján fekszenek - megspórolva egy 20 perces kerülő sétautat az északabbra található Grunwaldzki hídon át. A felvonó nevét a diákok körében meghirdetett verseny nyertes pályázójától kapta, amely származik egyrészt az egyetem nevéből, a Politechnika Wrocławska-ból, másrészt az ország lengyel elnevezésével (Polska) is hasonlóságot mutat.

A térkép észak-keleti részén az egyik végállomás, azaz a központi épületkomplexum, a dél-nyugatin - az Odera túlpartján - pedig a másik, "Na Grobli" nevű campus látható. (openstreetmap.org)

A viszonylag egyszerűbb szerkezeti felépítéssel bíró, kétköteles (teherhordó + vonóköteles) kialakítású felvonón két kabin közlekedik ingaüzemben: kisebb mértékű forgalomkapacitással számolva elegendő volt hagyományos kis-kabinos gondola-liftekről származó szállítóegységeket alkalmazni, 10 személyes ülőhellyel (+ 5 személyes szükség-állóhellyel). Az építéssel az osztrák Doppelmayr vállalatot bízták meg, a síliftek világából is jól ismert (Omega-IV típusú) kabinokat pedig a svájci CWA szállította.

Útközben az Odera folyón átkelve. (Flickr.com beágyazás - készítő: Maciek Lulko)

Polinka északkeleti, azaz a központi campus felőli végállomása. (Wikipédia - Sławomir Milejski)

A fagyos Odera felett - északról, a Grunwaldzki híd felől fotózva. (Polinka facebook-oldala)

A közlekedési eszközt elsősorban az Egyetem diákjai és dolgozói vehetik igénybe, méghozzá ingyenesen, azonban civilek is használhatják, ha jegyet váltanak rá. Nem csoda, hogy hamar népszerűvé vált a turisták körében. A jelenlegi járványügyi helyzetet leszámítva a lift egész évben közlekedik - kivéve a hat havonta kötelezően előírt karbantartási munkálatok időszakát. Az út nem hosszú, körülbelül 2 percig tart, egy óra leforgása alatt pedig körülbelül 370 utast képes átszállítani az Odera felett irányonként.

 Egy részletesebb videó a liftről.

Kapcsolódó oldalak:

• https://pwr.edu.pl/en/polinka
• http://gondolaproject.com/category/installations/polinka/
• https://www.facebook.com/pg/pwrpolinka/

Az izraeli Masszáda (jelentése "erőd") az ókori Júdea elleni római hadjárat egyik emblematikus helyszíne. Az elszigetelt fennsíkon található erődítménybe (ahol eredetileg Heródes palotái, valamint közfürdők, villák és egy zsinagóga is állt) zsidó lázadók sáncolták be magukat, melyet Kr.u. 73-ban, több évnyi ostrom után sikerült Lucius Flavius Silva katonáinak bevennie. Iosephus Flavius történetíró szerint, miután a légió egy hegyoldal méretű, mesterséges rámpán feltolt faltörő szerkezet segítségével behatolt a várba, lángokban találták a raktárakat, az ezer fős védősereg pedig öngyilkosságot követett el, elejét véve, hogy a rómaiak rabszolgájává váljanak.

Az 1960-as években történt intenzív ásatások során a területet aprólékosan feltárták, 1040-es lajstromszámmal ma az Unesco Világörökség része. A Holt-tenger közelében található sivatagi erődítmény fontos turisztikai és történelmi emlék, azonban az oda való gyalogos feljutás eléggé nehézkes: sziklafalai a keleti oldalon körülbelül 400 méter, a nyugati oldalon pedig 91 méter magasak, így dél-kelet felől kötélpályát építettek 1971-ben.

Masszáda (erőd), háttérben a Holt-tengerrel. A képen balra, az árnyékos oldalon lévő sziklafalban a kötélpálya felső végállomásával. (Wikimédia - Godot13)

A nagykabinos, ingaüzemű felvonó érdekessége és egyben egyedülállósága, hogy a völgyállomás mínusz 257 méteren fekszik, amely földrajzi jelenség az egész vidékre jellemző: a tőle csupán 10 kilométerre délre fekvő Holt-tenger vidéke Földünk legmélyebb szárazföldi pontja. A lift felső, sziklapárkányra szerelt terminálja már "pluszban", azaz 33 méter magasan található. Az 1990-es évek végén új és nagyobb szállítókapacitású felvonó beruházásába kezdtek, mellyel a svájci Von Roll vállalatot bízták meg. A zavartalan forgalom biztosítása érdekében az előd-liftet a sikeres üzembe helyezés után kezdték csak elbontani.

A fényképen az előd-lift kabinpárjának 2-es tagja. (Wikimédia - Bschelm)

1990-es évek végén átadott új, Von-Roll típusú, két alátámasztó + egy vonókötél-rendszerű felvonó, Gangloff gyártmányú, 80 személyes kabinokkal. A kabin futóműve és maga a kabinszekrény között nem egy-, hanem kétoldalas felfüggesztés látható, amely elárulja, hogy a kötélpályát egyetlen tartóoszlop sem támasztja alá. (Wikimédia - Berthold_Werner)

Felső végállomás a sziklafal oldalában, a hozzávezető "függő-folyosóval", amely az erőd tetejére vezet fel. (Wikimédia - Tiia Monto)

Kilátás a Holt-tenger felé. A kép közepén - függőleges irányban pedig kissé lejjebb a völgyállomás területe figyelhető meg, ahol parkoló és étterem is helyet kapott. (Wikimédia - Berthold_Werner)

Kapcsolódó oldalak:

• https://de.wikipedia.org/wiki/Masadabahn
• https://hu.wikipedia.org/wiki/Massz%C3%A1da
• https://www.lift-world.info/de/lifts/2541/datas.htm