Irodalmi vagy filmes élmények révén sokaknak ismerős lehet az 1800-as évek végén kirobbant észak-amerikai aranyláz. Egészen pontosan a Klondike-i aranylázként elhíresült esemény 1897-98 környékén érte el tetőpontját, mikor is több ezren indultak el szerencsét próbálni a zord és egyáltalán nem veszélytelen kanadai Yukon-territórium felé. A terület megközelítése sem volt könnyű, sokan a nyugati parti Seattle felől érkeztek hajókkal az alaszkai Dyea nevű kikötővárosba, onnan pedig a Chilkoot-hágón keltek át, vagy pedig a szomszédos Skagway kikötőjébe érkezve a White-hágón keresztül jutottak el a kanadai területen fekvő Bennett-tóig. Itt csónakokat építettek (illetve vállalkozók jó pénzért ácsoltak az utazóknak) melyekkel közel 800 kilométert kellett megtenniük a vízesésekkel megtűzdelt Yukon folyón. 1899-ben elkészült a White Pass and Yukon nevű vasútvonal első szakasza Skagway és a Bennett-tó között, így Dyea forgalma folyamatosan lecsökkent, igaz ekkorra már a roham legnagyobb hulláma is alábbhagyott.
Chilkoot- és White-hágó elhelyezkedése.
(www.openstreetmap.org)
A meredek és veszélyes Chilkoot-hágón felkapaszkodók kígyózó soráról látványos, megdöbbentő fotók is készültek. A hegyoldal teherszállító állatok részére járhatatlan volt, így minden csomagot emberi erővel kellett felcipelni, amely kevésnek nem volt nevezhető, mivel a kanadai hatóságok csak azokat engedték be a yukoni területre, akik megfelelő mennyiségű, azaz egy tonnányi(!) élelemmel és felszereléssel érkeznek.
Chilkoot-hágón menetelő tömegek - bal oldalt egy jégbe vájt, 1500 lépcsőfokos emelkedőn másznak - angol neve Golden Stairs, azaz Arany Lépcső volt. A kép felső részén kivehető egy kötélpálya is. (Wikimédia - Library and Archives Canada)
A Chilkoot-hágón átkelők fotóit nézegetve lettem figyelmes a számomra ismerősnek és érdekesnek tűnő műszaki infrastruktúrára. Egy kis utánajárást követően "gyanúm" beigazolódott. Vállalkozók az aranyláz generálta hatalmas népvándorlásban nagy üzleti hasznot láttak, hiszen tetemes mennyiségű áru került megmozgatásra Alaszka és Kanada ezen határvidékén. Az alábbi öt vállalkozásról feljegyzések is készültek, életútjuk egyiknek sem volt túl hosszú, köszönhetően a White Pass and Yukon vasútvonal gyors kiépülésének is.
Peterson-féle emelő (Peterson Hoist)
A legkorábban, azaz 1896-ban egy juneau-i komp kezelő, P.H. Peterson állt elő teherszállító eszközével. Az elve roppant egyszerű volt: a kötelet egy csigán átvetve egyik végéhez egy szánt erősített, a másik végére pedig egy dobozt. Az áruval megpakolt szánt a hóval teletöltött doboz, mint ellensúly felvontatta, majd a doboz kiürítésével a szánt visszaengedte, a dobozt pedig felhúzta, kezdve elölről a műveletet. A nem túl bonyolult szerkezet pontos helyéről csak találgatások vannak, valószínűsítik, hogy a róla elnevezett magashegyi átkelőn működött, nem pedig a szomszédos Chilkoot-hágón.
Archie Burns kötélpályája
Archie Burns 1897-ben üzemelte be kötélpályáját. Feljegyzések szerint a szerkezet segítségével teherhordó szánokat vontattak fel a hágón, a gépházban „hajtómű gyanánt” pedig két ló baktatott körbe-körbe. Nem sokra rá, 1897 és 1898 környékén egy juneau-i vállalkozó megvásárolta a felvonót, innentől kezdve a C.W. Young Teherszállítmányozó és Kereskedelmi Társaság üzemeltette, igényt tartva továbbra is Burns munkájára. A vontatást ezután átalakították gőzüzemre, amely idő közben jelentős hasznot hozott, 1898 február végére a szállító kapacitás elérte a napi öt tonnát is. A nagyobb hatékonyság érdekében a gőzüzemet benzinmotoros erőforrással is megtámogatták. 1899-ben Burns visszavásárolta a kötélpályát a C.W. Young-tól, de nem sokra rá, ahogy az átutazók száma is elkezdett megcsappanni, tavaszra végleg leállította az üzemet. 1900-ban az értékesnek ítélt berendezéseket elbontotta és elszállította, néhány hátra hagyott alkatrész még mindig fellelhető.
DKT
A Portland-ben bejegyzett Dyea-Klondike Szállítmányozási Társaság (Dyea-Klondike Transportation Company – DKT) 1897-ben ambiciózus tervekkel érkezett a Chilkoot-hágóhoz. A szállító rendszer a Dyea kikötőjéből vezető, keskeny nyomtávú bányavasúthoz hasonló teherpályából, a meredek hágó-szakaszon pedig egy kötélpályából állt volna. Pénzügyi nehézségek miatt a tervből csak a 730 méter hosszú teherkötélpálya valósult meg. A kivitelezést sürgette az is, hogy közben más konkurens vállalkozás is elkezdte kiépíteni saját rendszerét. Az 1898 márciusában megnyitott kötélpályáról büszkén hirdették, hogy ez a világ első ilyen elektromos hajtású rendszere. A generátor gőzkazánja, ha rozsdásan is, de még ma is fellelhető Chilkoot-felé vezető erdei út mentén. A felvonó kétköteles rendszerű volt, melyen két szállítóegység közlekedett görgős futóművükön, ezek egyenként 500 font (kb. 227 kg) teherbírásúak voltak és egész nap üzemeltek. A megnyitással véget vetettek C.W Young monopóliumának. Azonban négy hónapra rá, 1898 júniusában másik két konkurens szállítmányozó vállalkozással egybeolvadt, 1899-ben pedig a konglomerátumot a White Pass and Yukon vasúttársaság felvásárolta és megszüntette.
DKT alsó felvonóháza és a hozzá tartozó, generátor épület.
(Repository University of Washington Libraries)
A fotón feltehetőleg a DKT felvonóját örökítették meg 1898 környékén.
(University of Washington Libraries)
AR&T
Csendes-óceán-partividéki Gőzhajózási Társaság (Pacific Coast Steamship Company) alá tartozó Alaszka Vasút és Szállítmányozó Társaság (Alaska Railroad and Transportation Company – AR&T) 1897 decemberében mutatott érdeklődést a hágón történő teherszállítás iránt, ezért Dyea városában vásárolt magának egy kikötői területet. Más vállalkozásokhoz hasonlóan ők is két lépcsőben gondolták lebonyolítani a teherfuvarozást, azaz a kikötőtől egy vasútvonalon, majd a hágón át egy kötélpálya segítségével. A vasútvonali szakasz végül itt sem valósult meg. 1898 áprilisában adták át az 1800 méter hosszú, benzinmotoros üzemeltetésű kötélpályájukat. A jégbe vájt Arany Lépcsőhöz (azaz a Hágó központi csapásához) legközelebb fekvő, DKT-hoz képest nagyobb teherkapacitású és magasabb technológiai kifinomultságot képviselő vonal sem volt hosszú életű, 1898-ban összevonták a többi vonallal, majd 1899-ban a White Pass and Yukon vasúttársaság felvásárolta és megszüntette.
A kaptató utolsó szakasza, a teherkötélpályák "pókhálója" alatt.
(Library University Washington)
CR&T
A Chilkoot Vasút és Szállítmányozó Társaság (Chilkoot Railroad and Transport Company – CR&T) kínálta a legátfogóbb szállítási megoldást mind közül. 1898 májusára átadott kb. 14 és fél km hosszú, kétszekciós kötélpálya a rendszer egyik eleme volt. A csomagok feladása Dyea kikötővárosnál lévő raktárépületüknél történt, majd egy kocsiúton (eredetileg lóvasutat építettek volna) elszállították Canyon City-ig, onnan kötélpályával (Shepp Camp-et érintve) Stone Crib nevű állomásig, a hágót elhagyva az utolsó tíz mérföldet a vállalatnak dolgozó csomagszállítók a Kanadában található Lindeman-tóig vitték. Az említett helyek az alábbi térképen olvashatóak:
Chilkoot-hágó és környéke. Legfontosabb pontok: 1. Dyea kikötő, 3. Canyon City, 5. Sheep Camp, 6. Scales (legmeredekebb szakasz kezdete, mérlegelő állomás is található volt errefelé), 7. Chilkoot-hágó (Alaszka-Kanada határ), 8. Stone Crib (és Crater-tó), 11. Lindemann-tó, 13. Bennett-tó (innen haladtak az átkelők csónakokkal tovább)
(Wikimédia - www.nps.gov)
A vállalkozás 1898-ban a DKT-vel, valamint az AR&T-vel történt összeolvadás után is folyamatosan üzemelt. A konkurens White Pass and Yukon vasút pályáját folyamatosan hosszabbították, miután elérte kanadai Bennett-tavat, 1899-ben felvásárolta az összeolvadt a három társaságot. A felvonó és a hozzátartozó műszaki egységek berendezéseit elbontották és elszállították. Néhány dolog, mint például a felvonóoszlopok maradványai azonban még napjainkban is fellelhetőek.
CR&T kötélpálya erdei szakasza. (Alaska's Digital Archives)
Ezen a felvételen két kötélpálya is kivehető: az egyik a kép alsó felénél, a másik pedig a kép felső felénél látható. (www.nps.gov)
Kapcsolódó oldalak:
Coub
Szólj hozzá!
Címkék: város USA Alaszka nagykabin Poma inga-üzem Juneau Leitner-Poma