Kötélpálya blog

1969-es Richard Burton és Clint Eastwood főszereplésével készült Kémek a sasfészekben c. háborús film híres drótkötélpályás jelenetét a festői Traunsee mellett fekvő Ebensee-ben vették fel Ausztriában.

A történet 1944-ben játszódik, amikor már küszöbön áll a szövetségesek európai partraszállásának ideje. Két katonát küldenek a Bajor-Alpokba, hogy a Schloss Adler nevű erődből kiszabadítsák társukat, aki fontos katonai titkok birtokában van a partraszállással kapcsolatban.

A filmben szereplő Schloss Adler a valóságban egy Werfen-ben található erődítmény. A várhoz gyalogosan vagy siklóval juthatunk fel. A film szerint azonban csak egyféleképpen lehet oda feljutni, a német katonák által szigorúan őrzött drótkötélpályán. A felvonós jeleneteket Ebensee-ben, illetve az ott közlekedő, Feuerkogel-re felmenő liften vették fel – a közeli pl. kabin tetején játszódó részeket természetesen már filmstúdióban rögzítették. A Feuerkogelbahn-t 1927-ben nyitották meg, 1946-ban új kabinpárt kapott, 1985-ben pedig teljes renováláson esett át.

Filmben szereplő Schloss Adler-re felmenő kabinos lift (cinema-lifestyle.com)

Feuerkogelbahn a valóságban, hasonló helyről fotózva (cinema-lifestyle.com)

Felvonóház épülete a filmben (cinema-lifestyle.com)

Ugyanaz az épület egy régi képeslapon.. (feuerkogel.net)

..és napjainkban (cinema-lifestyle.com)

Felvonó kabinja a filmen.. (cinema-lifestyle.com)

.. és napjainkban (cinema-lifestyle.com)

Drótkötélpálya összevágva az Erődítménnyel (cinema-lifestyle.com)

A valóságban ugyanabból a szögből (cinema-lifestyle.com)

Völgy látképe a filmben.. (cinema-lifestyle.com)

..és napjainkban (cinema-lifestyle.com)

Lift kabinja a filmben (cinema-lifestyle.com)

A régi kabin mai állapotában, a lift történetét bemutató "múzeumként" átalakítva (cinema-lifestyle.com)

Kötélpálya a filmben, messziről. Figyeljük meg a háttérben álló hegyet! (cinema-lifestyle.com)

A kötélpálya napjainkban, a háttérben balra ugyanazzal a heggyel (bergfex.at)

Végezetül a filmbéli felvonó fiktív végállomása, a Schloss Adler (cinema-lifestyle.com)

A valóságban Werfeni várnak hívják és siklóval, vagy gyalogosan lehet megközelíteni (cinema-lifestyle.com)

További képek és anyagok a film hátterével kapcsolatban: http://www.cinema-lifestyle.com/cinematography/filminglocation/locations/whereeaglesdare/index.html

Lifttársaság honlapja: http://www.feuerkogel.net/

Turistákat és a téli szánkózókat kiszolgáló bajorországi Obersalzbergbahn-t 1950-ben nyitották meg, olyan kezdeményezők közreműködésével, mint a híres német hegymászó, Josef Aschauer. Berchtesgaden városkájából, a Berchtesgadener Ache (530m) folyója mellől induló 4 darab ikerkabinos felvonó a Kehlstein lábánál elterülő Obersalzberg (1020m) lankáira visz fel bennünket. (A Kehlstein név történelmi kontextusban sokaknak ismerős lehet, ugyanis erre a hegycsúcsra építette fel Hitler reprezentatív „nyaralóját”, a Sasfészket 1830 méteres szédítő magasságban.) A kötélpálya 1530 m hosszú, szintkülönbsége pedig 490 méter. A felvonót 1996-ban korszerűsítették.

A lift érdekessége, hogy ugyanazon a kötélpályán a 2 ikerkabin-pár ingaüzemben működik, tehát oda-vissza irányba közlekednek, ezért a középállomáson (770m) át kell szállnunk, hogy feljuthassunk az 1020 méteren lévő végállomásra. A jobb érthetőség kedvéért az alábbi ábra szemlélteti a működését:

Az alsó - az ábra esetében most jobboldali - ikerkabinnal eljuthatunk a középállomásig, ahol átszállva a - baloldali - felső ikerkabinra, feljuthatunk a végállomásra. A kabinok nem fordulnak meg a végállomáson, csak oda-vissza, azaz ingaüzemben közlekednek.

Az alsó végállomás (lift-world.info)

Kerékpárszállításra készen (bergfex.de)

Az alsó végállomás előtte a Berchtesgadener Ache folyóval (lift-world.info)

4-4 személyes ikerkabinok a középállomáson. A kabinon lévő fehér tábla mutatja, melyikkel juthatunk fel a végállomásra (lift-world.info).

Középállomás beléptetőrendszerrel. Személyzet helyett videokamerával (alpinforum.com).

Obersalzberg, felső végállomás (lift-world.info)

Ikerkabin, háttérben a 2713 méter magas Watzmann masszívummal (koenigssee.com)

Lifttársaság honlapja: http://www.obersalzbergbahn.de/

Tirol fővárosában, Innsbruckban 1906-ban nyílt meg a néhai Hungerburg-sikló, amelyet 2005-ben, az új vonal építésének kezdetén - mindenféle nyilvános ünnepi ceremóniát nélkülözve - végleg bezártak. A 2007 december 1-én átadott Hungerburgbahn vonalvezetése teljesen új lett, valamint a völgyi végállomás is közelebb került a városközponthoz, útvonala ezáltal majd 1 km-el hosszabb lett mint az elődé (a régi nyomvonal infrastruktúrái még láthatóak, az Inn folyó fölött ívelő vasszerkezetes pályahíd műemlékvédelem alatt áll, a bezárt völgy-állomás épületét is meghagyták, az erdőben vezető vágányokat azonban már felszedték). Az állomásépületek modern dizájnjára nagy hangsúlyt fektettek, ezért a Pritzker-díjas Zaha Hadid építészmérnököt kérték fel megtervezésére (Pritzker-díjat szokták olykor építészeti Nobel-díjnak is nevezni).

Az új völgy-állomást (569m) az Innsbrucki Kongresszusi Központ mellé építették, maga a vágány a föld alatt található, csak az aluljáró modern, légies épületét láthatjuk. A 371,5 méter hosszú Rennweg-alagút után érkezik először a föld felszínére a sikló, elérvén a Löwenhaus megállót, majd az Inn fölött egy kecses, s-alakú kábelhídon átérve jut el a 445 méter hosszú Weiherburg-alagúthoz. Az alagútban egy rövid szakaszon a pálya kettéválik, találkozva a szembejövő siklóval, majd ezt elhagyva egy kisebb viadukton keresztül érünk el az Alpenzoo (Alpesi állatkert) állomáshoz. Az megálló után egy 462 méteres viadukt következik, amelyen átérve jutunk el a 857 méter magasan fekvő Hungerburg végállomáshoz. Ennél a szakasznál ér össze a régi nyomvonal az újjal (még látható a régi pálya vasbeton viaduktja). A pálya jelentős része a föld alatt fut, ezért nemhivatalosan innsbrucki metrónak is becézik.

Mivel a pálya a régivel ellentétben nem egyenletesen emelkedik, sőt néha vízszintesen fut, nem jöhetett szóba a sikló járműveknél jól ismert klasszikus, lépcsőzetes elrendezésű kocsiszekrény. A Carvatech karosszériagyár és Leitner felvonógyár által kifejlesztett sikló járműpár főkeretében öt különálló, hidraulikusan dönthető utaskabin található, melyek a pálya meredekségétől függően dőlnek, biztosítva azt, hogy mindig vízszintes pozícióban álljanak. Az egyenként 130 személyes járművek kb. 8 perc alatt teszik meg az 1,8 kilométeres utat.

2-es, kék színű siklójármű a Congress földalatti végállomáson (az 1-es kocsi sárga színű). Az ajtók becsukódása után egy acél fal emelkedik ki a peron végéből, védve az utasokat a vágányok közé való beeséstől. (Wikipedia)

Innbrücke a sikló kabinjából nézve (Wikipedia)

Alpenzoo futurisztikus dizájnú állomása (Wikipedia)

A fenti végállomásról nézve. Háttérben Innsbruck panorámája (Wikipedia).

Hungerburg légies stílusú végállomás-épülete (Wikipedia)

Térkép a Hungerburgbahn vonaláról, valamint a hozzákacsolódó Nordkette-felvonóról (www.nordkette.com)

Videó a vonalról (Youtube)

Rovatunk következő szereplője a vietnami Nha Trang kikötővárosban található. A (65 darab) nyolcszemélyes kabinokkal felszerelt, 3311 méter hosszú kötélpálya Nha Trang-ot köti össze Hon-Tre-szigettel (magyarul Bambusz-sziget). A város vezetői azért döntöttek a gondola-lift mellett, mert egy olyan összeköttetést szerettek volna biztosítani az üdülő-szigettel, amely rossz időjárási körülmények között is - amikor a kompforgalom szünetelne - biztonságosan használható. A 15 hónapos építkezés után a felvonót 2007 március 10-én nyitották meg.

A Vinpearl üdülőkörzet nevét viselő drótkötélpályát 7 darab tengerben álló - a betonpillér nélkül számolva - 65 méter magas felvonóoszlop támasztja alá. A kötélpálya nyílásmagassága (mindent beleszámolva) 54 méter. Az út körülbelül 9-12 percig tart, a lift kapacitása pedig eléri az 1500 ember/órát, irányonként.

További képek a liftről: http://www.funimag.com/photoblog/index.php/tag/vinpearl/

A drótkötélpálya, háttérben az üdülő-szigettel (Wikipedia)

Térképen is impozáns a vietnami látványosság (GeoHack - WikiMiniAtlas)