Kötélpálya blog

68 éves szolgálat után a téli szezon zárásával végleg leállították a stájerországi Präbichl síterep együlős felvonóját. Ezen klasszikus típusokból az Alpokban már nem sokat találunk, mivel gyenge szállítókapacitásuk és elavult technikájuk miatt nem éri meg a felújításuk, pláne ha kiválthatóak más felvonókkal. Ez történt Präbichlben is.

A Polster Classic névre hallgató kötélpálya az ausztriai Stájerország tartomány első ülőliftjei közé tartozott, melyet az ex Girak osztrák felvonógyártó vállalat közreműködésével építettek. Eisenerz bányásztelepülés leginkább egy maja piramishoz hasonlító vasérc hegyétől nem messze, valamint a névadó Präbichl-hágónál található sícentrum viszonylag magas fekvése miatt eléggé hóbiztos helynek számít, ezért az akkoriban vonattal is könnyedén megközelíthető völgyben korán, három évvel a világháború után átadták az első ülőliftet. A Polster lift másik fontos eseménye a nyolcvanas évek közepén történt teljes rekonstrukciója volt. A nyáron is üzemelő felvonót a turisták mellett a paplanernyősök is szívesen igénybe vették, mivel 1796 méteres magasságával ez a kötélpálya vezetett a sícentrum legmagasabb pontjára.

Pénz hiányában az újból esedékessé váló korszerűsítést sajnos nem tudták elvégezni, ennek híján viszont nem lehetett tovább üzemeltetni az együlőst, a helybéliek és a lift megmentéséért küzdő civilek bánatára. Az utóbbiak e célból létrehoztak egy Präbichl Rettet den Einser-Sessellift nevű lift Facebook-csoportot is.

A tervek szerint funkcióját a szomszédos, szintén a Polster-hegyre közlekedő, korszerűbb négyüléses (Polster Quattro nevű) felvonó veszi át, ezzel azonban a leállított együlős felső végállomása mellett található hangulatos Hütte válik megközelíthetetlenné - legalábbis a téli szezonban, mivel az utód-lift felső végpontja csupán 1608 méterig ér fel.

Polster-lift a megnyitása után nem sokkal..
(Praebichl.Rettet.Den.Polsterlift Facebook-csoport)

.. és leállítása előtt nem sokkal. (Lost Ropeways Facebook-oldala)

A nyolcvanas évek közepén a rekonstrukció keretén belül a felvonóoszlopokat is kicserélték korszerűekre. Érdekesség, hogy a helyi adottságok, illetve a végállomások kialakítása miatt nem lehetett felcsatolt sílécekkel utazni (nincs hely a székből felállva kicsúszni), azokat az ölünkbe, azaz a liftszék könyöklőire lehetett letenni keresztbe. Ennek megfelelően például enyhébb tavaszi időben a kb. 12 perces út alatt a síkötésekből kicsurgó hóolvadék könnyen a ruhánkra csöpöghetett. (Praebichl.Rettet.Den.Polsterlift Facebook-csoport)

A felső végállomás felvonóházából kitekintve. A székre szerelt, oldalra nyíló biztonsági zár védi az utast a kieséstől. (Praebichl.Rettet.Den.Polsterlift Facebook-csoport)

Ugyanez a végállomás egy kissé zordabb időjárási körülmények közt. A képen illusztrált rossz időben, ha éppen nem utazott rajta senki, valamint az esti üzemzáráskor a faléc borítású székek ülőlapjait felcsapták. (alpinforum.com - NIC)

Akit érdekel, egy "virtuális túra" keretén belül, egy hegymenet erejéig végigutazhat a Polster-liften: https://www.youtube.com/watch?v=YetW_Yb4o6c

A maláj félsziget déli csücskén elhelyezkedő, világ egyik legdinamikusabban fejlődő városállamának közlekedése nem mondható egyhangúnak. A csupán 716 négyzetkilométernyi területű, de közel 5 és fél milliós lélekszámú helyen a buszok és hajók mellett többek között található egy kiterjedt helyiérdekű vasúthálózat, egy egysínes ún. monorail vonat, és három kötélpálya is.

Szingapúr az azonos nevű szigeten terül el, de ezen kívül a törpeállamot még körülbelül 60 kisebb-nagyobb sziget alkotja. Ezek közül idegenforgalmilag a legfontosabb Sentosa (pálmafás stranddal, luxus szállodákkal, vidámparkkal, tengeri akváriummal, golf pályákkal), ahol mindhárom felvonót megtalálhatjuk. Ebből az egyik egy ülőlift, amely a bob és dodzsem összeházasításából született, Skyline Luge nevű szabadidő-pályát szolgálja ki. A másik kettő kiskabinos gondola-lift: ezek közül az egyik, melyet 2014-ben adtak át, Sentosa nyugati felén, a Siloso Beach mellett közlekedik, a másik - bejegyzésünk főszereplője - pedig onnan egy öböl felett átívelve a szingapúri fősziget déli csücskére vezet át.

Felvonók elhelyezkedése.
(térkép alapok: www.openstreetmap.hu)

A vonalat 1974-ben nyitották meg, 2010-ben pedig az osztrák Doppelmayr közreműködésével teljesen felújították. E felvonó egyik érdekessége, hogy Sentosa és a szingapúri-fősziget Faber nevű magaslata között közlekedve egy középállomást (Harbourfront station) is érint, amely konkrétan egy irodaház egyik tornyában helyezkedik el, 69 méter magasan.

Sentosa felé tartó kötélpálya középállomása: az irodakomplexum tornyaiban multinacionális cégek képviseletei működnek. (Flickr.com - Zoe Shuttleworth)

Ahogy említettem, a középállomás és Sentosa között egy viszonylag széles öböl helyezkedik el, természetesen nem kis hajóforgalmat bonyolítva le, így a felvonóoszlopokat magas vasbeton építményekre telepítették, ennek ellenére sajnos 1983-ban egy olajfúró hajó tornyának mégis sikerült beleakadnia, melynek következtében két kabin 55 métert zuhanva a tengerbe esett, hét ember életét kioltva. A nyomozás lezárása, valamint a közel hét hónapig tartó helyreállítás után számos biztonsági óvintézkedést léptettek életbe, hogy többé ne forduljon elő hasonló tragikus baleset.

Az öböl feletti szakaszt a 2010-es felújítás során 30 méterrel magasabbra emelték: a vasbeton építményre nagyobb méretű felvonóoszlopot telepítettek. (lift-world.info - 123erFan240d)

A gyászos eseményt leszámítva a kötélpálya a turisták körében töretlen népszerűségnek örvend - 1997-ben például a 25 milliomodik látogatót köszönthették. A 2010-es rekonstrukció után a megújult és nagyobb befogadóképességű kabinflottát egy VIP, azaz luxus szállítóegységgel is kiegészítették: a fényűző kabint kényelmes bőrkanapékkal, mini házimozival, italhűtővel és Swarovski kristályberakású üvegpadlóval szerelték fel - miközben az utazók a lenyűgöző szingapúri körpanorámában gyönyörködhetnek.

Kötélpálya egyik leglátványosabb szakasza az irodaház felől nézve - Sentosa irányába. (flickr.com - williacw)

Sentosa sziget, végállomás. A háttérben a másik - 2014-ben átadott felvonó oszlopai láthatóak, valamint jobbra a Skyline park ülőliftjének egyik oszlopa is kivehető. (flickr.com - Leonora Enking)

Ez már történelem, méghozzá a 2010-es nagy felújítás előtti időkből. Az előd-liftet a svájci Von Roll gyár szállította. Megfigyelhető, hogy az új változattal ellentétben ez kétköteles rendszerű volt, azaz a felső, fix tartó-kábelen gurultak a kabinok futóművei, a vékonyabb (végtelenített) vonókábel pedig mozgatta őket. (flickr.com - Leonora Enking)

Ezen a fotón jól látszik a kétköteles rendszer lényege. (flickr.com - Emran Kassim)

Kapcsolódó oldalak:

• http://www.sentosa.com.sg/en/getting-to-around-sentosa/getting-around-sentosa/
• http://www.lift-world.info/de/lifts/14902/datas.htm
• https://en.wikipedia.org/wiki/Singapore_Cable_Car
• http://www.mountfaber.com.sg/singapore-cable-car/sky-network

Horvátország legdélibb kikötővárosát, Adria gyöngyét talán már nem kell bemutatnom senkinek. Mondhatni szinte adta magát az ötlet, hogy a Dubrovnik mögött közvetlen elterülő, 412 méter magas Srđ-hegyre egy kötélpálya épüljön, hiszen onnan a kilátás az elénk terülő óvárosra, az adriai térségre, valamint a környező szigetekre páratlan.

Az elhatározás még a titói szocialista Jugoszláviában született a hatvanas évek végén. A Szovjetunió felé el nem kötelezett státuszt élvező dél-szláv államban a megbízást egy "nyugati" cég, az osztrák Waagner-Biro acélipari és kötélpálya gyártó vállalat nyerte, az ingaüzemű nagykabinos lift 1969 júliusára állt üzembe. A nagy népszerűségnek örvendő felvonó egészen a kilencvenes évek legelejéig, az akkor kirobbant dél-szláv háborúig üzemelt. A katonai szempontból kiemelt stratégiával bíró Srđ-hegy a horvát és szerb-montenegrói csapatok közt dúló harcok egyik leghevesebb helyszínévé vált, melynek következtében a dubrovniki felvonó, többek közt annak felső végállomása is súlyosan megrongálódott. A háború után a város műemlék épületeit az UNESCO segítségével újjáépítették, azonban a kötélpálya felső torzó-épülete még sokáig ott állt kvázi háborús mementóként.

A változásra 2010-ig kellett várni, ekkor adták át a Doppelmayr-csoporthoz tartozó, svájci Garaventa gyártmányú kötélpályát. Az ingaüzemben közlekedő 30 személyes kabinpár kb. 4 perc alatt ér fel a 18. századi katonai erőd szomszédságában található állomásra. A vendégeket a lenyűgöző panorámán kívül egy lépcsőzetes elrendezésű, teraszos étterem is várja, valamint a mellette lévő erődítményben berendeztek egy állandó kiállítást a környéken zajlott délszláv honvédő harcokról.

A  felvonónak van hivatalos weblapja is, ahol is egy "virtuális körpanoráma" segítségével megcsodálhatjuk az elénk táruló adriai térséget, az i-betűs ikonokra kattintva pedig az egyes helyekről (szigetekről, épületekről) kaphatunk hasznos információkat: www.dubrovnikcablecar.com.

 Az első generációs, osztrák gyártmányú felvonó egy korabeli képeslapon. (www.zeljeznice.net/forum - milan_s)

Srđ-hegyre gyalogosan is fel lehetett jutni. A háború után ez a felvonóház-torzó fogadta az ide érkezőket egészen a 2009-es augusztusi elbontásáig. (www.rat-u-gradu.alat.hr - Pero Matić)

2010-ben beüzemelt, CWA gyártmányú panoráma-kabinpár egyike. (www.lift-world.info - Christoph Kuhn)

Érkezés a 405 méter magasan fekvő, felső végállomás- és kilátó teraszhoz. Mindkét terminál szellősen lett kialakítva, azaz nem egy klasszikus értelemben vett (fedett) doboz-épületbe érkeznek a kabinok - a mediterrán időjárási viszonyoknak köszönhetően erre nincs is szükség. (www.lift-world.info - Christoph Kuhn)

A kötélpályát egyetlen felvonóoszlop támasztja alá. Formáját és kialakítását tekintve ugyanaz, mint ami az előd liftnél is volt - természetesen egy átfogó rekonstrukciót végrehajtottak rajta. (www.lift-world.info - Christoph Kuhn)

Videó egy oda-vissza útról. (link)