Kötélpálya blog

Augusztus közepe táján, pár nap erejéig ellátogattam Ausztriába. Természetesen velem volt a fényképezőm is, amit némely esetben "mozgóképes üzemmódba" kapcsoltam.

Egy nagyobb túra után, szálláshelyem felé menet sikerült lefilmeznem Salzburg és Karintia tartomány határán fekvő Katchberg sícentrum (Aineckbahn nevű) háromülős gyorsliftjének esti üzemzárását - azaz a székek begyűjtésének műveletét:

(Videólink)

Szintén tartományhatáron fekvő sí- és kirándulóközpont a Karintia-Stájerország közt található Turracher Höhe. Ausztriában a "Sommerrodelbahn", azaz a nyári bobpálya-műfaj nagyon népszerű. Természetesen nemcsak belföldiek keresik fel e lehetőséget kínáló helyeket, hanem számos külföldi vendég is, főleg a nyári főszezonban, ezért a bob-járművek hegytetőre történő gyors és hatékony visszaszállítása kulcskérdés. Így van ez Turracher Höhe esetében is, ahol külön erre a célra egy teljesen automatizált rendszert telepítettek:

(Videólink)

Számomra megunhatatlan hely a salzkammerguti Krippenstein. A Hallstatt mellett található sí- és kirándulóközpontról már több ízben írtam (Egy szoborkabin története; Katonai felvonó Dachstein hegyeinél; Képes nyári beszámoló a Dachstein mellől), most egyik liftjéről, a Gjaidalm felé közlekedő ingaüzemű, nagykabinos felvonójáról készítettem egy kis szösszenetet. Ausztriában már egyre kevesebb 1960-as évek elejéről származó liftet lehet látni üzem közben. Ezen ritkaságok közé tartozik ő is:

(Videólink)

Tokiótól nyugat felé, kb. kilencven kilométerre fekszik a főváros ivóvíz utánpótlását biztosító, Okutama nevű felduzzasztott tó, amely 1000 - 1200 méter magas hegyek között kanyarog. A Chichibu-Tama-Kai Nemzeti Park részét képező terület kedvelt kiránduló célpont is, a festői víztározó mentén több étterem és szálláshely is található. 1961-ben a tó északi, Kawano nevű területét egy 600 méter hosszú kötélpályával kötötték össze a tőle délebbre fekvő, Mitosanguchi nevű parttal. Az ingaüzemű, nagykabinos felvonó átkelés szempontjából nemcsak praktikusnak, hanem minden bizonnyal látványosnak is bizonyult, ahogy a tó víztükre felett áthaladt.

Ugyanebben az időszakban a kötélpálya közelében két hidat is átadtak, amely sajnos borítékolta a lift sorsát: forgalma jelentősen visszaesett, működtetése hamarosan veszteségessé vált és ezen a jegyár drasztikus csökkentése sem segített. Mindössze öt év eltelte után, 1966-ban az üzemeltetők úgy döntöttek, hogy átmenetileg leállítják és legfeljebb csak a téli hónapokban nyitják meg újra.

A valóságban azonban ez sosem következett be. A felvonó ötven évvel az "átmeneti" szüneteltetése óta áll, azonban érdekes módon nem bontották el, így mára turistalátványosság lett a fákkal és vadszőlőkkel benőtt végállomás-épületei, a szeméttel teli elhagyatott kabinjai, rozsdásodó felvonóoszlopai, melyek között még mindig ott feszülnek a kötélpálya acélsodronyai.

Okutama-tó részlete. A piros vonal a bezárt kötélpályát jelöli. (www.openstreetmap.org)

Déli oldal (Mitosanguchi) állomása. A kabint lassan birtokba veszi a vadszőlő. (wordpress.tokyotimes.org)

Ugyanazon végállomás tetejéről fotózva, előtérben az egyik felvonóoszloppal. Túloldal, szemben, valahol a fák között található az északi (Kawano) végállomás. (ridgelineimages.com)

Ott a fák mögött egy felvonóház bújik meg. (www.michaeljohngrist.com)

Olyan, mintha fék- és indexlámpákat szereltek volna a kabinokra, aminek persze nem sok értelme lenne. (www.michaeljohngrist.com)

Hajtótárcsák kötelek nélkül. Azokat legfeljebb a kabinok, illetve a felvonóoszlopok "tartják" még a helyükön. (www.michaeljohngrist.com)

A szellem-felvonóról és épületeiről további fotókat itt találunk:

• www.michaeljohngrist.com/2009/02/okutama-ropeway-haikyo-saitama
• www.benbeechphoto.com/okutama-ropeway
• wordpress.tokyotimes.org/high-up-haikyo-crumbling-japanese-cable-cars
• ridgelineimages.com/haikyo/okutama-ropeway

Tulfes / Ausztria

Update info (2020-06-03):
2020. márciusával a felvonót 53 évnyi szolgálat után leállították és elbontották. Helyére új liftet telepítenek ez év nyarán.

A húzóliftek tipikusan olyan felvonók, melyeket szinte csak téli szezonban lehet üzemeltetni. A "szinte" szót azért használom, mert akad azért kivétel: néhány helyen például a downhillesek - kerékpárjukon ülve - ezzel vontatják fel magukat. 1967-ben, amikor a tiroli Tulfes mellett lévő Glungezerbahn II épült, erről még nem volt szó. A síterep az osztrák Swoboda felvonóvállalattal közösen az alábbi ötlettel rukkolt elő:

Télen a megszokott üzemet látjuk.. (www.lift-world.info - Hank)

.. nyáron azonban lecserélve a húzós egységeket a kötélpályát ülőlift rendszerűvé alakítják át. (www.lift-world.info - Sören)

A végállomások mindkét üzemre alkalmas kialakításával, illetve széles portál-felvonóoszlopok használatával nem is tűnik túl bonyolultnak. Egyébként a technológiai fejlődéssel a liftcégek már kínálnak valódi, kompakt kombinált felvonórendszereket is - igaz nem húzóliftek esetében, melyeknél nem kell teljes átszerelést végrehajtani minden szezonnyitás előtt, azonban a maga idejében ez egy egyszerű és ötletes megoldási formának számíthatott. Érdekes, hogy ennek ellenére még sem terjedt el tömegesen anno más kiránduló- és síközpontoknál.

(www.lift-world.info - Sören)

A télen használatos kicsúszó dombot a nyári üzemkor elkerítik. (www.lift-world.info - Sören)

Az ülőliften utazók a dombtól kicsivel odébb szállnak ki, valamint be. A hozzá tartozó alépítményt egyébként télen elbontják. (Wikimedia - Mattes)

Kapcsolódó oldalak:

• http://www.lift-world.info/de/lifts/10107/datas.htm

Az idén kivételesen korábbra (május legvégén, illetve június legelején) tervezett ausztriai kirándulásom alkalmával igazi előszezoni hangulattal szembesültem. Salzkammergut néhány turisztikai gócpontját, mint például Hallstatt városkáját vagy Gmundent leszámítva a többi helyszínt viszonylag szerényebb számú közönség látogatta, nem beszélve a hegyi Hüttékről: az egyik ilyen helyen például én voltam az egyetlen ebédelni vágyó vendég, miattam kapcsolták fel a vendégtér világításait, valamint a háttérzenét. Az alábbi beszámolóban három helyszín kerül bemutatásra.

Katrin Seilbahn – Bad Ischl

Bad Ischl hallatán a turistáknak általában a következők ugranak be: isler sütemény, gyógyfürdő, Ferenc József császár, Lehár Ferenc zeneszerző. Talán kevesebben tudják, de az ötvenes évek legvége óta "házi" síhellyel is rendelkezik, méghozzá a délnyugatra fekvő 1542 méteres Katrin-hegyen. A nyáron is működő négyszemélyes gondola lift osztrák viszonylatban már korosnak számít: 1978 óta közlekedik, leváltva az 1959-ben üzembe állított elődjét.

Életkép a Katrin-lift völgyállomásának várócsarnokában. Nyári szezonban, főleg ha még kevés az utas (fénykép készítésekor én voltam az egyedüli), szakaszosan, azaz félóránként indítják be a felvonót. Ha az utasok elfogytak és az összes kiránduló megérkezett a felső végállomásra, ismét leállítják a következő kezdési időpontig. A fotón látható óra szerint még öt percet kellett várnom, hogy kinyissák az üvegajtót.

Az alsó végállomás felvonóházában az előd-lift garnitúrájából ki volt állítva egy kabin. Ezek még kétszemélyesek voltak: a bal oldali képen látszik az ajtó mellett lévő két síléctartó. A jobb oldali fotón látható, kabinra erősített fura csövek kvázi "lökhárítóként" funkcionáltak: a végállomáson miután lejöttek a végtelenített kötélpályáról, egymás mögött sorakozva lassan körbefordulva várakoztak az újbóli útra, ilyenkor egymásnak koccanhattak, a lökhárító megléte nélkül megsértve például a plexiüvegezésüket.

A képes beszámolót színesítve videofelvételt is készítettem a lefelé vezető útról. (Ha nem jelenne meg a beágyazás: YouTube link)