Kötélpálya blog

A most bemutatandó, érdekes mérnöki megoldás alapszituációja a húzóliftekkel foglalkozó bejegyzésben már említésre került, azaz hogy a korongos vagy csákányos sífelvonóknál létezik egy speciális eset, amikor a vonalvezetésük domborzati okokból nem tud nyílegyenes lenni, ilyenkor egy "kanyar" beiktatásával azt megtörik:

Davos/Parsenn, Svájc
(www.bergbahnen.org)

A fenti kép tanúsága alapján maga a megoldás nem tűnik túl bonyolultnak, azonban mégis akad ezzel kapcsolatban egy probléma. Ezt megvilágítandó, az alábbi grafikán egy elméleti kanyarlift sematikus ábráját láthatjuk:

(CC BY-SA)

A piros nyíl azt az irányt mutatja, amerre a sízőket vontatja a felvonó, míg a fekete a visszatérő irányt jelöli a völgyállomás felé tartó, üres szállítóegységekkel. A kötélpálya közepe táján lévő kanyarodást két fordító tárcsa biztosítaná. Itt lép be az előbb említett probléma, tudniillik a visszatérő egységek az ábrán jobbra lévő fordító tárcsánál váltanának irányt, szerkezeti felépítésükből fakadóan azonban ez eléggé nehezen kivitelezhető. Az alábbi fénykép megmutatja, hogy miért:

(www.skilift-info.de)

Ha a fotót szemügyre vesszük, beláthatjuk, hogy felül a szállítóegység kötélrögzítő szerkezete a visszaút során egyszerűen beakadna a fordítótárcsába - ha a sematikus grafikán ismertetett megoldást alkalmaznánk. (A teljesség igényével itt említeném meg, hogy volt szabadalmi megoldás erre a kötélpálya-kialakításra is, de költségessége miatt nem igazán terjedt el - ez az ún. Baco-rendszer.) Tehát más, egyszerűbb megoldást érdemes keresni, amely az alábbi animált grafikán látható:

(CC BY-SA)

Ha a piros nyíl útját követjük, az előző ábrához hasonlóan a felvontatott síző eljut a kanyar-útvonal végéig, majd kiszállás után az üres szállítóegység elindul visszafelé (fekete illetve szürke mozgó nyíl jelzi). A szaggatott vonal a legegyszerűbb megoldást mutatja, amikor is egy teljesen más útvonalon éri el újra a völgyállomást, azonban erre a szakaszra is külön felvonóoszlopokat kell telepíteni, megnövelve a kiépítés költségét. Ennek ellenére számos síhelyen találkozhatunk ilyen konstrukcióval. Ha a terepadottságok és más egyéb körülmények ezt mégis akadályoznák, akkor jöhet a rovat címét is adó "dupla csavaros" lift, mint másik megoldás.
Német körökben "Zwirbelkurvenlift-nek" nevezett (zwirbeln ~ forgat, pörget; Kurve ~ kanyar) megoldás előnye, hogy a kötélpálya hurok előre- és vissza-irányú szakasza egy kis részt leszámítva szinte végig párhuzamos úton halad (lásd. fekete színű, mozgó nyíl útvonala), így azt egy szokványos felépítésű lifthez hasonlóan közös felvonóoszlopokkal alá lehet támasztani. A grafikán pirossal jelölt tárcsa valójában két darab, egymás alatt lévő kerék: az alsó (a sízőt vontatva) az ábrán jobbra történő kanyarodást bonyolítja le, míg a felette lévő a visszafelé tartó egységeket fordítja a rajz felső részén látható, 180 fokos visszafordító tárcsa felé. A többemeletes fordító-rendszer élőben így szokott kinézni:

Kötélpálya-kavalkád avagy Zwirbelkurve.
Winklmoosalm - Steinplatte, Németország/Ausztria
(www.alpinforum.com - Harzwinter)

Az elsőre talán kuszának tűnő fotón kivehető a grafikán ismertetett elv. A hatalmas állványzat legalsó szintjén lévő fordítótárcsa segítségével kanyarodunk jobbra és haladunk tovább - lásd. kék ruhás sízők. A felette lévő tárcsa a visszafelé jövő, azaz a kép jobboldala felől érkező csákányos egységeket fordítja a háttérben látható, 180 fokos tárcsás fordítóegység irányába. A legfelső szinten pedig a már visszafordított szállítóegységek haladnak a völgyállomás felé, ismét párhuzamosan a felfelé jövőkkel. A magyarázó ábrák és fényképek után az alábbi videón láthatjuk mindezt működés közben is:

Egy hajdanvolt kanyarlift videója az ausztriai Tauplitz-sírégióban.

Kapcsolódó oldalak, témák:

• http://www.alpinforum.com/forum/viewtopic.php?f=45&t=53362
• Hogyan működik a húzólift?
• http://www.bergbahnen.org/lexikon/kapitel6.php

Az észak-csehországi Herlíkovice - Bubákov sírégió - főleg az ott kanyargó, szűk Elba-völgy miatt - nagy forgalmú parkolói közül az egyik kissé messze esik a sípálya legalsó szakaszától, így a vendégeknek jobb híján síbakancsban, léccel a vállukon kellett a hídon átkelni és fellépcsőzni a húzó-, vagy ülőlift völgyállomásához. Adódott tehát a kérdés, mit tegyen az üzemeltető, hogy megfelelő, de egyben olcsó megoldást találjon a problémára.

Az "új" lift elhelyezkedése.
(Térkép: www.snowhill.cz/herlikovice)

Vásároljon használt felvonót! Az elgondolás a kötélpályás világban nem szokatlan dolog, azonban a történet tartogat még egy érdekességet, hiszen a Graffer gyártmányú végállomásokat az olaszországi Folgarida sícentrumtól vásárolták, melyeket kétszemélyes ülős egységek mozgatására találtak ki, ehhez vettek még a szlovákiai Tátralomnicon szolgált, osztrák Swoboda/Girak gyártmányú négyszemélyes gondola-kabinokat és felvonóoszlopokat (ex Štart - Skalnaté Pleso kötélpálya). Így van egy klasszikus üzemű, azaz egysebességes ülőlift meghajtásuk, hozzá többsebességes-rendszerű gondola kabinokkal. (A szituációt jobban megvilágítva itt egy példavideó egy "normál" gondola-lift működésére.)

(www.lanove-drahy.cz facebook oldala)

Ahogy a fenti kép is jól mutatja, a végállomásokon a kabinok nem jönnek le a vonókötél-hurokról, hiszen nem lenne hová, hanem közvetlen visszafordulva folytatják útjukat. Ennek megfelelően a biztonságos ki- és beszállás szavatolása végett az öszvér-lift sebessége nem lett túl gyors, azt körülbelül 1,8 km/órás sebességben maximalizálták. Igaz, a kötélpálya hossza mindössze 172 méter, így a tempója még elviselhetőnek mondható, pláne, ha egy kiadós sízés után megfáradva kipihenhetjük magunkat a nagyjából hat perces út alatt, vissza az autóparkolónk felé.

A kabin gyorsrögzítő szerkezete közelről: normál esetben ha beérkezik a felvonóállomásra, a gumiharang mögötti nyitókart egy szerkezet fölfelé tolja, így megszűnik a közvetlen kapcsolat a vonókötéllel, a kabin pedig egy vezetősínen gurul tovább. Mivel erre a funkciójára itt egyáltalán nincs szükség, eltávolították a rögzítőkar végéről a gumikereket, illetve a sínen való guruláshoz szükséges görgőket is. A görgők helye - azaz a két lyuk jól látható a piros fordítótárcsához közeli résznél. Egyébként a görgők azért is kerülhettek leszerelésre, mert  azok hozzáértek volna a fotón látható kötéltárcsához. (www.lanove-drahy.cz)

YouTube videó a liftről

Kapcsolódó téma:

• Hogyan működik a kis-kabinos és ülős gyorslift?

További infók és fotók:

• http://www.lift-world.info/de/lifts/18034/datas.htm
• http://www.lanove-drahy.cz/?page=lan&lan=106
• https://www.facebook.com/lanovedrahy.cz/photos/?tab=album&album_id=10156801071485457

Mont Blanc szomszédságában található, 3842 méter magas Aiguille du Midi - kötélpályával történő - meghódítására egészen 1955-ig kellett várni, noha az első konkrét tervek már 1905-ben napvilágot láttak. Témánk főszereplője egy előd-felvonórendszer, mely inkább csak próbálkozásnak volt tekinthető, mivel számos elé háruló akadály miatt végül sosem juthatott fel Aiguille du Midi zord csúcsához.

Természetesen a terv eléggé merésznek tűnhetett a huszadik század legelején, hiszen a kötélpályás személyszállítás igencsak gyerekkorát élte. Ebben az időszakban lelkes mérnökök számos technikai megoldásokkal kísérleteztek, annak érdekében, hogy minél hatékonyabb és biztonságosabb liftet építsenek. 1908-ban adták át például svájc legelső személyszállító kötélpályáját.

Aiguille du Midi (Wikimédia - Garrondo)

A megvalósításra az első világháború után került sor: az első, 1059 és 1690 méteres tengerszint feletti magasság között közlekedő, ingaüzemű nagykabinos felvonó szakasz 1924-re épült meg, az olasz Ceretti & Tanfani nevű vállalat szabadalmi tervei alapján. A völgyállomás Chamonix város Les Pélerins körzetéből indult, La Para magaslatig. A lift átadását egyébként az itt rendezett téli olimpiai játékokra időzítették, amely a bob versenyszám nézőit szállította volna, az erre kialakított középállomásig. A határidőre azonban nem sikerült elkészülnie: a kabinpárból csupán egy közlekedett - ellensúly, azaz ellen-kabin hiányában - szállítókapacitását erősen leredukálva, így az olimpiai személyzetet leszámítva a nagyközönségnek még nyárig várnia kellett, hogy kipróbálhassa.

Felvonó indul Les Pélerins (Chamonix) völgyállomásról.
(www.remontees-mecaniques.net - Laurent Berne)

Az ország dél-nyugati csücskében található, körülbelül 5,6 négyzetkilométer nagyságú Dursey Island jellegzetes ír sziget: zord, sziklás partjait körbe az óceán hullámai ostromolják, lankás felszínét pedig parcellázott legelők borítják. Noha a terület alkalmas gazdálkodásra (a régmúlt időkben lakták is már), az eljutás kissé nehézkes volt, dacára annak, hogy viszonylag közel, azaz kb. kétszáz méterre fekszik az anyaországtól. Így vetődhetett fel egy olyan fajta összeköttetés ötlete, amely rosszabb időjárás ellenére is egy gyors és állandó átjutást kínál, ezzel is ösztönözve az embereket, hogy néhányuk ott újra letelepedjen vagy gazdálkodjon.

Dursey Island (Wikimédia - ArnoutVos)

A műszaki szempontból kissé szokatlan, de annál egyszerűbb felépítésű felvonót 1969-ben adták át a forgalomnak és a turisták körében is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Akik közlekedtek vele, elmondhatják, hogy utaztak Írország egyetlen libegőjével. A menetrendjét nem árt figyelni, mert Dursey szigetén se üzlet, se étterem, sem pedig szállás nem található, az ott lakók száma pedig alig néhány fő - a kempingezés viszont megengedett.

Dursey-sziget felől fotózva. A kötélpályának 1 darab kabinja van, amely ingaüzemben közlekedik. A szeles időjárás miatt két tartókábelen gurul, egy vonókábel pedig mozgatja. A liftet egyetlen ember kezeli, a főszigeten lévő felvonóházból. (Wikimédia - K. Jähne)

A felvonó alkalmas teherszállításra is, sőt segítségével állatokat is átvittek rendszeresen az egyik partól a másikra, melynek kapacitását 6 személy, illetve 1 szarvasmarhában állapították meg. Természetesen pontosan meghatározott max. teherbírása is van: ez 1200 font, azaz 544 kilogramm. Néhány éve azonban higiéniai és biztonsági megfontolásokból a helyi hatóság megtiltotta a haszonállatok (szarvasmarhák, juhok) szállítását, a gazdák tiltakozása ellenére. A közlekedési eszköz használatában a helybélieknek elsőbbségük van, azaz ők soron kívül igénybe vehetik. A kabin segélyhívóval - illetve félénkebb utasokra is gondolva - a Bibliából vett 91-es zsoltár szövegének másolatával, és egy szenteltvizes palackkal is fel van szerelve.

Két part között félúton. (www.durseyisland.ie)

A felvonóház belülről. Egyszerű technika; a fehér rácsnál találhatjuk magát a hajtóművet. (www.lift-world.info - PH)

Túloldalt, Dursey szigetén még egyszerűbb a felépítés: egy vasszerkezet, mely a tartókábeleket feszesen rögzíti, rajta a kabin mozgatásáért felelős vonókötél visszafordító csigájával (lásd. következő kép). A háttérben a felvonó karbantartó épülete látható, rajta a menetrend és egyéb hasznos információk tábláival. A helybéliek kocsival mennek a felvonótól a házukig. Előfordul, hogy némelyik autón rendszám sincs. (www.lift-world.info - PH)

Az előbb említett visszafordító csiga, gondosan bezsírozva. (www.lift-world.info - PH)

Átkelés után Dursey Island három "falva" közül az egyik: Tilickafinna (Wikimédia - Richard Webb)

Rövidfilm a kötélpályáról, még az új rendelkezés előtti időkből. (Videolink)

Kötélpálya hivatalos weboldala: http://www.durseyisland.ie/

Kapcsolódó oldalak:

• http://www.lift-world.info/de/lifts/15154/datas.htm
• https://en.wikipedia.org/wiki/Dursey_Island
• http://derstandard.at/2000043410923/Mit-Irlands-einziger-Seilbahn-nach-Dursey-Island