Klasszikus, saját hasonlattal élve "koffer" kinézetű, ingaüzemű nagykabinokból az idő és a technika haladtával már egyre kevesebb példány látható, ennek egyik még megmaradt képviselője az ausztriai Werfen mellett található Eisriesenwelt jégbarlang felvonója.
A liftet 1955-ben építették, 1968-ban pedig korszerűsítették - az osztrák De Pretis vállalat közreműködésével. A kötélpálya meredeksége is figyelemre méltó: a 712 méteres táv alatt 502 méter szintkülönbséget küzdi le (1084-1586 m). A felvonó völgy-állomása Werfen központjától kb. 15-20 perces autózással, egy igen kanyargós és meredek hegyi úton keresztül érhető el. A felső végállomás a Tennen-hegység (Tennengebirge) egyik sziklás falának oldalában található gyalogútjához csatlakozik, melynek végén, ha kissé vadregényesen is, de eljuthatunk a világ legnagyobb jégbarlangjának bejáratához.
A lift mai szemmel talán nem is annyira számítana nagykabinos típusúnak, mivel a kabinpár csupán 15-15 személyes, műszaki kialakítását tekintve azonban mindenképp azok közé sorolhatjuk.
A felvonó völgyállomása a kanyargós hegyi út végén lévő parkolótól egy hosszabb séta után érhető el, amit viszonylag meredek területre kellett felépíteni. (lift-world.info - darkstar)
A kabinpár 2-es tagja menet közben a sziklás Tennengebirge mentén. (lift-world.info - darkstar)
Klasszikus dizájnú liftszekrény még a régi időkből - modern, napelemes technikával ötvözve. Valószínűleg a kabin elektromos rendszerének energiaellátását biztosítja (lift-world.info - darkstar).
A képről óhatatlanul - e blog oldalain is bemutatott "Kémek a sasfészekben" című film jelenete jut eszembe..
A felső végállomás. A meredek kötélpálya kabinjának alja szinte a "növényeket súrolja". (familievaneelen.wordpress.com - egy online családi útinaplóból)
A végállomás után újabb, kb. 20 perces túra következik a jégbarlang bejáratáig - amely májustól októberig látogatható. (www.eisriesenwelt.at)
A jégbarlang egyik terme. Ha nem is pontosan erre értik, de a szépségért bizony meg kell küzdeni: a parkolótól a felvonóig, illetve a felvonótól a barlang bejáratáig tartó "bemelegítő" túra után több mint 1000 lépcsőfok megmászása vár még ránk. (Wikimédia)
A jégbarlangól:
A barlangrendszer teljes hossza 40 km hosszúságban nyúlik a hegy gyomrába és kisebb-nagyobb barlangok labirintusából áll. A többi barlang kialakulásához hasonlóan, e gyönyörű képződmény is a természet hosszú munkájának gyümölcse. A mészkő első rései és hasadékai a hegy kiemelkedésekor kb. 100 millió évvel ezelőtt alakultak ki, s az évezredek múlása során nagyobbodtak, terjedtek a kémiai reakciók és a víz eróziós hatásának köszönhetően. A havasok barlangjai minden pillanatban alakulnak, változnak, habár sok esetben a kiszáradás folyamata gátolja fejlődésüket.
Jégbarlangok többféle módon alakulhatnak ki. Az Eisresenwelt egy dinamikus barlang, mely azt jelenti, hogy a folyosók és a rések kapcsolatban vannak az alacsonyabban fekvő bejáratokkal és a magasabban fekvő nyílásokkal, így biztosítva a levegő keringését, mint egy kéményben. A külső hőmérséklettől függően, hogy melegebb vagy hűvösebb van-e odakint mit a hegy belsejében, a levegő felfelé vagy lefelé cirkulál. Télen, amikor a belső hőmérséklet melegebb, mint kint, akkor a hideg beáramlik és egészen fagypont alá csökkenti a hőmérsékletet a hegy belsejének alsó részein. Tavasszal, amikor az olvadó víz beszivárog a sziklák résein elérve a barlang hidegebb alsó részeit szép lassan gyönyörű jégalakzatokká fagy.
A XIX. század végén a barlangot csak a vadászok és a vadorzók ismerték, egészen 1879-ig amikor Anton Posselt, egy salzburgi természettudós 200 méterre a barlang belsejébe hatolt, és hivatalosan felfedezte. Egy évvel később felfedezéséről a hegymászó magazin cikket közölt, de ezután ismét a feledés homályába merült egészen 1920-ig. Ekkor Alexander von Mörk, a Salzburgi régió barlangászainak úttörője Posselt cikke alapján ismét felfedezte a jégbarlangot. Az ő expedícióját továbbiak követték, és a természet e feledhetetlen csodájának egyre több látogatója akadt, így 1920-ra megépült egy menedékház - a Forscherhütte – és megerősítették az egyszerű mászó útvonalat, hogy megkönnyítsék a barlanghoz való feljutást. 1924-re a barlang „jeges” része gyalog megközelíthetővé vált, és 1925-ben egy nagyobb menedékház is épült a régi mellett. 25 évig a barlang csak gyalogosan volt megközelíthető, de 1953-ra egy egysávos, burkolat nélküli út is épült, így autóval is megközelíthettük a barlangot. 1955-re egy kabinos felvonót építettek, mely 1084 méterről 1586 méterre repítette fel néhány perc alatt a látogatókat, így megkímélve őket a másfél órás mászástól.
Hójelentések.hu - hírtár
Témával kapcsolatos további oldalak:
Coub
Szólj hozzá!
Címkék: olvasónktól Ausztria Salzburg Tirol Werfen Eisriesenwelt Kaiserlift