Kötélpálya blog

Törökország legnépesebb városának tömegközlekedési hálózata igen sokszínű: metró-, villamos-, metrobus-  és autóbuszvonalain kívül három földalatti és egy föld-felszíni siklóval, (törökül füniküler) valamint két kabinos felvonóval (teleferik) is rendelkezik, köszönhetően főleg földrajzi adottságainak. A tematikánkba illő öt jármű az Aranyszarv-öböl (Haliç) és a Boszporusz-tengerszoros által határolt, ék-szerű területen, egy pedig a közvetlen szomszédságában található. Ezeket vesszük most sorra.

Isztambul tömegközlekedési hálózata: a kinagyított részen a bejegyzés vonalai, pirossal bekeretezve. (Térképalap: Wikimédia - Maximilian Dörrbecker)

F2 - "Tünel"

A közlekedési térképeken F2-vel jelölt vonal a város legrégebbi siklója. Érdekes módon - egyes helyett - kettes sorszámot kapott technikatörténeti érdekességet a városban egyszerűen csak Tünel-nek nevezik, amely törökül alagutat jelent. A földalatti siklót 1875-ben adták át a közforgalomnak, felavatva az akkori Oszmán Birodalom kvázi első városi metróját.

Beyoğlu (régi nevén Pera) és Karaköy (régi nevén Galata) városnegyed már a 19. század közepén fontos pénzügyi és kereskedelmi szereppel bírt: az öböl feletti meredek dombon, Beyoğlu-ban külföldi nagykövetségek, előkelő szállodák és kereskedelmi társaságok épületei sorakoztak, a másik, öbölparti részen tőzsdecégek, bankok és kikötők voltak találhatók. Noha a két csomópont között a távolság nem nagy, a hirtelen növekvő szintkülönbség miatt eléggé meredek sugárút tudta csak összekötni, melyen naponta átlagosan 40 000 ember közlekedett fel és alá. 1867-ben egy francia mérnök, Eugène-Henri Gavand éppen turistaként tartózkodott az akkor még Konstantinápoly néven ismert városban. Megdöbbentette, hogy hány ember küzdi le naponta a meredek Yüksek Kaldırım sugárutat. Miután visszatért Franciaországba, kidolgozta megoldási tervét, amelyet egy évvel később be is mutatott a török birodalmi tanácsnak. A földalatti siklóvasút ötlete tetszett a Szultánnak, így minden akadály elhárult az építkezés elől - vagy inkább csak majdnem, mivel közbeszólt a történelem: a franciaországi porosz invázió megakasztotta a francia székhelyű részvénytársaság megalapítását. Gavant kénytelen volt az Egyesült Királyságban bejegyeztetni a céget (The Metropolitan Railway of Constantinople from Galata to Pera), hogy végre elkezdődhessen az építkezés, azonban a kb. fél kilométeres alagutat így is csak 1874 legvégére sikerült befejezni a beruházó cég és a földtulajdonosok között felmerült viták miatt. A következő évre ünnepélyes keretek között, prominens államférfiak jelenlétében megnyitották a siklót.

Tünel nevű sikló korabeli metszetrajza. Középen látható Isztambul egyik meghatározó történelmi épülete: a Galata-torony. (Wikimédia)

Az 574 méter hosszúságú pályán faburkolatú szerelvény-pár közlekedett ingaüzemben. A szerelvény egyik kocsija a személyszállításért volt felelős, első- és másodosztály szakasszal, valamint külön férfi és női utazó résszel. A szerelvény másik tagját egy zárt teherkocsi képezte mellyel különböző árukat, állatokat vagy éppen szekeret is lehetett szállítani. Az acélkábeleken keresztül a siklót a felső állomásépület mögötti aknában helyet kapott gőzgép mozgatta. A pálya szintkülönbsége 61 méter, a tégla-alagút meredeksége nem egyenletes: 2 és 15% között változik és enyhe függőleges ívet ír le (lásd. a korabeli metszetrajzon).

Eredeti szerelvény-pár egyik tagja, amely egy személy- és egy teherszállító siklójárműből állt. A teherkocsi elején az acélkábelt felfogató mechanika látható. (Wikimédia)

Az eredeti műszaki felállás viszonylag sokáig, egészen 1968-ig tartott, ekkor három évre bezárták, átfogó renoválás céljából. A meghajtást elektromos rendszerűre cserélték, a vonal korszerű, acélkarosszériás szerelvényeket kapott, a párhuzamosan futó dupla pályát egyvágányúra cserélték, középen kitérő rendszerrel. A hagyományos vasúti pálya helyett a párizsi metróhoz hasonló, vezető-sínes gumikerekes rendszert alkalmaztak a vibrációk csillapítása érdekében. 2007-ben 170 személyes szerelvény-párt helyeztek üzembe, valamint megerősítették az alagutat, hogy jobban ellenálljon a városban gyakran előforduló földrengéseknek.

Karaköy alsó díszes végállomása 2007 előtti időből. (Wikimédia - bertilvidet)

Ugyanaz az állomás, újabb korszerűsítés után. A jellegzetes falfestések helyett immáron egy jóval egyszerűbb burkolatot kapott. (Wikimédia - A.Savin)

Beyoğlu állomás a 2007-után üzembeállított siklójárművel. 2013-ban ünnepelte 138 éves születésnapját a Tünel. (flickr.com - Florian Lehmut)

F1 (Füniküler Taksim - Kabataş)

Szintén Beyoğlu városrészben közlekedő sikló a turisztikailag fontos szerepet betöltő Taksim tér és a Boszporusz-parti Kabataş között közlekedik. A vonal csatlakozik a Taksim - Tünel nosztalgiavillamos (T2) vonalához, az M2-es (zöld) metró vonalhoz, valamint kapcsolatot teremt Kabataşnál a T1-es villamosviszonylattal és a közeli kikötőre bejövő kompjáratokkal. A siklót 2003-ban kezdték építeni és 2006-ban adták át az osztrák-svájci Doppelmayr-Garaventa csoport közreműködésével. A pálya hossza 0,6 kilométer, az alagút maximális meredeksége 22%. Az utazás 2 és fél percet vesz igénybe, kihasználtságára jellemző, hogy csúcsidőben akár 3 percenként indítják a háromszázhetvenöt-személyes szerelvénypárt.

A siklómetró forgalmas csomópontontokat köt össze, ezért indokolt a nagy befogadóképességű szerelvény. (Wikimédia - A.Savin)

Beltér: akár egy "hagyományos" metrókocsiban. (Wikimédia - Dosseman)

Taksim állomáson az üvegfal mögötti hajtótárcsák vidám színeket kaptak - a tarka rajzok mindkét végállomásra jellemzőek. (Wikimédia - Dosseman)

F3 "Vadistanbul Skyrail"

Isztambul egyetlen földfelszín felett közlekedő siklójárműve. Mivel a 750 méteres pálya végig betonhídon fut, ezért monorailként, azaz egysínes magasvasútként is hivatkoznak rá, azonban műszaki terminológiai értelemben tévesen, mivel a működési elve megegyezik a többi siklóéval. A vonal a város északi határán lévő bevásárlóközpontot (Vadistanbul) köti össze az M2-es (zöld) metró végállomásával (Seyrantepe), illetve a Galatasaray sportklub futballstadionjával. A pálya érdekessége, hogy Vadistanbul állomás felé eső részénél egy viszonylag szűk S kanyart ír le - mindezt úgy, hogy a járműpárt acélkábelek mozgatják. A svájci Bartholet által épített rendszer 2017-ben készült el.

(Bartholet reklámvideója)

F4 (Füniküler Boğaziçi Üni./Hisarüstü - Aşiyan)

Isztambul legújabb siklója ismét földalatti vezetésű, amelyet idén, 2022 őszén adtak át. A megbízást az F1 vonalhoz hasonlóan a Doppelmayr-Garaventa felvonóóriás kapta. A siklómetró fő feladata az Aşiyan (boszporuszi) kikötő és a nyolcvan méterrel feljebb található műszaki egyetem (Boğaziçi Üni./Hisarüstü) összekötése. A pálya hossza 750 méter, amelyen két darab 200 fős befogadóképességű jármű közlekedik. E vonal tekinthető a vele csatlakozó - mindössze 3,3 km hosszú - M6-os metró kikötőhöz vezető "meredek szakaszának".

Sajtókép a megnyitásról (doppelmayr.com)

A kitérőt elhagyva a szerelvény hátsó ablakából fotózva: a kép közepén a másik szerelvény távolodik éppen. A pálya két oldalán a szerviz, illetve kimenekítő peronok láthatók. (Wikimédia - Alikam1896)

TF1 (Maçka - Taşkışla teleferik hattı)

Az F1 siklótól északra találhatjuk Maçka és Taşkışla városnegyedet, mely két szomszédos magaslaton fekszik, a közte lévő parkosított völgy pedig egészen a Boszporusz partjáig húzódik. Ezen két rész összeköttetésére létesült felvonót 1993-ban építette a francia Poma vállalat. A kötélpálya hossza mindössze 333 méter, így az utazás csupán pár perces. Rajta két, 2 x 6 személyes kabincsoport (azaz összesen 4 kabin) közlekedik ingaüzemben, oda és vissza. A felvonó hétköznap reggel fél nyolc és este kilenc óra között (vasárnap reggel nyolc és este hét óra) közlekedik ütemes menetrend szerint.

A park felett lebegnek a fehér kabincsoportok. A kötélpályát nem támasztja alá egyetlen felvonóoszlop sem. (Wikimédia - Myaymaz)

Az ingaüzemű, 2 x 6 személyes kabincsoport egyik fele. A vastagabb tartókábelen futóműveik segítségével gurulnak, a vékonyabb (a képen kissé nehezen kivehető) acélsodrony mozgatja őket. (Wikimédia - A.Savin)

A terminálon a kabinok végei szétnyílnak, ahol egymásnak háttal ülhet be 3-3 ember. A jellegzetes kinézetű szállítóegységek a francia síterepeken is ismertek voltak. (Wikimédia - A.Savin)

TF2 (Eyüp - Piyerloti teleferik hattı)

Ez a felvonó kissé kilóg az előzőek sorából, mivel az Aranyszarv-öböl túlpartján található, azaz a bejegyzés elején említett ék-alakú földrész közvetlen szomszédságában. Az Aranyszarv autópályahídtól északra fekvő Piyerloti-domb inkább turisztikai célpont, így a felvonó elsősorban külföldi, valamint helyi látogatókat szolgál ki. Az Eyüp városrészen található magaslat Pierre Loti francia tengerésztisztről kapta nevét, aki természetesen a helyszínen is megfordult. Az ott található Aziyade nevű étterem az ő emlékét őrzi: a név az írói karriert is befutott Loti első könyvének főszereplőjére, egy fiatal hárem lányra utal. Ezen kívül hat történelmi kúria is található a vidéken: 2000-ben  ezeket felújították és szállodává alakították át. A dombról remek kilátás nyílik a városra és az öbölre. A 2005-ben átadott 380 méter hosszú kötélpálya típusa a francia társához hasonlít, azaz két nyolcszemélyes kabinpár (2x(2x8)) ingázik oda-vissza. Az építéssel az olaszországi (dél-tiroli) Leitner vállalatot bízták meg. A felvonó reggel nyolctól egészen este tizenegyig (téli szezonban este tízig) közlekedik. Érdekesség, hogy útközben a lift alatt a domboldalra épült Eyüp-temető láthatjuk: a felső végállomásnál szinte "átrepülünk" a síremlékek felett.

Csoportlift az alsó terminál közelében, háttérben a Piyerloti-domb. (Wikimédia - Mister No)

A felső végállomás előtt közvetlen a síremlékek felett halad el a felvonó. Háttérben az Aranyszarv-öböl látható. (Wikimédia - Mister No)

Kapcsolódó oldalak:

• http://transport.itu.edu.tr/docs/librariesprovider99/belgeler/2014-03-14_tunnel_v9.pdf
• https://en.wikipedia.org/wiki/T%C3%BCnel
• https://en.wikipedia.org/wiki/F1_Taksim%E2%80%93Kabata%C5%9F_funicular_line
• https://en.wikipedia.org/wiki/F3_(Istanbul_funicular)
• https://www.doppelmayr.com/news/200-ful-rumeli-hisaruestue-asiyan-fuenikueler/
• https://www.doppelmayr.com/referenzprojekte/referenzprojekt-375-ful-taksim-kabatas-istanbul/
• https://www.bartholet.swiss/en/urban/funicular-railways/funicular-railway-vadistanbul-turkey
• https://en.wikipedia.org/wiki/Ma%C3%A7ka_Gondola
• https://en.wikipedia.org/wiki/Ey%C3%BCp_Gondola
• https://www.leitner.com/unternehmen/referenzen/detail/gfr-2-2-8-eyuep-piyerloti/