Kötélpálya blog

A Budai-hegyekben a menetrend szerint járó Fogaskerekű vasút mellett talán a másik legnagyobb műszaki attrakciónak számít a Jánoshegyi Légpálya, avagy ismertebb nevén a Libegő.

Története egészen a harmincas évekig nyúlik vissza, amikor ifj. Hantos István mérnök állt elő először a Zugliget és János-hegy közé építendő drótkötélpálya ötletével, amely akkor csak az előkészületekig jutott el. 1940-ben a Fővárosi Villamos Vasút Vállalat által újra naprendre került az építése, de a második világháború kitörése miatt ez újra meghiúsult. 1945 tavaszán újra előjöttek az ötlettel, ekkor már egy egész kötélpálya-rendszer részeként, olyan lift-tervekkel mint például a Hármashatár-hegy és Óbuda határa közt létesítendő felvonóval. Természetesen ebből a változatból sem lett semmi.

1967-ben történt az igazi fordulat, amikor Budapest XII. kerületi tanácsa határozatot hozott a drótkötélpálya építéséről. A terveket az Út- Vasúttervező Vállalat készítette. Az építkezés 1969-ben indult meg Pataki László irányítása alatt, valamint az Országos Bányagépgyártó Vállalat fővállalkozásában. A kötelet, illetve a lift székeit Ausztriából importálták, a felvonóoszlopokat Tatabányáról szállították és a helyszínen egy szán-szerű szállítóeszközzel csúsztatták a helyükre. Stílusában a 60-as, 70-es éveket idéző völgyállomás épülete a volt 58-as villamos végállomásánál, ma kempingként üzemelő terület bejáratánál található. A kötélpálya hossza 1040 méter, szintkülönbsége pedig 262 méter, az út kb. 12 percig tart. A felső állomástól nem messze található az Erzsébet kilátó, valamint a Gyermekvasút János-hegy, valamint Virágvölgy állomása.

A Libegőt hivatalosan 1970. augusztus 20-án adták át a nagyközönségnek, amely azonnal népszerűvé vált: a megnyitáskor a zugligeti állomásnál már többezres kígyózó tömeg várakozott, az üzem első évtizedében pedig nem kevesebb, mint 4,5 millióan utaztak vele. A névadásra a kerületi vezetés pályázatot írt ki. A végül is „nyertes” Libegő név viszont nem szerepelt a rengeteg beküldött javaslat között.

1990-es évek elején a felvonó egy nagyobb felújításon esett át, a székeket ismét az osztrák Girak sífelvonógyár által szállított, de korszerűbb típusúakra, a kötelet viszont magyar gyártmányúra cserélték, amelyet 1992-ben újra egy megbízhatóbb, osztrák változatra kellet lecserélni. A drótkötelet mozgató, eredetileg fix sebességű villanymotort is kicserélték változtatható sebességűre (0,3 - 2 m/s között). Érdekesség, hogy az első üzembe helyezett kötél 9 év alatt összesen 20 métert nyúlt, ezért 4 alkalommal kellett lerövidíteni. (Ez a nyúlási érték egyébként normálisnak számít.)

A baleset szerencsére ezidáig elkerülte a Libegőt és a kezdeti szemetelések a felvonó alatti lakókertekben, az utazók lábának elkapdosása, valamint a Libegőre való felkapaszkodások is megszűntek. Kisebb üzemzavarok egyszer-egyszer előfordultak a lift történetében, egy esetleges áramszünet esetén, „evakuáláskor” a segédüzemet egy Lada 1300-as benzinmotor látja el. A lift üzemeltetését a BKV Zrt. végzi.

Épül a Libegő. (hg.hu)

Régi fotón üzem közben az első generációs székekkel. (egykor.hu)

Libegőt népszerűsítő, korabeli plakát. A völgyállomásnál még villamos-csatlakozással. (hg.hu)

Zugligeti völgyállomás épülete. Lassan időszerűvé válik a felújítása, esetleg átépítése egy stílusosabbra. (Wikipédia)

Panorámában gazdagabb völgy-menet. (Wikipédia)

Libegővel foglalkozó ajánlott oldalak:

• http://hu.wikipedia.org/wiki/Libeg%C5%91
• http://hg.hu/cikk/design/10169-40-eve-libeg-a-libego/
• http://egykor.hu/budapest-xii--kerulet/libego/1254
• http://fovarosi.blog.hu/2010/08/20/40_eve_libeg