Kötélpálya blog

A német-osztrák-svájci nagy liftgyártók mellett érdemes említést tenni egy szintén neves, franciaországi vállalkozásról is, a Pomagalski vagy ismertebb nevén a Poma vállalatról.

A grenoble-i székhelyű vállalkozást Jean Pomagalski alapította 1947-ben, de már jóval a cége megalapítása előtt egy gyors és hatékony sífelvonó tökéletesítésén fáradozott. Húzólift találmányát végül is sikeresen megalkotta, így elkezdődhetett az értékesítés. Marketingstratégiai okokból a rendszert egyszerűen Pomaliftnek nevezte el, szakmai körökben is így hivatkoznak rá, amelynek alapelve és technikai alapja még mind a mai napig változatlan.

A fenti oktató videó jól szemlélteti a Poma-rendszerű húzóliftek elvét: szemben a hagyományos kialakítással, kötél és csévélőrendszer helyett a korongos húzóegységek teleszkópos rúddal rendelkeznek, illetve nincsenek fixen rögzítve a kötélpályán, hanem az alsó végállomáson egy automata berendezés összegyűjti őket. Ugyanott a kiadagolást szintén egy automatikus rendszer végzi. A húzóliftekről bővebben itt lehet olvasni!

Bő tíz év elteltével a cég profilja az ülőliftekkel bővült, sőt termékével meghódította az észak-amerikai piacokat is.

Poma egy korai szériás, kétszemélyes ülőliftje Vermontban (USA). (Wikimédia - Crystalmountainskier)

Francia síturizmus a hatvanas években hihetetlenül felfutott, olyannyira, hogy a megnövekedett számú vendégsereget az akkortájt üzemelő húzó- és ülőliftek alig bírták kiszolgálni, így technikailag tovább kellett lépni a szállítókapacitás drasztikus emelése végett. A szomszédos Svájcban ekkor már kiforrott konstrukciójú gondola-liftek üzemeltek, valamint Franciaországban is megjelentek olyan felvonógyárak, melyek kínáltak ilyen típusú kötélpályákat. A Poma vezetése rájött, arra már nincsen idő, hogy egy teljesen új konstrukciót kifejlesszenek és teszteljenek, ezért úgy döntöttek, hogy a francia Sacmi nevű konkurens felvonógyárat felvásárolják, az általuk kitalált kis-kabinos felvonó rendszerét pedig továbbfejlesztik. A műanyag és plexi anyagok felhasználásával készült személyszállító kabinokat a Poma érdekeltségébe tartozó Sigma Plastique gyárral közösen tervezték és gyártották, formáját és műszaki megoldását tekintve forradalminak, sőt egyenesen futurisztikusnak számítottak.

Korabeli reklámfotón a debütáló négyszemélyes gondolalift, a Sigma SP4-es típusú kabinja látható. A végállomáson - amikor a személyszállító egység lejön a végtelenített vonókötélről - a tojás formára emlékeztető kabin automatikusan szétnyílik. Mivel a plexi ablakok nem voltak nyithatóak, menet közben egy kallantyú segítségével résnyire "szét lehetett feszíteni" a kabin falát. (www.remontees-mecaniques.net - Laurent Berne gyűjteményéből)

 A hetvenes évek közepén a csehszlovák Tatrapoma nevű gyár a francia cég licence alapján gyártotta ugyanezen rendszerű lifteket, így például a szlovák síterepen is találkozhattunk vele. (Wikimédia - Pudelek)

A franciaországi Courchevel sícentrumának hajdani gondola-liftje: a "szétnyílt tojásokat" az automata rendszer a völgyállomáson lassú sebességgel visszafordítja. (lift-world.info - Kaldini)

1970-es években a Poma is piacra dobta saját kétsebességes ülőlift konstrukcióját, valamint a világon először ők forgalmaztak hatszemélyes kiskabinos gondola-lifteket ugyanezen időszakban, a rendszer „lelkének” számító kuplungos kötélrögzítő készüléket (amely segítségével a kabin le tud jönni a végtelenített kötélpályáról a végállomásokon) is tovább tökéletesítették: a konstrukció olyan sikeres lett, hogy más külföldi felvonógyártó is átvette a szerkezet alapelvét. A cég a nyolcvanas évek elején belépett a nagykabinos, ingaüzemű liftek piacára is, azonban itt sem kezdtek egy teljesen új technológia kifejlesztésében, hanem alapként egy svájci felvonógyártól licencet vásároltak meg. Mindeközben a Poma komoly világcéggé nőtte ki magát, a Föld számos pontján megtalálhatóak voltak Kínától az Egyesült Államokig, jelenleg is a világ 73 országába szállít különböző típusú lifteket.

Grenoble folyója felett átívelő, Poma gyártmányú csoportlift. A liftről bővebben itt írtam. (lift-world.info - Peter Lovás)

A szlovéniai Bohinj és Vogel hegye közt közlekedő, Poma gyártmányú, ingaüzemű, nagykabinos lift. (lift-world.info - whistler)

A cégtől sosem álltak messze az innovatív megoldások. Ilyen például a nyolcvanas évek közepén épített és napjainkban is üzemelő, franciaországi Megève "lebegő-siklója". Működési elve a későbbi időkben elterjedt Funitel-rendszerre hasonlít. A kötélpályán két 75 személyes kabin közlekedik ingaüzemben. (www.remontees-mecaniques.net)

Mindezek ellenére az 1990-es években szerény időszakot könyvelhetett el a cég, mind eladás, mind látványos innováció terén - egyesek az évtized közepét jellemző, hóban ínséges időjárást okolták. A kétezres évek legelején a piac egyik konkurens cége, a dél-tiroli Leitner felvásárolta a Poma részvényeit, ugyanakkor nem olvasztotta teljesen magába, hanem stratégiai partnerségi szerződést kötött vele, ezzel egymást kölcsönösen is erősítve. Csak az észak-amerikai kirendeltségüket egyesítették, Leitner-Poma néven. A coloradói székhelyű társaság nemcsak az amerikai piacot látja el, hanem a kanadai, ausztrál és új-zélandit is. Első számú konkurenciájuk a szintén európai, azaz osztrák tulajdonú, Salt Lake Cityben lévő Doppelmayr CTEC.

2010-ben felújított Roosevelt Island Tramway nevű városi kötélpálya New York City-ben, a Leitner-Poma közreműködésével. (Wikimédia - Jim.henderson)

Kapcsolódó oldalak:

• http://www.bergbahnen.org/lexikon/hersteller/poma.php
• https://de.wikipedia.org/wiki/Pomagalski
• http://www.remontees-mecaniques.net/forums/index.php?showtopic=14862

Egy olyan országnak amely komoly felvonógyártó hagyományokkal (valamint nem elhanyagolható mennyiségű kötélpályával) büszkélkedhet, elengedhetetlen feltétel a kellő számú szakmai utánpótlás, valamint az ezt biztosító, magas színvonalú oktatási intézmények megléte. Ilyen például e bejegyzés főszereplője, az ausztriai Salzburgtól 20-25 km-re lévő, Hallein városában található ipari szakiskola is. Számos szakterület mellett felvonó technikusokat is képeznek, összesen három és fél év oktatási időtartamban, mely az alábbi területeket fedi le: új felvonók szerelése, meglévők karbantartása, javítása és biztonságos üzemeltetése, valamint a liftekhez kapcsolódó mechanikai, elektro- és vezérléstechnikai ismeretek. A szerzett tudást az ipari tanulók rögtön a gyakorlatban is el tudják sajátítani, ehhez nem kell messzire menniük, elegendő az iskola felvonó-csarnokába átsétálniuk:

(Ha nem jelenne meg a beágyazott videó, katt ide!)

Ahogy a hivatalos megnyitón készült videó is mutatja, "labor-felszerelés" alatt a legtöbb síterepen előforduló, korszerű lift példányokat értik, méghozzá egy az egyben megépítve. Mivel egy dinamikusan fejlődő ágazatról beszélünk, az ország és az iskolának helyet adó tartomány szempontjából eme beruházás gyorsan meg fog térülni. Rögtön három felvonó is üzemel a csarnokban:

Egy hagyományos, Doppelmayr típusú, korongos húzólift (www.lift-world.info - Torben Unterfeld)

Négyszemélyes, Leitner gyártmányú, kétsebességes ülőlift. A háttérben kivehető, hogy a végállomás mellett még egy "éjszakai" tároló részleg is helyett kapott. (www.lift-world.info - Torben Unterfeld)

Kombinált felvonó: nyolcszemélyes kabin, illetve négyszemélyes burás székkel, Doppelmayr-gyártól (www.doppelmayr.com).

A palettából már csak a nagykabinos ingalift hiányozna, azonban az már nemigen férne be a szűknek így sem nevezhető csarnokba..

Felvonó főbb adatait összefoglaló tábla (völgy- és hegyállomás tszf. magassága, kötélpálya hossza, stb.) itt sem maradhat le, pláne hogy oktatási intézményben vagyunk, még akkor sem, ha az értékek egy kissé megmosolyogtatók. Azt mindenesetre megtudhatjuk hogy Hallein városa, azon belül is a szakiskola 445 méter magasan fekszik. (www.lift-world.info - Torben Unterfeld)

Majdnem pontosan két éve írtam a francia-olasz, Mont Blanc vidékét átszelő, látványos kötélpálya-rendszerről. Azóta történtek változások az olaszországi Courmayeur háza táján: az osztrák Doppelmayr közreműködésével már egy teljesen megújult felvonórendszer várja a látogatókat.

A kétszakaszos kötélpályán két pár 75 személyes, kör alakú panorámakabin közlekedik, amelyek menet közben folyamatos és szép lassú ütemben körbe forognak, így minden utas megcsodálhatja az eléje táruló háromszázhatvan-fokos panorámát - érdekességképpen: ez a szokatlan, forgó megoldás elsőként a CWA kabingyártó vállalat által a svájci Titlis sírégióban mutatkozott be még a kilencvenes évek legelején. Egyébként a felérkezés után sem lehet panaszunk a kilátásra, ahol többek között rálátunk a 4810 méter magas Mont Blanc csúcsára, ugyanis a Punta Helbroner hegyére épült kilátóépület és panoráma terasz 3466 méteres magasságban található.

Építkezés a Punta Helbronner csúcsán
(Skyway Monte Bianco - www.cordeemontblanc.eu)

Maga a völgyállomás 1300 méteren fekszik, tehát körülbelül 2160 méteres szintkülönbséget küzdünk le igen rövid idő alatt, csupán egyetlen átszállással.

Courmayeur településnél lévő völgyállomás 1300 méteren. A francia név nem véletlen: a városka az Aosta-völgy nevű, olaszországi autonóm régió területén található.
(Skyway Monte Bianco - www.cordeemontblanc.eu)

Korszerű vezérlés és felügyeleti eszközök
(Skyway Monte Bianco - www.cordeemontblanc.eu)

2172 méter magasan lévő, Pavillon du Mont Fréty nevű középállomás látványterve. Itt át kell szállnunk a felső kötélpálya-szakaszhoz.
(Skyway Monte Bianco (Funivie Monte Bianco S.p.A.) - www.cordeemontblanc.eu)

Punta Helbronner felső végállomás és kilátókomplexum
(Skyway Monte Bianco - www.cordeemontblanc.eu)

Noha látványkép, de ebből a szemszögből jól érzékelhető, merre is helyezkedik el a (fotó bal oldalán lévő) Mont Blanc csúcsa. Nem tudom kinek jön le elsőre, nekem mindenesetre látnom kellett az építész skiccét, hogy rájöjjek: az épület hegyi kristályokat szimbolizál.
(Skyway Monte Bianco (Funivie Monte Bianco S.p.A.) - www.cordeemontblanc.eu)

Innen szó szerint karnyújtásnyira található az olasz államhatár, majd egy másik, Télécabine Panoramique Mont Blanc nevű csoportlifttel át is kelhetünk Franciaországon, többek között a Géant-gleccserfolyam felet a 3842 méteres Aiguille du Midi nevű sziklacsúcs felé, onnan pedig egy kétszakaszos felvonóval Chamonix völgyébe.

Télécabine Panoramique Mont Blanc nevű csoportlift a franciaországi Aiguille du Midi felé (Wikipédia - Giorgio Ravera - Opera propria)

Noha a szomszédos Chamonixban is egy hasonló, ingaüzemű felvonó-rendszer működik (igaz, nem forgó kabinokkal, viszont 2740 méteres szintkülönbséget hidal át), a franciák eléggé erős konkurenciát kaptak. Nem csoda, hiszen az előd-kötélpályához képest az olasz oldalon hatalmas minőségi ugrásról beszélhetünk, mind műszaki, mind kényelmi szempontból, valamint törekedtek a legmodernebb technikát felvonultatni, beleértve a futurisztikus felvonóépületeket is. Mindazonáltal az újonnan kialakult helyzetet a francia kollégák talán a saját hasznukra is tudják fordítani, mivel a két ország három kötélpályáját magába foglaló felvonó-rendszerével egy nagyon látványos és emlékezetes utazást tehetünk Chamonix és Courmayeur között, átszelve Mont Blanc hegyvonulatait és gleccsereit, ráadásul most még kényelmesebben és gyorsabban.

Ami pedig az árakat illeti, magyar mércével nézve nem olcsó az Alpok legmagasabb csúcsában gyönyörködni: egy retúrjegy ára jelenleg 45 Euróba kerül.

A nagyszabású beruházás előtt a képen látható felvonóval, illetve gyalogosan juthattunk fel Punta Helbronner csúcsára (Wikipédia - Giorgio Ravera - opera propria)

A francia konkurencia: a legutolsó átfogó rekonstrukció 1991-ben történt, így már nem ez a felvonó a legkorszerűbb.. (Wikimédia - Clément RAOUX - CC-BY-SA-2.5.)

Korábbi blog-bejegyzés:

• Courmayeur - Chamonix: felvonókkal a Mont Blanc hegyláncain

Témához kapcsolódó oldalak:

• www.montebianco.com - felvonó hivatalos oldala
• www.cordeemontblanc.eu - weblap a projektről

Idei nyári képes beszámolómban Tirol keleti felébe kalauzolom el az olvasókat.

Zillertal - Ahornbahn:

Erről a felvonóról egy korábbi cikkemben már esett szó. Röviden a kötélpályáról annyit érdemes tudni, hogy a Ziller-völgy Mayrhofen nevű üdülővárosából vezet az 1965 méter magasan található Ahorn-sícentrumba, melyen két, egyenként 160 személyes nagykabin közlekedik ingaüzemben. A 2006-os nagyszabású felvonó-beruházás az 1968-ban üzembe helyezett elődjéhez képest több mint 3x szoros kapacitásnövekedést eredményezett, átadásakor pedig elnyerte Ausztria legnagyobb ingaüzemű, nagykabinos, személyszállító liftjének címét.

Grandiózus kabinhoz grandiózus felvonóház dukál, amely igazából egy hatalmas kartondobozra emlékeztet. Az alsó rész pedig - a mai modern építészet trendjének megfelelően - "látszó" betonból készült.

A jobb-kabin épp a hegyi állomáson tartózkodik, a beszállási terület tehát üres. Érdekes, hogy semmiféle figyelmeztetés nincs elhelyezve, illetve elkerítés sincs a felvonóház körül. A fotón nem érzékelhető annyira, de ha az érkező kabin alá állnék (a 180 centis magasságommal), bőven elférnék, legfeljebb az automatikusan lenyíló peron kiálló részeibe verném be a fejemet (az automatikus peronról fénykép-sorozatot láthat a linkre kattintva).

Zillertal - Penken

Mayrhofen másik, Penken nevű síközpontjához három különböző felvonóval is feljuthatunk. Az egyik ilyen a város felett lévő, meredek hegyoldalra épült település, Finkenberg gondola-liftje. A kötélpálya egyébként már nem számít fiatalnak, 1987-ben adták át. Négyszemélyes, CWA típusú kabinjai mai szemmel elég karcsúnak tűnnek.

A falu két vége között is jelentős a szintkülönbség, ezért a vízszintes hellyel jól kell gazdálkodniuk: közvetlen a felvonó alatt például egy teniszpálya található.

Penken másik felvonója Mayrhofenből indul. Jelenleg ezt a kötélpályát teljesen felújítják. Mementóként az elbontott lift egyik kabinját az Ahornbahn parkolójába tették le, ki tudja meddig.

Achensee - Karwendelbahn - Pertisau

Ziller-völgy bejáratától északra található festői Achensee két sícentrummal rendelkezik. Az egyik ilyen a Pertisau településtől induló Karwendelbahn. A névadó Karwendel-vidék, amelynek keleti peremén található ez a lift, Ausztria egyik legnagyobb természetvédelmi területe. Sziklás hegycsúcsai átnyúlnak a szomszédos Bajorország területére is.

A felvonó típusa csoportlift (lásd bővebben a link alatt). Lényege, hogy 3-5 darab kabin fixen van rögzítve a kötélpályára, a kabincsoportok egy vagy több párt alkotnak - pl. olyan helyen, ahol a két végállomáson kívül középállomást is beiktatnak. Mivel a kabincsoport az állomásokon nem tud lejönni a kötélről (azaz fix rögzítésű), a nagykabinos felvonókhoz hasonlóan meg kell állítani a liftet, ki és beszállás után pedig újraindítani. A Karvendelbahn esetében csak a két végponton van állomás, tehát két darab kabincsoport közlekedik körbe.