Kötélpálya blog

A novemberi őszt egy kis színes rovattal feldobva előtúrtam és beszkenneltem néhány érdekesebb síbérletet a múltból. Amilyen gyorsan telik az idő, néhány már kordokumentumként is megállná a helyét.

Az alábbi kártyák többsége mágneses rendszerű, amelynek érvényességét a beléptető rendszer készülékébe bedugva ellenőrizték. Manapság elegendő, ha közel tartjuk a síbérletet a jelolvasóhoz. Anno elengedhetetlen kellék volt a kasszánál elvehető, gumis "spagetti" madzag, vagy a sportboltokban vásárolható, rugós felcsévélő, ún. jojós csíptető, amit a külső cipzár fülére kötöttünk, hogy a bérlet minél könnyebben elővehető legyen.

Elsőként az itthoni körökben is jól ismert osztrák síterep - ahol évente magyar snowboard bajnokságot is rendeznek - Kreischberg tikettje. A síbérlet dátuma azért lehet érdekes, mert ebben az évben utoljára lehetett az alapállomásról kétszakaszos ülőlift segítségével feljutni az 1765 méter magasan fekvő alpincenterig - persze szép komótos tempóban. A 92-es téli szezon nyitásakor már a hatszemélyes gondola-lift rendszer várta a sízőket. Ez a felvonó viszonylag sokáig, majdnem harminc évig szolgált, cseréje éppen idén, azaz 2021-ben történik.

Pár év elteltével ugyanazon síterep, de már a jól ismert logóval. Későbbiekben a gyermekek részére kék színű változatban, az elején egy kőkorszaki "frédi-bénis" figurával nyomtatták.

A salzkammerguti Gosau mellett található Dachstein West régió is sokaknak ismerős lehet. A bérlet elején a még újnak számító, négyszemélyes Aussichtsberg nevű felvonót hirdetik büszkén. Itt is eltérő dizájnnal nyomtatták a gyermek-bérletet, amelyen egy hóember sízett nagy boldogan. (Felhívnám a figyelmet a liften nézelődők tarka síoveráljaira..)

Az osztrák Kapruni-gleccser bérlete a nyári szezon idején. Kis betűkkel hasznos figyelmeztetés: semmi esetre se tegyük ki mágnesességnek és hőnek a kártyát. Hátoldalán lévő "egér-térképen" a hegy gyomrában közlekedő siklón kívül még feltüntették a kétszakaszos nagykabinos ingaüzemű felvonót is, mint feljutási lehetőséget a völgyből a gleccser-régió alapállomásáig. Alsó szekcióját 1992-re elbontották, mivel átadásra került egy korszerűbb gondola-lift rendszer (Panoramabahn). Felső szekciójára sem volt már szükség, az is kiváltásra került (Langwiedbahn nevű lift által), azonban teherszállítási célokra megtartották.

Olaszország Friuli-Venezia Giulia régiójában lévő sícentrum-társulás bérlete - amely Tarvisio és Sella Nevea liftjeinek használatára jogosított fel - szintén a kilencvenes évek elejéről. A laminált papír kártyán lévő barna téglalap nem mágnescsík: az ellenőrzés a vonalkód-beolvasással történt.

Fájó mementó: ahogy a fenti 2004-es bérlet hirdetésén is látszik, Salzburg megpályázta a 2010-es olimpiai játékok rendezési jogát, amelyet végül a kanadai Vancouver nyert meg.

Példa a nem gépesített jegyellenőrzésre 1993-ból. A Hallstatti-tó mellett található Krippenstein sírégión nem sok lift közlekedik, azok is kisebb befogadó képességgel bírtak anno, így a vizuális megerősítés is elegendőnek bizonyult, pláne a gyérebb, tavaszi szezonban. Fénykorában természetesen a szöveg nem látszott ennyire kopottnak. Laminálás helyett nejlon tasak védte a tikettet a víztől és a hólétől.

A nem gépesített ellenőrzés csoportjába tartozik a fenti osztrák bérlet is. Noha a dátumbélyeg "csupán" 16 éves, a kis forgalmú és szerényebb költségvetéssel bíró síhelynek erre a rendszerre tellett. Sajnos azóta Murau házi sícentruma, a Frauenalpe financiális okokból végleg bezárt, köszönhetően annak is, hogy nem messze tőle található a bejegyzés elején már említett, nagyobb pályarendszerű Kreischberg.

Érdekességképpen álljon itt egy kakukktojás.
Ausztria legismertebb hágójának, a Grossglockner-Hochalpenstrasse egyik kiágazásánál található a 8 km hosszan elnyúló Pasterze-gleccser. A 3798 méter magas Grossglockner-hegy lábánál fekvő gleccserhez a műút-kiágazás végén található Franz-Josefs-Höhétől (2356m) lehet siklóval, a Grossglockner Gletscherbahn-nal leereszkedni. A vasúti kéregjegyre hasonlító belépő nem a sikló 1960-as évekbeli megnyitásának idejéből, hanem a kétezres évek első feléből származik. Síelni a környéken nem lehet (tehát a fenti jegy nem egy síbérlet), viszont a völgyállomástól kirándulni annál inkább: 1963-as átadásakor csupán egy-két lépést kellett megtenni a 2212 méteres völgyállomástól a Pasterze vastag jegéig. Azonban a gleccser egyre gyorsabb ütemű olvadásának köszönhetően a pár lépés séta napjainkra egy több száz méteres lépcsőzéssé és "felfedező úttá" módosult a jégtömb irányába - felvetve a felvonó létjogosultságának kérdését is..