Kötélpálya blog

Ismét a tiroli Alpok és ismét egy gleccservidék - júliusban. Az ausztriai Stubai-völgy bejárata a tartományi székhelytől, Innsbrucktól 15 kilométerre délnyugatra található: épp hogy felhajtunk a forgalmas A13-as Brenner-autópályára Olaszország irányába, a 190 méter magas Europabrücke viaduktot elhagyva már le is hajthatunk, megcélozva a völgy végénél felbukkanó havas hegycsúcsokat. Innen egy 28 kilométernyi autóút vár a völgy végében megbújó felvonó-végállomásig. A vízesésekkel tarkított, 1700 méter magas völgyben két felvonó is indul a sícentrum felé.

Stubai Gletscher oldalán található átnézeti térkép a nyáron üzemelő liftekkel.
(Az interaktív térkép-változat forrása: www.stubaier-gletscher.com)

Nyáron a régió csak túrázókat fogad, ezért a kettő alapliftből a nagyobb befogadóképességű, közvetlen gleccser-járattal (eredeti nevén Eisgratbahn-nal) tudunk feljutni. A helyiek büszkeségét az olaszországi (azon belül is a dél-tiroli) Leitner vállalat közreműködésével 2016-ban adták át a nagyközönségnek, leváltva még az 1970-es évek elején épített kiskabinos elődliftjét. A grandiózus, háromköteles (3S) gondola-liften csúcsidőben összesen 43 darab 32 személyes kabin tud közlekedni.

A Stubai-sícentrum völgyből induló két kötélpályája a középállomás mellől, kb. 2300 méteres magasságból fotózva. A kép bal oldalán látható felvonó télen szállít utasokat, a jobboldali szolgálja ki a túrázó közönséget is a téli szezont követően.

Az óriás-gondola felvonó kétszakaszos. A középállomáson átszállni természetesen nem szükséges, de lehetőség van az utat megszakítani, ahol a hagyományos, nem-gleccser sípályáknak egy része terül el, nyáron pedig kiránduló utak indulnak minden irányba. Az itteni terület központja a környék legelső menedékháza, a Német Alpesi Egyesület (DAV) kezelésében álló Dresdner Hütte.

Az előző fotóhoz hasonlóan ugyanaz a hely, csak 180 fokkal megfordulva, a gleccserek irányába (a jégfolyamok még följebb találhatók). Előtérben mindkét felvonó középállomása. A fényképen látszik: a 3S kabin futóműve a két szélső acélkábelen gurul, a középső pedig mozgatja. A kabintól jobbra lévő, kábelekre erősített készülék feladata az acélsodronyok eltartása egymástól (pl. erős oldalszél esetén).

Egy kis humor a Német Alpesi Egyesülettől (DAV), utalva a közelben található Dresdner Hüttére. A menedékház üzemeltetésén kívül számos turista- és via ferrata utat tartanak karban az osztrák kollégákkal karöltve.

Tirolt nem lehet megunni, ráadásul idén az osztrák tartomány második legmagasabb hegyének, a Wildspitzének (3770 m) környékét volt szerencsénk bejárni. A nevezetes csúcs körül gleccservidékek, valamint híres sícentrumok is találhatók.

Ezek közül az egyik legnevezetesebb az ötz-völgyi Sölden, az őszi sí világbajnokság házigazdája. A szállodafaluból közvetlen indul emblematikus felvonójuk, a Gaislachkoglbahn, amely a 2015-ben bemutatott James Bond - Spectre - A Fantom visszatér című film egyik jelenetében kapott szerepet. Ennek megfelelően a 3048 méter magasan fekvő, felső végállomás modern acél- és üvegkomplexumában interaktív kiállítótermet is berendeztek "007 Elements" fantázianévvel, amit az egész völgyben plakátokkal, szórólapokkal népszerűsítenek. A múzeumban többek között megtekinthető az a kis repülőgép is, amely egy alpesi istállóépületen keresztül száguldott át Őfelsége titkos ügynökével a fedélzetén.. Legalább is a prospektusok tanúsága szerint, mivel a kétszakaszos felvonó 40 eurós tarifáján felül további 14 Eurót kértek a kiállítás megtekintéséért, amelytől kivételesen eltekintettem. Azonban a hegycsúcsra felérve "ingyenesen" megcsodálható volt egy másik filmes relikvia, méghozzá egy Land Rover Defender, amely egy méretes sziklán kapaszkodva tartotta szemmel a felső végállomás melletti kávézót.

2174 méter magasan fekvő közép-állomás épülete. Itt át kell szállni a 8 személyes kiskabinos felvonórendszerről a 30 személyes óriás gondola-liftre. A völgyet sűrű felhőtakaró borította, a hatalmas középállomás épületben is "felhős idő" uralkodott. Az alsó felvonót a turistákon kívül a downhill-kerékpárosok is igénybe veszik. Az erre a célra kialakított kabinokra egy bicikli piktogram hívja fel a figyelmet, ahová a kerékpáros gépével együtt könnyedén be tud szállni.

A felső szakasz 3S, azaz 2 alátámasztó + 1 vonó köteles rendszerű gondola-liftje. A kabinflotta tagjai egyenként 30 személyesek. A középállomás hatalmas méreteit az is indokolja, hogy a személyszállító egységek üzemzáráskor ide kerülnek elszállásolásra.

VIP kapu azok számára, akik a 007 Elements kiállításra is befizettek.

Elhagyva a felhőtakarót a felső végállomás felé lenyűgöző kilátás tárul elénk. A képen egy Elements 007 logóval ellátott kabin látható.

Kirándulás a karintiai Mölltal Gletscher sírégiójában, augusztus egyik forró napján.

Ausztriában Tirol, Salzburg és Stájer szövetségi tartományok után a nyolcvanas évek vége felé Karintia is belépett a gleccser-síterülettel rendelkezők klubjába, méghozzá a Mölltaler Gletscher sportcentrum megnyitásával, illetve annak folyamatos fejlesztésével. A Pitztal-gleccserhez hasonlóan az 1222 méter tszf. magasságban fekvő alappontot - azaz autóparkolót egy földalatti (Gletscherexpress fantázianevű) siklójármű köti össze a 2234 méter magasságú, felsőbb régióval. A környező téli pályák mellett innen egy (Eisseebahn névre hallgató) kiskabinos gondola-lifttel folytathatjuk utunkat 2800 méteres magasságig. Ezen a ponton még mindig csak a gleccserfolyam alsó szintjénél vagyunk: innen is indulnak különböző nehézségű és hosszúságú téli pályák lefelé a völgy irányába, ráadásul egy napozó-teraszos éttermet is találunk közvetlenül a felvonóház mellett, ahol gyönyörködhetünk a környező zord hegycsúcsok látványában. Az alpincentertől tovább csúszva - vagy ha kirándulunk, akkor gyalogolva - érjük el a gleccserpálya csúcspontjára, azaz a 3122 méter magas Schareck-re közlekedő ülőliftet.

Mölltaler Gletscher sítérképe. A három feljutási fázist a lila számok jelzik. A hármas számmal jelzett, széles lejtőn terül el a gleccserfolyam (becsületes nevén Wurtenkees).  (www.gletscher.co.at)

A kereken 1900 méteres szintkülönbség leküzdése viszonylag hamar teljesíthető, leszámítva a lifteknél történő várakozást. Azonban ez nem volt mindig így: sorrendileg először a kiskabinos felvonót, valamint a gleccser területén üzemelő ülőliftet adták át 1987-ben. A 4,8 kilométer pályahosszúságú siklóra még 1997-ig várni kellett. Addig pedig a sícentrum környékén lévő vízerőmű-hálózat kanyargós és meredek szervizútján kellett felautózni. A felvonó megépülésével a feljutási idő mindössze 8 percre zsugorodott.

Flattach nevű településtől egy kisebb hegyi autózással érjük el a sícentrum parkolóját. A völgyállomás bejárata nem sokat árul el a felvonóról..

.. csak ha közelebb megyünk a belső kapuhoz. A képen jobb oldalt látható konténerben a vezérlés kapott helyett. Ugyanilyen egység található a felső végállomáson is. 

Az egyenként 236 személyes, olasz gyártmányú siklójárműpár egyike látható. Az 1-es kocsi a gleccserpályától nem messze található Sonnblick (3106 m) hegycsúcsról kapta a nevét, a 2-es pedig Ausztria legmagasabb csúcsáról, a Großglockner-ről (3798 m), amely hegy szintén a közelben található, lévén hogy a Magas-Tauern területén vagyunk. A felvonó szerkezeti részét az osztrák alpesi siklók jól ismert hazai gyártója, a bécsi Waagner-Biro szállította. 

Legutoljára 2015-öt környékén szerepelt e blogban Ausztria egyik legismertebb sírégiója, egy nagyszabású fejlesztése kapcsán. Most ismét egy grandiózus projekt híre miatt került a szakmai fórumok látókörébe Kaprun és környéke.

Ha a sítérképre tekintünk, Kitzsteinhorn-sícentrum közvetlen szomszédságában található egy másik, jóval alacsonyabban fekvő sípályarendszer is, Maiskogel, mely az egyre több és korszerűbb felvonórendszerrel büszkélkedő "nagy testvérhez" képest sokkal kisebb szereppel bír - nem is beszélve a szintén közelben található Zell am See patinás múltú síhegyéről, a Schmittenhöhéről.

Kitzsteinhorn kiterjedt sípályái, valamint a kis testvér: Maiskogel (www.kitzsteinhorn.at)

Az igazság miatt gyorsan hozzá kell tenni, hogy azért Maiskogel sem volt mentes a fejlesztésektől, így szerényebb státusza inkább földrajzi adottságának tudható be. Vonzerejét olyan infrastrukturális beruházásokkal is igyekeztek növelni, mint például a Maisflitzer fantázinevű bobpálya. A régió széleskörű összefogásának köszönhetően a családias sípálya ideje a most következő években fog igazán eljönni, amikor is bekötik a gleccser-síterület vérkeringésébe. Idei évtől, azaz 2018-tól az első ütemben egy tízszemélyes kiskabin-flottás gondolaliftet építenek a 768 méter magasan fekvő Kaprun településtől 1570 méteres magasságig, 1130 méter környékén egy középállomást is beiktatva, így a jelenleg ott üzemelő négyüléses, kvázi elődlift (Panoramabahn Schaufelberg) teljesen kiváltható lesz vele. A második fázis - azaz a főattrakció - a 4,3 kilométer hosszú, összekötő-felvonó lesz: a 3S - azaz háromköteles rendszerű, egyenként 32 személyes, óriás-gondola lift az 1970 méter magas Langwied nevű állomásra fut be, ahonnan már a megszokott felvonókkal folytathatjuk utunkat egészen a 3000 méteres csúcspontig. (3S rendszer dióhéjban: a kötélpálya 1 végtelenített vonókötélből, valamint 2-2 fix teherhordó acélkábelekből áll, melyeken a kabinok futóműveikkel végiggurulnak. Előnye, hogy nagyobb fesztávot lehet vele áthidalni, kevesebb alátámasztással, azaz felvonóoszlop telepítéssel. Működése a kiskabinos gondola-liftekéhez hasonló: a szállítóegységek egy irányba közlekednek, a végállomásokon visszafordulva egy teljes kört leírva.)

Beruházás sematikus ábrázolása a sajtókiadványon. A projekt "fedőneve" - Kaprun (és Kitzsteinhorn) nevének ihletésére - K-onnection lett. A rendszer két új felvonóját futurisztikus jelleggel egyszerűen MK-nak, valamint 3K-nak nevezték el. A kép tanúsága szerint a "háromkás", összekötő lift vonalvezetése igen izgalmas és látványos helyen fog futni. (www.kitzsteinhorn.at)

A kötélpálya tervezett vonalát nézve nem lesz kis teljesítményű munka a két hely összekötése, mindazonáltal a háromköteles gondola-konstrukció a világ számos helyén bebizonyította, hogy hatalmas áthidalásokra képes. A teljes rendszer ünnepélyes megnyitását a 2019-es téli síszezon kezdetekor, azaz decemberben tervezik. Érdekesség, hogy a két liftet két különböző gyártó építi majd: az alsót a dél-tiroli Leitner, az összekötő szakaszt pedig az osztrák Doppelmayr.

A nagy szállítókapacitású, 3S-rendszerű felvonók egyik bevált alkalmazási területe a komplett vagy különálló síterepek összekötése. (Illusztráció: Kitzbühel, Tirol - Ausztria; www.lift-world.info - Ram-Brand)

Egyébként az összekötésből nemcsak Maiskogel profitál, hiszen az új felvonókkal Kaprun településéből immáron akár hosszasabb autózás vagy síbuszozás nélkül, viszonylag rövid idő alatt és legfőképp kényelmesen juthatunk el a kitzsteinhorni gleccserpályák alapállomásáig.

Egy kis történelem - a maiskogeli őslift emlékére:

Maiskogel sípályáihoz hajdanán a feljutást egy ingaüzemű, nagykabinos felvonó biztosította, melynek völgyállomása a Kitzsteinhorn-gleccser liftjeihez vezető, kanyargós hegyi út mellet volt található. Az ötvenes években épített liftet 1969-ben korszerűsítették, ekkor kapott többek között tágasabb, 27 személyes kabinpárt. A korosodó felvonó egészen 2014-ig üzemelt, szerepét a bejegyzésben is említett, 2004-ben átadott, négyszemélyes ülőlift vette át - melynek pályafutása az új beruházásnak köszönhetően szintén befejeződik.

Az ős Maiskogelbahn néhai völgyállomása a kapruni hegyi út mellett. (www.lift-world.info - Ram-Brand)

Kapcsolódó oldalak:

• http://www.k-onnection.com/
• http://www.seilbahn.net/sn/index.php?i=21&j=1&news=8583
• http://sielok.hu/rovat/hirek/cikk/kaprun-osszekottetes-20171002/
• https://www.sn.at/wiki/Maiskogel_Seilbahn