Kötélpálya blog

Az ősz egyben a nyári nosztalgiázás ideje is: az alábbi képcsokor az augusztusi hosszú hétvégén készült. A helyszín a Karintiában található Spittal an der Drau település síhegye, a Goldeck.

Nyári üzem. Az irtás nyomai még frissnek tűnnek. Nem meglepő, hiszen a Leitner gyártmányú felvonó-rendszert 2011-ben adták át.

Maga a sícentrum sokkal régebbi: a képen lévő, kétszakaszos elődliftet 1960-ban adták át (a fotón egyébként az 1650 méteren fekvő középállomás épülete látható). A kötelező korszerűsítések ellenére már eljárt felette az idő, így a kiskabinos gondola-lift átadása után először az alsó szakasz kapott kevesebb munkát, a nyári idényre korlátozva. Az idei tavaszi karbantartási munkálatok közben bekövetkezett tragikus baleset végképp eldöntötte a korosodó felvonó sorsát: az üzemeltető májusban bejelentette, hogy végleg leállíttatja. Állítólag a bezárás híre sokként érte a helyi paplanernyős vállalkozást, mivel a 15 kilogrammot nyomó, méretes hátizsák szállítására kifejezetten a nagykabinos egység volt alkalmas, ráadásul az utód-lift 2100 méter helyett csupán 1780 méter magasságig viszi fel az utasokat, így más alternatívát kell keresniük.

A régi lift felső szakaszának egyik oszlopa.

Az új felvonó 547 és 1780 méteres szintkülönbséget hidal át. Az előd lift ennél magasabbra, 2100 méterre vitte föl utasait, így most a síhely legfelső pontját a téli üzemkor átszállásokkal lehet csak elérni. A szemközti nagy hegy mögött jobbra elterülő csúcsok a Magas-Tauern régió dél-keleti szélét határolják. Előtérben a szokásos osztrák alpesi idilli dioráma: gyermek lecsúszó-pályák, legelésző tehenek és a halkan "zümmögő" felvonó.

Háttérben kanyargó folyó a Dráva (németül a Drau).

A gondola-lift felső végállomásától nem messze, 1600 méteren a hegyoldalban egy kisebb falu is elterül, tele üdülőházakkal. Az épületekhez kanyargós "makadám út" vezet fel. A régi felvonó középállomása is itt tette ki az utasokat.

 (A bejegyzés minden fotója saját forrás - CC BY-SA.)

Kirándulás a karintiai Mölltal Gletscher sírégiójában, augusztus egyik forró napján.

Ausztriában Tirol, Salzburg és Stájer szövetségi tartományok után a nyolcvanas évek vége felé Karintia is belépett a gleccser-síterülettel rendelkezők klubjába, méghozzá a Mölltaler Gletscher sportcentrum megnyitásával, illetve annak folyamatos fejlesztésével. A Pitztal-gleccserhez hasonlóan az 1222 méter tszf. magasságban fekvő alappontot - azaz autóparkolót egy földalatti (Gletscherexpress fantázianevű) siklójármű köti össze a 2234 méter magasságú, felsőbb régióval. A környező téli pályák mellett innen egy (Eisseebahn névre hallgató) kiskabinos gondola-lifttel folytathatjuk utunkat 2800 méteres magasságig. Ezen a ponton még mindig csak a gleccserfolyam alsó szintjénél vagyunk: innen is indulnak különböző nehézségű és hosszúságú téli pályák lefelé a völgy irányába, ráadásul egy napozó-teraszos éttermet is találunk közvetlenül a felvonóház mellett, ahol gyönyörködhetünk a környező zord hegycsúcsok látványában. Az alpincentertől tovább csúszva - vagy ha kirándulunk, akkor gyalogolva - érjük el a gleccserpálya csúcspontjára, azaz a 3122 méter magas Schareck-re közlekedő ülőliftet.

Mölltaler Gletscher sítérképe. A három feljutási fázist a lila számok jelzik. A hármas számmal jelzett, széles lejtőn terül el a gleccserfolyam (becsületes nevén Wurtenkees).  (www.gletscher.co.at)

A kereken 1900 méteres szintkülönbség leküzdése viszonylag hamar teljesíthető, leszámítva a lifteknél történő várakozást. Azonban ez nem volt mindig így: sorrendileg először a kiskabinos felvonót, valamint a gleccser területén üzemelő ülőliftet adták át 1987-ben. A 4,8 kilométer pályahosszúságú siklóra még 1997-ig várni kellett. Addig pedig a sícentrum környékén lévő vízerőmű-hálózat kanyargós és meredek szervizútján kellett felautózni. A felvonó megépülésével a feljutási idő mindössze 8 percre zsugorodott.

Flattach nevű településtől egy kisebb hegyi autózással érjük el a sícentrum parkolóját. A völgyállomás bejárata nem sokat árul el a felvonóról..

.. csak ha közelebb megyünk a belső kapuhoz. A képen jobb oldalt látható konténerben a vezérlés kapott helyett. Ugyanilyen egység található a felső végállomáson is. 

Az egyenként 236 személyes, olasz gyártmányú siklójárműpár egyike látható. Az 1-es kocsi a gleccserpályától nem messze található Sonnblick (3106 m) hegycsúcsról kapta a nevét, a 2-es pedig Ausztria legmagasabb csúcsáról, a Großglockner-ről (3798 m), amely hegy szintén a közelben található, lévén hogy a Magas-Tauern területén vagyunk. A felvonó szerkezeti részét az osztrák alpesi siklók jól ismert hazai gyártója, a bécsi Waagner-Biro szállította. 

Augusztus közepe táján, pár nap erejéig ellátogattam Ausztriába. Természetesen velem volt a fényképezőm is, amit némely esetben "mozgóképes üzemmódba" kapcsoltam.

Egy nagyobb túra után, szálláshelyem felé menet sikerült lefilmeznem Salzburg és Karintia tartomány határán fekvő Katchberg sícentrum (Aineckbahn nevű) háromülős gyorsliftjének esti üzemzárását - azaz a székek begyűjtésének műveletét:

(Videólink)

Szintén tartományhatáron fekvő sí- és kirándulóközpont a Karintia-Stájerország közt található Turracher Höhe. Ausztriában a "Sommerrodelbahn", azaz a nyári bobpálya-műfaj nagyon népszerű. Természetesen nemcsak belföldiek keresik fel e lehetőséget kínáló helyeket, hanem számos külföldi vendég is, főleg a nyári főszezonban, ezért a bob-járművek hegytetőre történő gyors és hatékony visszaszállítása kulcskérdés. Így van ez Turracher Höhe esetében is, ahol külön erre a célra egy teljesen automatizált rendszert telepítettek:

(Videólink)

Számomra megunhatatlan hely a salzkammerguti Krippenstein. A Hallstatt mellett található sí- és kirándulóközpontról már több ízben írtam (Egy szoborkabin története; Katonai felvonó Dachstein hegyeinél; Képes nyári beszámoló a Dachstein mellől), most egyik liftjéről, a Gjaidalm felé közlekedő ingaüzemű, nagykabinos felvonójáról készítettem egy kis szösszenetet. Ausztriában már egyre kevesebb 1960-as évek elejéről származó liftet lehet látni üzem közben. Ezen ritkaságok közé tartozik ő is:

(Videólink)