Coub
A tizenkilencedik század vége felé Portugália fővárosában is elindult a kötött pályás tömegközlekedés forradalma. Mivel Lisszabon történelmi városrésze - Rómához hasonlóan - hét kisebb dombra épült, e festői környezet a tervezőknek sokszor igen nagy fejtörést okozott, bizonyos esetekben megoldhatatlannak tűnő helyzetet teremtve, hiszen az akkoriban közlekedő, ló vontatta omnibuszok a meredek és szűk macskaköves utcákon képtelen voltak az utasokat biztonsággal felszállítani. A problémára számos megoldást sikerült kidolgozniuk, mint például az alábbi bejegyzés három főszereplőjét is. Több, mint száz év elteltével e siklóvonalak, melyek napjainkban főleg a turistaforgalmat szolgálják ki, Lisszabon egyik meghatározó jelképévé váltak. A műemléki védettséget is élvező járművek üzemeltetője a város tömegközlekedési vállalata, a Carris.
A három sikló elhelyezkedése Lisszabon belvárosában: Elevador do Lavra, Elevador da Glória, valamint Elevador da Bica. (www.openstreetmap.org)
1. Elevador da Glória (vagy más néven Ascensor da Glória*):
Baixa Pombalina nevű városrészt köti össze a felette elterülő Bairro Alto-val (a városrészek nevei is beszédesek: baixo/baixa portugálul alacsonyt, az alto/alta pedig magasat jelent). A két terület kötött pályás, közforgalmú járművel történő összeköttetésére 1875-ben a város pályázatot írt ki. Tíz év elteltével 1885-ben a sikló meg is épült. Az eredetileg vízballaszt működésű lift (elvéről lejjebb olvashatunk) egy évre rá, 1886-ban gőzgépes meghajtást kapott. 1914/1915-ben ezt egy teljes körű korszerűsítés és villamosítás követte. A 265 méter hosszú és 18%-os maximális emelkedésű pályán egy járműpár közlekedik ingaüzemben. Érdekességük, hogy a 42 személyes kocsiszekrények a város egyéb utcáin közlekedő, régi stílusú villamos járművekre hasonlítanak, nem pedig a siklóknál jól megszokott lépcsőzetes formát követik. Ezt az optikai hasonlóságot a siklók tetején lévő ollós áramszedők is erősítik.
* Mindkét szó jelentése: felvonó, illetve lift.
Glória-sikló egyik kocsija. A járművek homlokfalai a pálya hegy felőli oldalán szinte az utca macskakövezetét súrolják, a másik oldalon viszont méretes szoknyalemez takarja a kerekek előtti alvázat és a berendezéseket. A mozgatásukban szerepet játszó acélkábel a sínpár között vezető, terelőgörgős csatornában fut. Sajnos zárt végállomás épületek hiányában a műemlék-járművek a meredek utcán éjszakáznak, áldozatul esve a vandál kezeknek. (Wikimédia - Sharon Hahn Darlin)
Eme érdekes külső megjelenésre a válasz a sikló-rendszerektől kissé eltérő működésükben keresendő. A villamosítási program alkalmával a mérnökök szokatlan megoldást dolgoztak ki: a járműpár kerekeit (egyenként 18 kW teljesítményű) elektromotorok hajtják, valamint saját kompresszoros fékrendszerrel is rendelkeznek. Ebből következően az acélkábel két végére kötött siklójárműveket nem egy központi hajtómű mozgatja, hanem maguk a "villamosok" mozgatják és fékezik le egymást. Mindkét jármű (azon belül is mindkét vége) vezérlőpulttal van felszerelve, melyen a motorokat szabályozó kar is helyet kapott:
A siklójármű vezérállása. Balra a vezérlőpult a menetszabályzóval és a kapcsoló kulccsal, tőle jobbra a fékszelep karja - a hozzátartozó levegőnyomás mérővel, valamint a mechanikus rögzítőfék kereke látható. Az út végén a kezelő a menetszabályozó kart "off" pozícióba állítja, a tőle jobbra lévő kapcsolót pedig vízszintes pozícióba rakja, amely egyfajta kulcsként is funkciónál a fékszeleppel egyetemben, mivel az azokon található karokat mindig magával viszi az ellentétes oldal vezérállásához. (Wikimédia - Stefan Didam - Schmallenberg)
A siklójárművek és azok motorjai az utca felett kifeszített kétpólusú felsővezeték páron keresztül - elektrotechnikai terminológiával élve - sorba vannak kapcsolva, azaz bármelyik kezelő megszakíthatja az utat, megállításra késztetve mindkét kocsit.
A Glória-sikló pályája nem nyílegyenes. A kitérő alatti szakaszon a pálya nem válik egyvágányúvá, hanem mindkét sínpár fonódva folytatja útját az alsó végpontig. Ez azzal is magyarázható, hogy a kétpólusú felsővezeték-pár nem lehet átfedésben. A kocsik tetejére felerősített áramszedők is kissé balra, illetve jobbra vannak eltolva ugyanezen okból. (Wikimédia - Harvey Barrison)
A járműpár középtájt kikerüli egymást, majd felfelé haladva mindkét vágány párhuzamosan fut egymás mellett a felső végállomásig elfoglalva a teljes utcát. (Wikimédia - Mark Fischer)
Néhány mondat vízballaszt működési elvről:
Szó esett, hogy a sikló eredetileg vízballaszt működéssel üzemelt. Ez azt jelentette, hogy a közös acélkábelen oda-vissza közlekedő siklójárműpár egyik tagjának ballaszttartályát vízzel töltötték fel, így a lefelé tartó út során a folyadék többletsúlya elegendő volt ahhoz, hogy egyben fel is vontassa a völgyállomásnál várakozó járművet, mindennemű hajtómotor alkalmazása nélkül. Az út végén a vizet leengedték, a felső végállomásra beérkezett jármű tartályát pedig feltöltötték, újrakezdve az egész folyamatot.
2. Elevador da Bica (vagy Ascensor da Bica):
A sikló Rua de São Paulo és Largo do Calhariz (keresztező utak) között közlekedik, pályája 260 méter hosszú, átlagos meredeksége 18 % körüli. A liftet 1892-ben helyezték üzembe, szintén vízballaszt működéssel, melyet 1896-ban gőzüzemű meghajtásúra cseréltek, 1914-ben a Glória-siklóval körülbelül egy időben szintén átesett az átfogó villamosítási és korszerűsítési programon. Azonban röviddel az üzembe helyezést követően az egyik kocsi súlyos balesetet szenvedett fékhibájából fakadóan, aminek következtében a vonalon 9 éven keresztül kényszerszünet állt be. Az ismételt felújítás után központi hajtóművesre építették át. A kocsiszekrények alakja a Glória-siklótól eltérően lépcsőzetes kialakításúak, működésük a klasszikus siklóékhoz hasonló: a két darab 23 személyes, "passzív" jármű nem rendelkezik meghajtással. A kábelcsatornákban futó kötélpályahurok mozgatásáért a felső végállomásnál található, földi alatti gépteremben beépített hajtómű felel. Az áramszedők a kocsik segédberendezéseit és belső világítását látja el elektromos árammal. Színükön és homlokfaluk formavilágán mindazonáltal a lisszaboni nosztalgia villamosok jegyei köszönnek vissza.
Elevador da Bica egyik kocsija elölről.. (Wikimédia - David Broad)
..és oldalról (Wikimédia - Tuvalkin/JotaCartas)
A sikló a Rua de S. Paulo egyik háztömbjéből indul. (Wikimédia - Luca Boldrini)
A felső végállomás. A sikló hajtóműve a sárga-fekete korláttal körbekerített aknában kapott helyett. (Wikimédia - Mstyslav Chernov)
3. Elevador do Lavra (vagy Ascensor do Lavra):
Kinézete és működési elve a Glória-siklóéval azonos, sőt testvérvonalával életútja is hasonló. Az eredetileg vízballaszt működésű siklót - egy évvel megelőzve Elevador da Glóriát - 1884-ben adták át a nagyközönségnek, melyet először gőzüzeműre építettek át, majd 1914/1915-ben őt is villamosították. Az enyhén kanyargós pálya hossza 182 méter, átlagos meredeksége 22 % körüli és Largo da Anunciada, illetve Rua Câmara Pestana között vezet.
Az alsó végállomás terminál épület nélkül, közvetlen az utcasarkon. (Wikimédia - BKP)
Rálátás a sikló vonalának alsó felére a szemközti magaslatról. (Wikimédia - Heather Cowper)
A felső végállomás V-alakú épületébe belépve két oldalról hangulatos, fedett lépcsőlejárók vezetnek az éppen bent álló járműhöz. A lejtős vágányok felől a terminál nincsen elzárva. (Wikimédia - BKP)
Egy 2015-ös mix-videó a siklókról. Zörögnek, csattognak, nyikorognak. Nem csoda, hisz hamisítatlan "oldtimerek".
Kapcsolódó oldalak:
- https://en.wikipedia.org/wiki/Ascensor_da_Gl%C3%B3ria
- https://de.wikipedia.org/wiki/Elevador_da_Bica
- https://fr.wikipedia.org/wiki/Funiculaire_de_Lavra
- https://de.wikipedia.org/wiki/Standseilbahnen_in_Lissabon
- https://www.remontees-mecaniques.net/bdd/reportage-funi-de-gloria-ncaml-4444.html
- https://www.remontees-mecaniques.net/bdd/reportage-funi-de-bica-bell-4415.html
Szólj hozzá!
Címkék: sikló Lisszabon Portugália