Kötélpálya blog

Tirol fővárosában, Innsbruckban 1906-ban nyílt meg a néhai Hungerburg-sikló, amelyet 2005-ben, az új vonal építésének kezdetén - mindenféle nyilvános ünnepi ceremóniát nélkülözve - végleg bezártak. A 2007 december 1-én átadott Hungerburgbahn vonalvezetése teljesen új lett, valamint a völgyi végállomás is közelebb került a városközponthoz, útvonala ezáltal majd 1 km-el hosszabb lett mint az elődé (a régi nyomvonal infrastruktúrái még láthatóak, az Inn folyó fölött ívelő vasszerkezetes pályahíd műemlékvédelem alatt áll, a bezárt völgy-állomás épületét is meghagyták, az erdőben vezető vágányokat azonban már felszedték). Az állomásépületek modern dizájnjára nagy hangsúlyt fektettek, ezért a Pritzker-díjas Zaha Hadid építészmérnököt kérték fel megtervezésére (Pritzker-díjat szokták olykor építészeti Nobel-díjnak is nevezni).

Az új völgy-állomást (569m) az Innsbrucki Kongresszusi Központ mellé építették, maga a vágány a föld alatt található, csak az aluljáró modern, légies épületét láthatjuk. A 371,5 méter hosszú Rennweg-alagút után érkezik először a föld felszínére a sikló, elérvén a Löwenhaus megállót, majd az Inn fölött egy kecses, s-alakú kábelhídon átérve jut el a 445 méter hosszú Weiherburg-alagúthoz. Az alagútban egy rövid szakaszon a pálya kettéválik, találkozva a szembejövő siklóval, majd ezt elhagyva egy kisebb viadukton keresztül érünk el az Alpenzoo (Alpesi állatkert) állomáshoz. Az megálló után egy 462 méteres viadukt következik, amelyen átérve jutunk el a 857 méter magasan fekvő Hungerburg végállomáshoz. Ennél a szakasznál ér össze a régi nyomvonal az újjal (még látható a régi pálya vasbeton viaduktja). A pálya jelentős része a föld alatt fut, ezért nemhivatalosan innsbrucki metrónak is becézik.

Mivel a pálya a régivel ellentétben nem egyenletesen emelkedik, sőt néha vízszintesen fut, nem jöhetett szóba a sikló járműveknél jól ismert klasszikus, lépcsőzetes elrendezésű kocsiszekrény. A Carvatech karosszériagyár és Leitner felvonógyár által kifejlesztett sikló járműpár főkeretében öt különálló, hidraulikusan dönthető utaskabin található, melyek a pálya meredekségétől függően dőlnek, biztosítva azt, hogy mindig vízszintes pozícióban álljanak. Az egyenként 130 személyes járművek kb. 8 perc alatt teszik meg az 1,8 kilométeres utat.

2-es, kék színű siklójármű a Congress földalatti végállomáson (az 1-es kocsi sárga színű). Az ajtók becsukódása után egy acél fal emelkedik ki a peron végéből, védve az utasokat a vágányok közé való beeséstől. (Wikipedia)

Innbrücke a sikló kabinjából nézve (Wikipedia)

Alpenzoo futurisztikus dizájnú állomása (Wikipedia)

A fenti végállomásról nézve. Háttérben Innsbruck panorámája (Wikipedia).

Hungerburg légies stílusú végállomás-épülete (Wikipedia)

Térkép a Hungerburgbahn vonaláról, valamint a hozzákacsolódó Nordkette-felvonóról (www.nordkette.com)

Videó a vonalról (Youtube)