Kötélpálya blog

Következzen blog olvasóm, Zsák András fényképes élménybeszámoló sorozatának 5. része.
Riport helyszínei: Pinzgau, Pongau, Hohe Tauern és Zell am See – Kaprun régiók, Saalbach-Hinterglemm települések.

Leogang

Asitzbahn

Az egyik vendégünk rám hagyományozta a Joker Card-ját, így nem is volt kérdés, hogy munka előtt kipróbálom azt a két felvonót, ami autóval jó 40 perc. A logisztika egyszerű volt. A két felvonó völgyállomása 2 km-re van egymástól, fent azonban 20 méterre. Ezért a terv az volt, hogy valamelyiknél leparkolok, felmegyek, a másikkal visszalibbenek a völgybe és a 2 km-t lesétálom a kocsiig.

A felfelé irányban az Asitzbahn-ra esett a választásom. A shop-ban szert tettem egy kis kék színű Asitzbahn-os kulcstartóra, aminek nagyon örültem. Lehet kapni a szomszédos Steinbergbahn kulcstartót is, amely sötétszürke.

Az Asitzbahn 1991-ben épült. 8 fős kabinokkal dolgozik. A völgyállomás 841 méteren található, a középállomás 1315 méteren, míg a csúcson 1763 méteren szállunk ki. Az utazás viszonylag hosszú, mintegy 12-13 perc.
A felfelé út ismét gyönyörű volt, hiszen nagyjából félúton köd, felhő, majd a középállomás után kibukkanás a felhőkből és ragyogó napsütés. A ködpaplan felett látni az északi irányban húzódó hegyvonulatokat, a Berchtesgadeni Alpokat és a Steinernes Meer-t „Kőtengert”. A közelben fekvő nagyobb város innen kapta a megjelölést a nevéhez: Saalfelden am Steinernen Meer.

Következzen blog olvasóm, Zsák András fényképes élménybeszámoló sorozatának 4. része.
Riport helyszínei: Pinzgau, Pongau, Hohe Tauern és Zell am See – Kaprun régiók, Saalbach-Hinterglemm települések.

Uttendorf

Weißsee Gletscherbahn I+II

A szabadnapomon kirándulást terveztem Mittersill-nél. Bár itt felvonó nincs, egy gyönyörű tóhoz vitt az utam egy völgy végében. Mivel olyanok olvassák, akik kirándulni is szeretnek, ezért nem hagyom a levegőben, mi is lehet ez a hely?! Hintersee in Felbertal.
Innen hazafelé tartva elvileg SUP-ozni szerettem volna egy fürdőtónál. És ilyenkor lép közbe az élet… Jobbra Uttendorf, Weißeee, állt a táblán. No itt a helyem. De a tó csak nem akart előtűnni.
Cserébe egy csodaszép alpesi panoráma úton juthatunk fel a völgyállomásig, ahol volt egy tó (Stausee), de leginkább víztározónak tűnt és nagyon szorgosan dolgoztak a partján különböző lánctalpas markolók.
Amennyiben hinni lehet a térképnek a völgyállomáshoz tartozó településféle a keresztségben az Enzingerboden nevet kapta és már egyből 1480 méteren található.
A parkolóban egy nagyon „cool arc” segít eligazodni, hová kell parkolni és meggyőz arról, hogy ha nem szabad a fenti tavakon SUP-ozni, akkor is lenyűgöző lesz a kötélpályázás, ki ne hagyjam. Ahogy megláttam a szorgalmasan lefelé-felfelé igyekvő kabinokat, végem volt és tudtam, hogy igaza van. Ez a részleg 4 személyes kabinokkal dolgozik, viszont abból jó sok van.

Következzen blog olvasóm, Zsák András fényképes élménybeszámoló sorozatának 3. része.
Riport helyszínei: Pinzgau, Pongau, Hohe Tauern és Zell am See – Kaprun régiók, Saalbach-Hinterglemm települések.

Saalbach

Kohlmaisbahn

A 2018-ban átadott Kohlmaisbahn I+II. volt az első felvonó, amelyet az ingyenes dolgozói kártyával vettem igénybe, nem éppen ideális kiránduló időben, de nagyon emlékezetes túrát sikerült megtennem. A völgyállomás 1026 méteren található, a középső állomás 1390 méteren, a hegyállomáson kiszállva a 10 személyes kabinból (ami ugyanolyan, mint a 12er KOGEL Bahn gondolái), már kis híján 1800 méteren vagyunk, mindössze 6 perc alatt. Július 8-án ködre rá lehetett könyökölni, de a Kohlmais tetején a Saalachtaler Höhenweg útvonalat választottam, kicsit egyedivé formálva. Az útvonal a hegygerinc alatt fut néhány tíz méterrel. Lehet, hogy másik beszámolóban megénekeltem már (vagy fogom), de a havasi gyopáron kívül még egy növényt megismertem, amit bármikor elültetnék a kertemben, ha lenne. Ez az alpesi rózsa. A Saalachtaler Höhenweg útvonalát mindkét oldalon óriási alpesi rózsa mezők szegélyezik. Bár köd volt, vagy éppen ezért, olyan hangulatos volt, ahogy a rózsaszín virágaik, a szerintem örökzöld leveleikkel (de ez nem biztos), megszínezték a borongós tájat. Az útvonalon kelet felé indultam el a felvonó felső állomásától, egészen a horrorfilmekbe is beillő Grüne Böden Hüttéig. Itt begyűjtöttem a kirándulós kontroll pecsétemet, vagyis kilyukasztottam az ellenőrző füzet ide vonatkozó jelvényét. Irány vissza nyugat felé. Itt-ott néha szakadozott a köd és nagyon szép látványban lehetett részem. A ködön keresztül hallani a zajokat (patakcsobogás, tehenek kolompolása) is egészen más élmény. A Barnkogel (1709m) után leereszkedtem a Spielberghaushoz (1330m), hogy igyak egy kávét és a kint megismert ismerőseim közül köszönjek az egyiknek. De ezzel is úgy vagyok, mint a lottószámokkal, ha egyet kellene bejelölni csak és 89-et húznak ki, tuti azt húznám be, amelyik nem nyer. Nos sikerült a 7 napból egyszer zárva tartó napot kifognom. Vissza a felvonó felső állomásához, ami csak néhány kilométer, de közel 500 méteres szintkülönbség. Nagyon kipurcantam a végére.
A hegyállomástól kb. 10 perc sétára egy bekerített erdőrész található. Ha a kirándulók csendben maradnak és jól figyelnek, őzek és szarvasok népesítik be ezt a kis lekerített részt. Természetesen a gyerekeket különböző játszóterek és ismeretterjesztő élményközpontok várják. Szeptemberben a második túrán egy kicsit nagyobb volt a látótávolság, a képek egy része akkor készült.

Következzen blog olvasóm, Zsák András fényképes élménybeszámoló sorozatának 2. része.
Riport helyszínei: Pinzgau, Pongau, Hohe Tauern és Zell am See – Kaprun régiók, Saalbach-Hinterglemm települések.

Hinterglemm

12er KOGEL Bahn

A helyiek egyik büszkesége a Zwölferkogel csúcsa (1984 m), mert 2025. február 4-16. között a Zwölfer lejtőin rendezik az Alpesi Sí Világbajnokságot. Óriási építkezések folynak ezért mindenhol (utak, épületek, felvonók). A sí VB-re már kész lesz a vadiúj felvonó, amely kb. ugyanoda ér fel, ahol a mostani hegyállomás található, de a völgy másik részéről indul felfelé. Az egyik a versenyzőket és a szervezőket szolgálja ki, a másik a „jónépet”.
A 12er KOGEL Bahn középállomásáig vezető út (1066 m-ről 1530 m-re) gyönyörű, rálátunk a völgyre és a Westgipfelre és a Westgipfelbahnra.

A hegyállomásról túraútvonalak vezetnek egy irányba, amelyek később szétágaznak és vissza lehet kanyarodni egy könnyedebb túrával a völgybe, vagy a középállomásig, illetve az egyik népszerű (kiváló elhelyezkedésű, jó konyhával rendelkező) hüttéig. Én elsőre a hosszabb túrát választottam, amelynél először a Hohe Penhabra kellett felkapaszkodni (2113 m), majd innen egy gyönyörűszép túraútvonal vezet végig a gerincen. A Stoffenniedernél (2015 m) ki-ki eldönti, hogy irány a lefelé, vagy megmássza még a Manlitzkogelt (2247 m), illetve elindul-e a Talschluss felé, további csúcsokat megmászva. Én a Manlitz mellett tettem le a voksomat bár kissé kipurcanva ültem a csúcs alatt mintegy 150 méterrel, ami kevésnek tűnik, de meredeken mászva a melegben, azért combos. Nos ültem, pólót cseréltem, rövidgatyára váltottam, stratégiai nutellát fogyasztottam egy kis keksszel, hogy legyen erőm, de már éppen úgy voltam vele, hogy hagyom jó helyen van az a hegycsúcs ott, rám nincs szüksége, inkább irány a hütte és az ebéd.
De ekkor! Két jó karban lévő német nyugdíjas tempósan elhúzott mellettem egy barátságos „Grüß Dich”-el köszöntve engem és nyugtázták, hogy a kiscsávónak nincs kondija.