1905-ben Wilhelm Feldmann német mérnök vezetésével és a svájci Von Roll vas- és acélipari vállalat kivitelezésében megkezdődött egy történelmi jelentőségű felvonó építése a Jungfrau-hegyvidéktől északkeletre fekvő, Grindelwald nevű településnél, a 3692 méter magas Wetterhorn lábánál. Három évvel később, 1908-ban át is adták a turistaforgalomnak Svájc legelső személyszállító kötélpályáját (az Aufzug elnevezést a németben egyébként az épületfelvonókra alkalmazzák, a Schwebebahn vagy Seilbahn csak később terjedt el a szakmában).
Az 1257 és 1677 méteres magasság között közlekedő liftet eredetileg egy négyszakaszos rendszer első tagjának szánták, mivel a végső cél maga Wetterhorn csúcsa lett volna. A kötélpályán két 16 személyes kabin közlekedett ingaüzemben, amelyek 2-2 teherhordó kábelen gurultak, illetve 2-2 vonókötél mozgatta őket 1,2 m/s-os (azaz 4,32 km/órás) sebességgel. A felvonó nemcsak úttörő volt a maga nemében, hanem kialakítását, biztonsági rendszerét tekintve is figyelemre méltónak számított, annak ellenére, hogy ebben az időszakban nem léteztek konkrét biztonsági szabályzatok és előírások, mint napjainkban. A kötélpályát mozgató hajtómű két független fékrendszerrel rendelkezett, valamint a kabinok futóművei biztonsági fogókészülékekkel voltak ellátva. Áramszünet vagy az elektromotor meghibásodása esetén egy manuális segédhajtómű segítségével tudták az utasokat lehozni. Sőt, a kabinoknál fellépő meghibásodás (pl. elakadás) esetén is volt megoldás: ugyanazon a kötélpályán közlekedő, de független meghajtással rendelkező, kvázi mentő-liftet lehetett bevetni, amellyel eljuthattak a bajba került személyszállító egységhez. A sziklás Wetterhorn zord természeti adottságaiból fakadóan a felső felvonóházat a masszívum falába kellett felépíteni, a völgyből vezető kötélpálya átlagos meredeksége pedig meghaladta 49 fokot.
Korabeli fotó a felső végállomásról. Kép jól érzékelteti, hogy mennyire meredek volt a kötélpálya a legfelső szakaszon. A V-alakú vasszerkezet felett lévő épület a gépház. (www.seilbahn-nostalgie.ch)
A kötélpálya egy másik szemszögből. (www.zeno.org)
A Luzerni közlekedési múzeumban ki van állítva a Wetterhorn-kabin hiteles másolata (egy másik kabin-másolatot a völgyállomás helyétől nem messze is kiállítottak). Mivel a kötélpálya meglehetősen meredek szögben vezetett fölfelé, a futómű pedig eléggé közel helyezkedett el a tetőhöz, így egy rést kellett hagyni a "tornácos bungalóra" emlékeztető személyszállító egység közepén, hogy az acélkábelek elférjenek. (Verkehrshaus der Schweiz - www.verkehrshaus.ch)
Természetesen az utazóközönséget nem engedték fel a tetőre, csupán a karbantartó személyzet mehetett a korláttal körbekerített felső részre. Az első ilyen típusú felvonóra körülbelül száz évet kellett még várni Svájcban. A fotó készítésekor a Wetterhorn oldalánál lenyúló Grindelwald-gleccser nyelve még egész mélyen leért a völgyig, amit a felvonóból is meg lehetett csodálni. Háttérben a hegymászók körében népszerű, 3970 méter magas Eiger látható. (Grindelwald for excellence - www.griwa.com)
Komolyan készülhettek a többi szakasz megépítésére is, hiszen a képen látható, eredeti menetrenden is I. Szekcióként van feltüntetve a Wetterhorn-lift. A tábla tanúsága szerint 30 percenként indultak a kabinok fel-, illetve lefelé, reggel fél nyolc és este hét között, déli 12 és 13 óra között pedig ebédszünetet tartottak. (www.alpinforum.com - schifreak)
Sajnos a felvonó pályafutása nem tartott sokáig. A bezárásnak nem műszaki, hanem tisztán financiális okai voltak. Hiába kereste fel számos turista a megnyitást követő időkben, az I. Világháború végleg közbeszólt. Svájc noha semleges maradt és harcok nem dúlták, a turizmus oly mértékben megcsappant, hogy a kötélpálya üzemeltetése veszteségessé vált, így 1915-ben leállították. Érdekes módon a rá következő békeidőkben sem nyílt lehetőség az újranyitásra, így a végleges elbontás mellett döntöttek. Az épületek közül csak a felső végállomás maradt meg épségben.
A felső végállomást nem bontották el, sőt jelenlegi állapotát nézve áteshetett némi renováláson is - a képen nem szereplő, alsó épületből azonban nem sok maradt. (www.hikr.org - chamuotsch)
Grindelwald látképe napjainkban, háttérben a Wetterhorn. A piros vonal a hajdanvolt kötélpálya helyét jelöli. Az ezerkilencszázas évek elején a csúcsig vezető, négyszakaszos kötélpálya-rendszer tervének megvalósítása emberfeletti teljesítmény lett volna. (kép: www.summitpost.org - gimpilator)
Kapcsolódó oldalak:
- https://de.wikipedia.org/wiki/Wetterhorn-Aufzug
- http://www.zeno.org/Lueger-1904/A/Seilbahnen+%5B2%5D#9Seilbahnen20
- https://www.verkehrshaus.ch/de/museum/seilbahnen/seilbahnkabine
- http://www.griwa.com/index.php?Grindelwald_for_excellence:Grindelwald_fr%FCher
- http://www.alpinforum.com/forum/viewtopic.php?f=32&t=3168&start=25
- http://www.seilbahn-nostalgie.ch/geschichte.html
Szólj hozzá!
Címkék: történelem Svájc kabinos-lift Wetterhorn
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.